Délmagyar logó

2017. 03. 30. csütörtök - Zalán 8°C | 18°C Még több cikk.

Lipcse 89: a békés forradalom

1989 őszén Lipcse forradalmi város: itt kezdődtek el a rendőrattakba torkolló rendszerellenes megmozdulások. Az első békés, 80 ezres demonstráció, amelyet csak távolról figyeltek a rendőrök, 1989. október 9-én volt.
A 20 éves ünnepségen lapunk tudósítója is részt vett, és azt tapasztalhatta: Németországban még mindig jó magyarnak lenni.

Lipcse, 2009. október 9., reggel: a Markthoz csak kétsaroknyira eső Nikoleikirche körüli belvárosi terecskén közvetítőkocsik parkolnak le, „beállnak" a tévéstábok a macskaköveken, készülnek a nagy esemény, a 20. évfordulós ünnepség megörökítésére. Ebben a még a hugenották által épített evangélikus templomban gyülekeztek 1982 óta a „másképp gondolkodók", itt találkoztak hétfőnként, itt tartották a hétfői közös imádkozásokat a szabadságért.

A „Montagliche Friedensgebete" híre – ahogy mesélik, és ahogy már a történelemkönyvek is megörökítik – futótűzként terjedt el az NDK-ban, 1989. szeptember 4-én már nem lehetett beférni a templomba, és a tömeg a közös ima után az utcákra vonult.

Az esti felvonulásra most is tízezrek jöttek el. Fotó: Fekete Klára
Az esti felvonulásra most is tízezrek jöttek el.
Fotó: Fekete Klára

Ekkorra már nyílt titok volt, hogy NDK-polgárok tízezrei menekültek ki az országból a külföldi követségeken és a magyar határon keresztül. Az első Montagsdemonstration résztvevői közül akit értek, ütöttek és kivettek a tömegből a rendőrök, őket a lipcsei Stasi-bunkerbe vitték. A hétfői tüntetések ennek ellenére folytatódtak: 1989. október 9-én már csaknem 80 ezren vonultak a belvárost körülölelő Ringen a „Wir sind das Volk" (Mi vagyunk a nép) jelszót skandálva, s ekkor először nem lépett fel ellenük a rendőrség. A mai emlékezők szerint a lipcsei gyertyák nélkül nem omlott volna le a fal.

80 ezer tüntető a Ringen. Ez a felvétel bejárta a világot.
80 ezer tüntető a Ringen. Ez a felvétel bejárta a világot.

A Nikoleikirche a 20. évfordulón is minden esemény kiindulópontja, előtte készülnek az első interjúk a 20 évvel idősebbé vált lipcseiekkel, akik régen gyerekeikkel a nyakukban vonultak a Ringen. Az akkori főszervezők mára sem váltak hitelüket vesztett politikusokká: a templom akkori lelkésze, Christian Führer ma is ugyanúgy lelkész, a lipcsei híres koncertterem, a Gewandhaus karmestere, Kurt Mazur professzor se hagyta ott a hivatását. Mindenki őket keresi a tekintetével.

Délelőtt Angela Merkel kancellár köszöntötte őket a hivatalos ünnepségen: az Augustusplatzon álló tömeg udvariasan megtapsolta az autóból sötétkék kosztümben kiszálló kancellár asszonyt. Az ünnepélyes istentiszteletre azonban ő már nem jött el, viszont ott volt az akkori külügyminiszter, a ma már 82 éves Hans-Dietrich Genscher – aki előtte kérdésekre válaszolt az egyetemen –, valamint az államelnök, Horst Köhler. A templom zsúfolásig megtelt, s akárcsak 20 évvel ezelőtt, most is tömegek rekedtek a falakon kívül, a téren, amelynek burkolatába egy pontról elinduló, egyre sűrűsödő világító macskaköveket is beépítettek, szintén a forradalmi tömeg emlékére.

Az akkori jelszavak egy ház falán napjainkban.
Az akkori jelszavak egy ház falán napjainkban.


Ez történt

1989. szeptember 4.: Az első jelentősebb hétfői tüntetés.

Október 7.: Központi ünnepség az NDK 40. születésnapján.

Október 9.: Nagy számú rendőri, katonai egységeket vezényelnek a városba. A háttérben már egyezkedni próbál az ellenzék a német egységpárttal. A 6 főszervező megfogalmazza a követeléseket, amiket később a rádióban is beolvasnak. Este a közös imádkozás után lezajlik a békés forradalom.

A megemlékezés nem hasonlított a mi állami ünnepeinkre: a prominensek néhány mondatos köszöntője után egy fiatal lelkész szólította közös imára a hívőket és a nem hívőket a világ szabadságért küzdő népeiért. Közben természetesen Bach zenéje szólt, és az ő kantátáit énekelték, tisztelegve a lipcseivé vált nagy zeneszerző előtt.

És utána éjfélig hömpölygött a nép az utcákon: a város legnevezetesebb épületein installációkat jelenítettek meg, a falakra a 20 évvel ezelőtti dokumentumfilmeket vetítették, a város összes templomában és a tereken koncerteket tartottak, az emberek mécsesekből rakták ki a hatalmas betűket: Leipzig. Azért itt is voltak, akik meg akarták zavarni az ünneplést: a mécsesek közelében ultrabalos bőrruhás fiatalok táblákat lengetve kezdtek el skandálni kommunizmust éltető jelszavakat. A hatás azonban elmaradt: az emberek tisztes távolságból nézték őket, volt, aki fényképezett, más csak álldogált velük szemben. A fiatalok negyedóra elteltével békésen elvonultak.

Németország ünnepel. Most minden napra jut valami, a szervezők fantáziája kimeríthetetlen. Úgy tűnik, pénz is van rá, az ember számolni próbál, vajon hány millió eurót költhettek el a megannyi ingyenes kiadványra, katalógusra, képeslapra, kiállításra, koncertre. Valamennyi városban – és különösen Berlinben – a 20 évvel ezelőtti eseményekre emlékeznek. Már közel a fal leomlásának 20. évfordulója is, a nagy nap november 9-én lesz.

A 82 éves Hans-Dietrich Genscher, volt külügyminiszter is Lipcsébe érkezett, a megemlékezésre.
A 82 éves Hans-Dietrich Genscher, volt külügyminiszter is Lipcsébe érkezett, a megemlékezésre.

Gudrun Döring lipcsei valláspedagógus

„1989. október 9-én fél órával korábban érkeztem a templomba, nagyon sokan kint álltak, mert nem fértek be, a környező utcákon pedig hemzsegtek a rendőrök. A nyár óta kaptuk a híreket, hányan menekülnek ki a nyugati követségeken keresztül, és mi se tudtuk, menjünk vagy maradjunk.

Gudrun Döring
Gudrun Döring

Arról, hogy a többi városban mi zajlik, csak suttogni lehetett. Akkor hétfőn ugyanúgy imádkoztunk a békéért, az erőszakmentességért, mint máskor. Amikor kijöttünk a templomból, nem tudtuk, mire számíthatunk, de csak mentünk együtt a tömeggel, mindenre felkészülve. Egy idő után láttuk, hogy nem mozdulnak a rendőrök, és akkor végre fellélegeztünk. Sejtettük, hogy a rendszer megbukott, és a felvonulás örömünneppé változott."

Maria Meschke, a stockholmi Sveriges Radio tudósítója

„Ismerőseimet látogattam meg Lipcsében, amikor belesodródtam a forradalmi eseményekbe. Beszélgettem az emberekkel, próbáltam visszaadni az utca hangulatát. Lipcséből Drezdába utaztam, addigra ott is egyik megmozdulás a másikat követte.

Maria Meschke
Maria Meschke

Nem nyugodtam: Berlinbe mentem, és azzal próbálkoztam, hogy az állam- és a pártvezetés részéről magyarázatot kapjak, de minden korábbi forrásom elapadt, és senkivel se tudtam beszélni. Örülök, hogy akkor itt lehettem, azóta most harmadszorra tudósítok a megemlékezésekről."
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Különleges ciprusi macskák

Ciprus, amely 9500 évvel ezelőtt elsőként háziasította a macskát, nemzetközileg el kíván ismertetni… Tovább olvasom