Délmagyar logó

2017. 04. 29. szombat - Péter 7°C | 22°C Még több cikk.

Magunk alatt vágjuk: évi 3-4 millió tonna szén-dioxidtól szabadítanak meg fáink

Naponta három magyarországnyi őserdőt irtanak ki a világon. Hazánk erdeinek is csupán 7 százalékán folyik természetközeli erdőgazdálkodás, és szinte nem találni olyan tájat, ami érintetlen lenne. Közeledik április 22-e, a Föld napja: fordítsuk tekintetünket erdeink felé, amelyeket nemcsak a fakitermelés, a klímaváltozás is sújt.
Középkori eszmény: az erdőirtó ember

A középkor az erdőirtás korszaka volt a világon és Magyarországon is. Eszményképe a szűzföldeket feltörő ember. Erre külön intézmény alakult: a soltészség. A soltészek kiváltságok és adományok ellenében egy területen gyökerestül kiirtották a fákat, hogy mezőgazdasági területekre tegyenek szert. Az ipari forradalom idején felértékelődött a fa mint nyersanyag, ezért marketingcéllal vágták az erdőket. 1879-ben alkotta meg az országgyűlés az első polgári erdőtörvényt, és beindult az erdészképzés, a tudatos erdőgazdálkodás.

A Föld területének 30%-át borítják erdők, de az emberiség tesz róla, hogy csökkentse ezt a számot. A természetet szeretők számára a favágás mindig valami barbár jelenségnek tűnik, ami nem is csoda. Az elmúlt évtizedben évente átlag 13 millió hektár erdő tűnt el a Föld színéről a műholdas felvételek tanúsága szerint. A trópusi őserdők pusztításával sebezzük meg leginkább bolygónkat: naponta 30 ezer hektárt csupaszít le az ember, főleg azért, hogy termőterülethez jusson – derül ki a Föld Napja Alapítvány cikkéből.

Hiányzik az érintetlen természet

Magyarországon is érdemes oxigént, sivatagi nyári hőségben árnyat adó fáink felé fordítani a tekintetünket: a trianoni békeszerződéssel erdeinek 86 százaléka az elcsatolt részeken maradt. A maradék akár természetvédelmi terület is lehetne. Ehelyett a teljes erdőterület 21 százaléka áll csak oltalom alatt.

Siralmas képet mutat a Mátra, legalábbis a Kékes tető és annak környéke. Olvasónk, a 60 éves szegedi tanítónő, Mesterné Nagy Gabriella minden évben szervez természetjáró tábort a kisdiákoknak, úti céljuk legtöbbször a Bükk és a Mátra. Unokáival pedig rendszerint a Zempléni-hegységben barangolnak. Emellett asztmája miatt minden évben a kékestetői szanatóriumban gyógyul(na).

– Idén márciusban minden eddiginél nagyobb pusztítás folyt a Mátrában – mesélte. A vihar kidöntötte vagy megrongálta fákat nem szállították el, emellett az egészségeseket kivágták. – Pont a szanatórium területe az, ahol a leginkább hasznosak a fák, hiszen alpesi klímát biztosítanak a gyógyulni vágyók számára. Az a szomorú, hogy ehhez képest 11 év alatt egyszer sem láttam faültetést. 3-4 év múlva olyan lesz ott a levegő, mint egy alföldi városban – panaszolta Gabriella. – Ha táboroztatni viszem a gyerekeket, sok helyen már csak az évgyűrűket számlálhatjuk a kivágott fa maradványán, ahelyett, hogy hűs lombjai alatt pihennénk.

Nem minden az, aminek látszik

– Nem érdemes a látottakból elhamarkodott következtetéseket levonni. A hazai erdőgazdálkodást törvény szabályozza. A jégkártól sújtott erdők kezelése során a ledőlt faanyag egy része a területen marad. Ennek lehet természetvédelmi előírása is: biztosítani kell egyfajta ökológiai egyensúlyt, megakadályozni a talajeróziót. Eközben álló, balesetveszélyes fákat kitermelhet az erdőgazdálkodó – reagált Gálhidy László, a WWF Magyarország erdészeti programvezetője. A szervezet azért küzd, hogy legyenek olyan nagyobb területű erdők, amelyeken egyáltalán nem folyik fakitermelés. Ilyen szinte egyáltalán nincs Magyarországon, még a nemzeti parkok területén sem! Pedig erre nemcsak az élővilág – főként bizonyos madárfajok és ritka növények – fennmaradása szempontjából lenne szükség, hanem a látogatók, magunk miatt is. Érintetlen természet helyett azonban számos helyen az ember és a gépek nyomai tárulnak elénk.

– Amikor végigsétáltam a Kékestető és Mátrafüred közti turistaútvonalon, szíven ütött a látvány: 50-60 centis törzseket hagytak csak meg a fákból, olyan, mint egy temető – panaszolta Gabriella. Máshol viszont tarrá vágják, az sem sokkal szívderítőbb.

Magyarországon egyre kevesebb az olyan erdő, ahol nem folyik fakitermelés. Az érintetlen természet helyett számos helyen az ember és a gépek nyomai tárulnak elénk. Fotó: shutterstock
Magyarországon egyre kevesebb az olyan erdő, ahol nem folyik fakitermelés. Az érintetlen természet helyett számos helyen az ember és a gépek nyomai tárulnak elénk. Fotó: Shutterstock

Erdőgazdálkodás: pótolják a fákat

– Ott alkalmazunk tarvágásos technológiát, ahol nem őshonos fafajú erdők vannak. Helyükön csemeték ültetésével őshonosakat hozunk létre – magyarázta Dobre-Kecsmár Csaba, az Egererdő Zrt. vezérigazgatója. 10 ezer facsemete kerül egyhektárnyi területre. Fa nyersanyagra szükség van, ezt nem vitatja senki (bútor-, papírgyártás), és a fa tüzelőként megújuló energiaforrás számunkra, tehát a fakitermeléseket a társadalom igényei is generálják. De igényünk a friss, oxigéndús levegő is, nemhiába keresi a dél-alföldi ember a hegyeket. A hazai erdők élőfa-készlete évente 3-4 millió tonna szén-dioxidot köt meg – derül ki a Magyar Erdészeti Igazgatóság felméréséből. Ennek fényében el lehet dönteni: a bútor vagy az oxigén-e a fontosabb?

– A mi feladatunk az, hogy a társadalom faigényét fenntartható erdőgazdálkodás révén elégítsük ki – mondja Dobre-Kecsmár Csaba. Az őshonos fafajú erdőket – például tölgyesek, bükkösök – fokozottan igyekeznek óvni a természetvédők, mert nagyon sok helyen ezeket lecserélik idegenhonos fafajú kultúrerdőkre, amelyek élővilága sokkal szegényesebb. Idegen az országban a fenyő is például.

Nem őshonos a fenyő

Az 50-es években fenyveseket telepítettek az ország számos területére, annak ellenére, hogy a fenyőfajok közül csak az erdeifenyő az egyetlen erdőalkotó faj nálunk (Őrség). Erre egyrészt a trianoni békediktátum miatt, másrészt ipari okokból került sor. Ebből fedezték az ország építőiparának faalapanyag-szükségletének nagy részét.

Azért annyira feltűnő, hogy nagy területű fenyvesek tűnnek el most, mert egyszerre öregedtek el (váltak vágáséretté, például a Keszthelyi-hegységben). Most látjuk annak következményeit, hogy hibát követtek el: nem a megfelelő helyre ültették őket, és nem számoltak a klímaváltozással. Ezért tévedhetünk be gyakran a halott természet érzetét keltő, kísértetjárta fenyvesekbe.

A tudatos erdőgazdálkodásnak és a természetvédők ráhatásának köszönhetően viszont reményre ad okot, hogy a Magyar Erdészeti Igazgatóság adatai szerint az utóbbi 80 évben Magyarország erdőterületei bővültek. Míg 1921-ben körülbelül 1 millió hektárra terjedt, ma már túlhaladja a másfél milliót. A természetszerű erdők közel 900 ezer, míg elsősorban a társadalom faanyagigényét kiszolgáló kultúrerdők területe 840 ezer hektár.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Minden idők legmelegebbje volt az idei március

Az észak-sarki jégkiterjedés az eddigi legkisebb volt márciusban. Tovább olvasom