Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Magyar gasztronómia: több évtizedes lemaradásban

Siralmas állapotban a magyar gasztronómia, több évtizedes lemaradással kullogunk Európa után – állítják hozzáértők és gasztrobloggerek. A Szegeden több mint negyven éve szakácsként dolgozó Frank Sándor úgy véli, nem ennyire elkeserítő a helyzet. Bakos Orsolya, a Tiszavirág háziasszonya szerint viszont igen.
Uj Péter újságíró, szerkesztő, publicista és gasztronómiai szakíró szerint jó halászlét a magyar nagyon ritkán eszik. Uj rendszeresen keményen ostorozza a szegedi halászlét. Egyik cikkében a tíz olyan étel közé sorolta, amit soha nem szabad étteremben rendelni. Így ír erről: „A pusztuló magyar halgasztronómia egyik utolsó kultuszétele a halászlé. A századfordulón szegedi vendéglősök fejlesztették ki azt a technológiát, amellyel előállítható a megtévesztett magyarok milliói által ma halászléként tisztelt sűrű, enyvízű szálkafőzelék. A jó vendéglősök találmánya abban állt, hogy olcsóbb halakból, jórészt keszegfélékből, illetve a ponty, a harcsa és a kecsege fejéből-farkából, kevésbé értékes részeiből főzött alaplét passzírozással sűrítették."

Magyar gasztronómia: több évtizedes lemaradásban? Fotó: Schmidt Andrea (galéria)

Magyar csillagok

A francia Guide Michelin egy nevezetes étterem- és szállodakalauz, amelynek Michelin-csillagnak nevezett elismerése a tökéletesség nemzetközi szimbólumává vált a szakácsművészet területén. Egy csillaggal minősítik „a kellemes úti kitérőt jelentő, kiváló fogásokkal büszkélkedő" éttermeket. 2010. március 16-án Budapesten Gerendai Károly étterme, a Costes kapta meg elsőként, egyetlen magyarországi étteremként a Michelin-csillagot. 2011-ben a Vörösmarty téri Onyx étterem érdemelte ki az egycsillagos elismerést.

A magyar és vidéki gasztronómiáról, valamint a halászléről egy ismert fővárosi gasztronómiai szakértővel, Molnár B. Tamással, valamint a szegedi Frank Sándorral, Bakos Orsolyával és Túróczki Péterrel beszélgettünk.

Molnár Bé

A Molnár B. TamásBittera Dóra szerzőpáros a Magyar Gasztronómiai Egyesület (MGE) alapítója. 2007-ben indították blogjukat. Amikor a kilencvenes években hosszú külföldi tartózkodás után hazatértek, megdöbbentek a magyar gasztronómia siralmas helyzetén. 2003-ban kezdtek el írni a Magyar Nemzet Magazinban és a Gusto magazinban egyebek közt arról, hol tart a nemzetközi szakácsszakma, és ehhez képest hol Magyarország. Írásaikból 7 évig tartó kultúrtörténeti sorozat lett. Meghatározó szerepük volt abban, hogy a hazai gasztronómia kimozdult tespedt állapotából, egyre több a nemzetközi színvonalra törekvő séf, igényesebbé váltak a vendégek is.

A halászlé

Molnár B. Tamás
Molnár B. Tamás
– Amit a legtöbb helyen – Szegeden és másutt is – halászléként árulnak, az egy tiszta, egyszerű, karizmatikus étel megcsúfolása. A halászlé jó vízből, friss halból, jó hagymából kell, hogy készüljön, lehetőleg frissen. Nagyon fontos a fűszerpaprika minősége. A passzírozás egyfajta kompromisszumos éttermi gyakorlat. Ilyen módon is lehet jó levet készíteni, frissen belefőzni a halakat, belsőségeket. A gyakorlat azonban az, hogy sokszor beleturmixolnak nem odavaló halrészeket, a végeredmény üledékes és uszadékos, iszapos ízű. Halászleveinkben megjelentek olyan elemek, mint a Vietnamban tenyésztett pangáziusz, az ételízesítő vagy a pörköltalap – magyarázta Molnár B. Tamás, a Magyar Gasztronómiai Egyesület alapítója, a Gault&Millau Magyarország Étteremkalauz főszerkesztője. Szerinte az egyik fő probléma az országra telepedett igénytelenség és persze részben a pénztelenség is. Hiányoznak a kiemelkedően jó alapanyagok, nem élünk a földrajzi adottságaink adta lehetőségekkel. – Egy egészségesen felépülő gasztronómiának a hely egyediségét kell bemutatnia. Lehetőleg egyszerű, jó helyi alapanyagokból készüljenek az ételek, aznap szedett helyi, friss, érett, nem túlnövesztett zöldségből, természetes körülmények között tartott szárnyasból, tiszta vízből fogott halból, mert a gasztronómia is terroirfüggő – fogalmazott a szakember. (Terroir: az összes jellemzője az adott földrajzi területnek – a szerk.)

Magyar gasztronómia: több évtizedes lemaradásban? Fotó: Schmidt Andrea (galéria)

Tiszai harcsa sertéskörömmel

2007 áprilisában nyílt, majd néhány hónap elteltével 2008 januárjában bezárt a Bolero, amely Szeged csúcsgasztronómiát kínáló étterme szeretett volna lenni. Az üzleti siker elmaradt, az elismerés viszont nem: a Népszabadság 2007-es száz legjobb magyar éttermet rangsoroló kiadványában a Bolero maximális pontszámmal, holtversenyben jutott be a top 15-be. A volt tulajdonos, Csonka Gábor szerint egy étteremben a legfontosabb az alapanyag. – Lehet udvarias a kiszolgálás, elegáns miliő, kifinomult enteriőr és kényelmes a parkolás, de az, ami a tányérra kerül, ne csak jól nézzen ki, hanem szólaljon is meg. Okozzon orgazmust az ember szájában. A csúcsgasztronómia nem feltétlenül a homárt jelenti. Ha van friss répa, gyökér, házi tyúk, belevágod a lábasba, az csak jó lehet – mondta. Két fogás a Bolero étlapjáról: tiszai harcsa sertéskörömmel, garnélarákkal, friss parmezánnal (halászlé, ami a belefőzött csülök miatt sűrűvé, ragacsossá válik), sült Szent Péter-halfilé spenóttal, sáfránymártásos tintahal spagettin.

Az alapanyag

Amikor a felhasznált alapanyagokról kérdeztük, azt mondta, jobb egy jó süllő rossz szakácstól, mint a rossz süllő jó szakácstól. A hazai alapanyagok színvonaláról sokat elmond, hogy a két magyarországi Michelin-csillagos étterem és sokan mások is külföldről szerzik be az alapanyagaikat. A néhány éve csúcsgasztronómiai babérokra törő szegedi Bolero séfje Bécsből hozatta a halat és a tenger gyümölcseit. – A kevés jó és kiváló hazai alapanyag szinte 100 százalékban exportra megy. Ilyen a mangalica, amelyet Japánban értékesítenek, az előállítók ugyanis nem bíznak abban, hogy Magyarországon is lehetne piaca. Nálunk még mindig él az a mentalitás, hogy a legolcsóbbat kell megvenni, akkor vagyunk ügyesek – mondta Molnár B. Tamás.

A képzés

A közelmúltban Venesz József egyik alapműve bekerült a Nemzeti Könyvtárba. A hozzáértők szerint a Venesz-könyvek a kommunizmus gasztronómiai emlékei. Molnár B. szerint a Venesz-féle tankönyv egy használhatatlan recepttár, az értelmetlen receptek nagy részét csak szakácsvizsgákon készítik el. Teljesen hiányzik a technológiák korrekt ismertetése; hogy mit milyen hőmérsékleten, meddig készítsünk és miért éppen úgy. – Éttermeink jó részét ma rosszul képzett szakemberek vezetik. Van azonban egy vékony réteg a szakmán belül, amely fegyelmezett, tudatos önképzéssel, részben külföldi tanulmányi utakkal érte el, amit elért. Fontos lenne egy jó alapképzés Magyarországon, és ugyanilyen fontos, hogy legyenek olyan éttermek, amelyekben színvonalas éttermi gyakorlatot lehet elsajátítani. Nálunk ma legfeljebb talán ötven ilyen étterem van. Szeretnénk látni és támogatni azt, hogy azok a változások, amelyek Budapesten elkezdődtek, vidékre is átterjedjenek. Az első fecskék már megjelentek, ilyen például a Szegedtől nem túl távol eső Békéscsabán a Brill bisztró. Nagyon drukkolunk, hogy az éledés egyre több helyen lehetővé váljon.

* * *

Frank Sándor, Venesz-díjas mesterszakács. Fotó: Schmidt Andrea
Frank Sándor, Venesz-díjas mesterszakács. Fotó: Schmidt Andrea
A halászlé becsülete

Azt kell és azt érdemes főzni, amit el tudunk adni – mondja Frank Sándor Venesz-díjas mesterszakács, aki a gasztrobloggerrel ellentétben nem látja elkeserítőnek a hazai gasztronómia helyzetét. Frank úgy gondolja, nem neki kell megvédenie a szegedi halászlé becsületét, megteszik azt a vendégek.

Frank Sándor, az Első Magyar Fehérasztal Lovagrend alapító tagja, Venesz-díjas mesterszakács, a Csongrád Megyei Gasztronómiai Társaság elnöke, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség területi képviselője, a Hansági Ferenc Oktatási Alapítvány alapító tagja és halászcsárdák tulajdonosa egyáltalán nem látja ennyire elkeserítőnek a hazai gasztronómia helyzetét.

– Azt kell és azt érdemes főzni, amit el tudunk adni. A legjobb példa erre a Nemzetközi Tiszai Halfesztivál, amelyet 17. éve rendezünk meg. Az óriásbográcsban főzött szegedi halászléből több ezer adagot adunk el minden évben. Ha valóban ehetetlen lenne, nem vennék meg. Mi nem hajtunk be a halászcsárdába senkit kancsikával, bejönnek a vendégek maguktól – kezdte a mesterszakács, majd így folytatta: – Budapesten a közelmúltban rendezték a Halmajális nevű fesztivált. Órákig álltak sorba a halászlénkért.

Magyar gasztronómia: több évtizedes lemaradásban? Fotó: Schmidt Andrea (galéria)

Kísérletek a pacallal

– Londonban kezdődött a gasztronómiai utazásom. Világot szerettem volna látni, szerencsét próbálni, 2004-ben gondoltam egyet, egyik napról a másikra kimentem Angliába. Egy francia étteremben kezdtem köretes séfként, majd több cégnél dolgoztam, voltam konyhafőnök is. Tapasztalatom, tudásom nagy részét külföldön szereztem – mondta a Tiszavirág séfje, a hódmezővásárhelyi Túróczki Péter, aki családja miatt tért haza. A közelmúltban apa lett. Elmondta, az a célja, hogy azokat az európai ételeket, amelyeket külföldön megismert, a Tiszavirág stábjával szegedi tányérokra tegye. – Újra kell értelmezni a magyar gasztrokultúrát. A pacal, a marhapörkölt fantasztikus ételek, de egy kicsit másként szeretnénk őket a tányéron látni – mondta. Jelenleg a pacal „újragondolásán" dolgoznak. Kísérleteznek vele. Nem árultak el részleteket, hogyan lehet e klasszikus ételt új formába önteni.

Frank úgy gondolja, neki nem kell megvédenie a szegedi halászlé becsületét, megteszik azt a vendégek. – Majd a piac eldönti. Ha nem kell senkinek a halászlé, tönkremegy a halászcsárda. Nagyon szívesen kihívom Molnár B. urat egy versenyre, főzzön ő is egy halászlevet, főzzünk mi is – tette hozzá.

A szegedi mesterszakács szerint az alapanyagokkal sincs semmi baj. – Öt nyersanyag kell a halászléhez, abból az egyik a víz, a többi hal, hagyma, só, paprika. A Magyarországon kapható alapanyagoknál nem kell jobb. Vegyél egy doboz olasz vagy spanyol földiepret, kóstold meg, aztán menj ki a Sándorfalvi út szélére, egyél abból is. Hasonlítsd össze. A spanyolt, olaszt ki fogod köpni – mondta. Arra a kérdésre, hogy akkor mégis miért rendelnek egyes éttermek külföldről, azt válaszolta, mert ez a trendi, ez a divat. – Halainkat a Szegedfishtől vesszük. Átvizsgált, állatorvos által ellenőrzött halak. Hozattam már be Szlovákiából is halat. Gyönyörű volt. Felpucoltuk, megfőztük, és pocsolyásnád-íze volt.

A szegedi halászlé és az alapanyagok mellett a Venesz-díjas mesterszakács kiáll a Venesz-szakácskönyv mellett is. – Nagyon sok szakács ebből tanult. Mi a szakma Bibliájának tekintjük. Az tény, hogy amikor íródott, nem volt nagy bőség, emiatt a vajat, a tejszínt, a nemes nyersanyagokat kihagyták a receptekből.


* * *

Tiszavirág: nehéz elöl menni, újat mutatni

A Tiszavirág háziasszonya szerint a magyar gasztronómia lemaradásának részben az igénytelenség az oka. A Tiszavirág bekerült egy nyár elején megjelenő országos kiadványba, amelyben Magyarország 50 legjobb éttermét mutatják be.

– Halászlé van?

– Csak akkor, ha megfelelő minőségű halhoz jutunk – válaszolja Bakos Orsolya. A Tiszavirág Hotel és Étterem marketing- és PR-vezetőjével beszélgetünk, aki jobban szereti, ha egyszerűen csak a Tiszavirág háziasszonyaként említjük. Az alapanyagokra visszatérve elmondja, nem könnyű jó minőségű alapanyagot beszerezni Magyarországon. Ennek több oka van.

– Ingadozó a hazai alapanyagok színvonala. Nehéz állandóan jó minőségű árut találni. A zöldségeket Tiszaszigetről és Domaszékről vesszük termelőktől, akik klasszikus biogazdálkodók. A többi alapanyagot egy budapesti cég szállítja Németországból és Ausztriából. A vágás szigorú szabályokhoz kötött. Nem mehetek oda egy gazdához, és nem mondhatom neki, hogy kérek öt kiló bélszínt, tíz kiló combot vagy húsz kiló lapockát, mert neki ott van egészben az állat, azt mondja, vegyem meg úgy. Oldd meg, hogy milyen vágóhídon fogod levágatni. Emiatt kényszerülünk arra, hogy abszolút biztos, kiszámítható forrásból szerezzük be az alapanyagokat – magyarázza Bakos Orsolya.

A Tiszavirág csapata
A Tiszavirág csapata. Fotó: Schmidt Andrea

A Tiszavirág háziasszonya szerint a magyar gasztronómia lemaradásának részben az igénytelenség az oka. – A vendéglátósoknak az a céljuk, hogy eladjanak. Eladni azt lehet, amire igény van. Ezért nem keres senki önálló arculatot. Nehéz elöl menni, újat mutatni, mert nincs ki után kullogni.

A képzéssel kapcsolatban Bakos Orsolya osztja Molnár B. véleményét. – A szakácsképzés iszonyúan beszűkült. Néhány régen íródott, elavult szakácskönyvre alapul az oktatás. Még mindig a lisztes habarást tanítják, holott a világon már legalább tizenöt éve nincs lisztes habarás, sűrítés, rántás. A tudásnak mindössze egy szűk keresztmetszetét adják át. Komolyabb problémát látok a cukrászoktatásban. Nem tanulnak meg vajjal dolgozni, csak hidrogénezett növényi vajjal. Nem tanulnak meg csokoládéval dolgozni, csak kakaóporral. Sokan kérdezik, miért kerül egy desszert 1200 forintba. Többek között azért, mert a vajat Franciaországból vesszük, illetve belga vagy német csokoládét használunk.

Magyar gasztronómia: több évtizedes lemaradásban? Fotó: Schmidt Andrea (galéria)

A Tiszavirág háziasszonya azt mondja, a bisztró jellegű étteremben friss, őszinte, egyszerű ízeket kínálnak. Az étlap rövid, szinte naponta változik, annak függvényében, hogy milyen alapanyagokat tudnak frissen beszerezni. Ha valamelyik hozzávaló elfogy, azt az ételt kihúzzák az étlapról. A Tiszavirágot meghívták a budapesti Millenáris Parkba, a Gourmet Fesztiválra, ahol pénteken három vidéki étterem séfje mutatja be a saját tájegysége jellegzetességeit a galuskán keresztül.

A Tiszavirág étterem bekerült egy nyár elején megjelenő országos kiadványba, amelyben Magyarország 50 legjobb éttermét mutatják be.

Olvasóink írták

77 hozzászólás
  • 77. kormoska 2013. június 06. 22:28
    „75.maz
    Hát pont ez az!
    A Magyarországra látogató külföldiek például pont a magyaros-fűszeres-ízgazdag nehezebb ételekért kedveli a magyar konyhát.Hiszen ilyen új generációs kajákkal és az ezeket kínáló éttermekkel tele van nyugaton a padlás.
    Én elhiszem,hogy a tiszavirágosok profik,Sánta Jani nem is vette volna fel őket másként.....,de Szegeden ennek az ínyenc-gourmand típusú étkezésnek nincs hagyománya,viszont van egy szűkebb közönsége.Egészségükre.
    Országunkhoz hozzátartoznak a halászcsárdák és a meghitt kisvendéglők,remélem ez sokáig így is marad.”
  • 76. Smerdis 2013. június 06. 22:24
    „38. Apátfalvi** 2013.06.02. 23:42

    az a jó benned, hogy téged nem kell égetni, megteszed nekünk ezt a szívességet :)”
  • 75. maz 2013. június 04. 16:46
    „72. kormoska 2013.06.04. 11:37

    Frank József (Hódmezővásárhely, 1945. április 13.-) Széchenyi-díjas növénynemesítő, c. egyetemi tanár, politikus

    Frank Sándor, az Első Magyar Fehérasztal Lovagrend alapító tagja, Venesz-díjas mesterszakács, a Csongrád Megyei Gasztronómiai Társaság elnöke, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség területi képviselője, a Hansági Ferenc Oktatási Alapítvány alapító tagja és halászcsárdák tulajdonosa

    Minden tiszteletem Sanyi bácsinak de újítani kell a technológia már rég tovább lépet a szegedi vendéglátó helyeken
    persze ezek mellet a régi értékeket ugyan úgy tovább kell vinni
    Tiszavirág séfjei egy elég nyitott nagy tudással rendelkező csapat , a fúziós konyha egy elég jó lehetőség lehet az ízlelőbimbók kényeztetésére
    sajnálattal olvasom hogy mennyire elutasítok vagytok egy kis kényeztetéstől pedig nem fáj”
  • 74. 140 2013. június 04. 13:38
    „queenmargareth1
    azt írtam volna, hogy ezt egy menzán ettem????? Neeeem!!! Ebédelni a cég éttermébe jártunk, ahol általában 3 fogás volt. Előétel, főétel, desszert, mint itt, és lényegesen nagyobb adagok, mint a puccos étteremben.
    Pl. egyszer volt egy sajtos előétel (fogalmam nincs mi volt, da finom volt), aztán jött egy tengeri hal szelet salátával és olyan lencsefőzelék-féle körettel, végül desszertnek egy szelet ananász, ami ki volt vágva a héjából (de az volt a tányér), el volt vágva kockákra és volt rajta vanilakrém és csokireszelék. Mindez finoman elkészítve és gusztusosan tálalva.
    Itthon mit ettem valamelyik nap: borsóleves, bakonyi szelet rizzsel, alma. Egész jól hangzik. DE: a borsóleves konzervből készült (még csak nem is mirelit), a zöldségek szecskázva, a tészta meg, mint a takony, szétfőve. Nem úgy a rizs! Azt még nyugodtan el lehetett volna vetni, kikelt volna, olyan nyers volt, a husikához kellett volna egy nagyító, hogy lássam, és egy flerx, hogy el is tudjam vágni. Az alma dédnagymamámat idézte, már ami a ráncait illeti.
    Na, ez az un. étkezési kultúra a mindennapokban.”
  • 73. queenmargareth1 2013. június 04. 12:24
    „66. 140 2013.06.03. 21:33 ez nagyon jól hangzik, bár nem értem az összekutyulásokat végülis egy tányéron elfért volna az egész. A sétáló pincérek látványa nem dolgozna meg.És bizony próbáld ezt besűríteni a mindennapi életedbe.Durva lenne azért így ebédszünetet tartani. Nem győznéd ledolgozni a 6-8 perces szüneteket:)Ez egy napos program:kiöltözni, elmenni, megvárni míg ezt felsorolják, kihozzák, megeszed+ a sétaidő, iszol még valamit és hazamégy.És akkor leszel éhes, de rohadtul, bár egy napot étkezéssel töltöttél.Kinek mi a kedvenc elfoglaltsága és pénztárcája vastagsága.Ahogy leírtad és én is nézem az ilyen műsorokat, semmi különös az étel, csak hülyeségeket dobálsz bele és igazgatod a tányéron.Minden fűszerből egy minimális, ennyi.Ennek örömére, ha egy ilyen séf megcsinálja nekem a cseh krémest, amit Édesanyám süt, és ehető is lesz, adnék még magamnak és az ötfogásos ételeknek egy esélyt.”
  • 72. kormoska 2013. június 04. 11:37
    „Ha egyeseknek azt jelenti a fejlődés,hogy normális-laktató-izlates adagok helyett ÉTELMINTÁKAT szolgálnak fel eltúlzott árakon,akkor rossz országba születtek!
    Az emberek többsége jól is akar lakni az étteremben, aTiszavirágos adagokat elnézve hát.....,kérnék párszor repetát.
    Nem igazán kedvelem Frank József gyakorlatát és éttermeit sem,de itt most neki van igaza!”
  • 71. buhamama 2013. június 04. 09:08
    „Igen attól függ milyen a séf, sokat számít a mai világban honnan veszik az alap anyagot, és a tanuló szakácsokat jó szakember tanítja.”
  • 70. nobody13 2013. június 04. 06:19
    „Aki Szegeden igazi jó halászlevet akar enni, az menjen a Jobb, mint otthon kisvendéglőbe, a Lencsés tóhoz, és kérjen harcsahalászlevet. Az nem "szálka- meg belsőségturmix", és az íze is szenzációs.”
  • 69. Óperenciás 2013. június 04. 00:09
    „re: 67. AN 2013.06.03. 22:04
    Ez nagyjából a bajai hallé receptje.
    Ott a pirospaprika később kerül a lébe.”
  • 68. rekontra 2013. június 03. 22:47
    „Az alapprobléma az alapanyagok legolcsóbb beszerzésében keresendő,és egy jó szakács vagy felszolgáló sem dolgozik itthon éhbérért ezeknek a vendéglátós hiénáknak.”
  • 67. AN 2013. június 03. 22:04
    „Na, akkor elmondom, hogy az én Nagypapám hogy készítette a halászlét. Igaz az nem tiszai, hanem marosi volt.
    Szóval először is egy merítőhálóval fogott pár halat. Aztán fogta a bográcsot, kikente zsírral, aprított bele hagymát, zöldpaprikát jó sokat, hozzá 1 darab paradicsomot, ezt megsózta, majd elkezdte főzni, amikor lett egy kis szaftja, rátette a pirospaprikát, kicsit rotyogtatta, majd felengedte vízzel. Amikor már jól felforrt és a hagyma-paprika kezdett szétfőni, belerakta a halat (jó sokat) és még egy erős paprikát. Még egy jó félóráig főzte "gyenge tűzön", ahogy mondta.
    Aztán ezt a tűz mellett villára szúrva pirított kenyérrel mind megettük.”
  • 66. 140 2013. június 03. 21:33
    „Jókat vigyorogtam itt a kommenteken....
    Külföldön is vannak olyan helyek, ahova akkor megy az ember, ha éhes, és vannak olyan helyek, ahova akkor megy, ha társaságban akar étkezni. A különbséget zongorázni lehetne.
    Franciaországban egyszer végig ettünk egy 5 fogásos vacsorát. Az első fogásnál kuncogtunk, mert magyar mércével nézve alig volt több, mint egy falat. Megettük. (sárgadinnye volt pármai sonkával). Aztán kb. 6-8 perc mulva jött a második fogás, ami szintén kicsi adag volt, kacsamáj spenót salátával. Amikor elfogyott, a pincér azonnal elvitte a tányérokat. Ezután szintén 6-8 perc mulva jött az un. főétel, ami egyféle tejfölös krumpli volt bélszínszelettel, szintén nem túl nagy adag. Ezt követte 6-8 perc mulva egy dióval töltött sült sajt némi salátával, majd szintén 6-8 perc mulva desszert, ami egy kicsi szelet csokis süti volt igény szerinti (vanilia vagy gyümölcsös) öntettel és igény szerinti fagyival. A vendéglátóink elmondtak, hogy a fogások közötti 6-8b perces szünetek arra kellenek, hogy ne zabáljuk túl magunkat. Nekem bejött. A végén nem voltam éhes (még 3-4 óra múlva sem), de nem voltam elnehezülve sem.
    Szóval enni és étkezni, az nem ugyanaz.”
  • 65. tol 2013. június 03. 20:47
    „a Tiszavirágba nem zabálni megy az ember, hanem étkezni. Meghökkentöen új lesz a régi, talán már fáradt ételek sora a szabadjára engedett szakácsfantázia eredményeképpen. Mind a belsö tér kialakítása, mind a menü változatossága, mind a kiszolgálás világszínvonalú. Úgyhogy nem tünik hosszú életünek az étterem. Adná az ég, hogy tévedjek!”
  • 64. vakanyad 2013. június 03. 19:46
    „Kedves Sanyi bácsi!
    Valamikor a Fehértót a Királyék vezették,sorban álltunk az asztalélrt,a halászléért,és nem voltak vennessz díjasok.”
  • 63. cinkapana 2013. június 03. 17:25
    „Kérlek szépen, divatlapokból kinézett trendi ételek, arcpirító mennyiség, és drága. Viszont legalább szegedi, és majd a vendég eldönti, kell e neki, vagy sem. Nekem személy szerint nem.
    Azonban nem tudom ki hogyan van vele, de nem biztos, hogy egy budapesti bloggernek kell megmondani, hogy mi a tuti itt szegeden, legyen az halászlé, vagy egy gasztro kisérletezgetés. Mindenesetre elképesztő, hogy valaki a halászlébe disznó körmöt pakol, és ezért pénzt kér !”
  • 62. TELSTAR 2013. június 03. 17:11
    „60.
    a nyitás óta ők is sokat fejlődtek, a legelső tapasztalatom nekem se volt jó. Különben tényleg remek konyha, menüt érdemes is ott enni, de á´la carte igen húzós... :-))”
  • 61. cselac 2013. június 03. 16:18
    „cinkapana: mi történt, ilyen rossz tapasztalatod volt?”
  • 60. cinkapana 2013. június 03. 16:05
    „Hát amit a Tiszavirágban kényeskednek vacsora helyett, arról szívesen lemaradok ! Az italokról meg ne is beszéljünk !”
  • 59. szabójóska 2013. június 03. 14:50
    „Frank úr hallgasson,de mélyen”
  • 58. JungHeinrich 2013. június 03. 14:18
    „57. Óperenciás 2013.06.03. 13:53 ...es mennyire igaza van :-)”
77 hozzászólás
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

III. György brit király 275 éve született

György uralkodásának első negyedszázada viharos és konfliktusokkal terhes volt. Tovább olvasom