Délmagyar logó

2017. 12. 12. kedd - Gabriella 7°C | 16°C Még több cikk.

Magyar vízimentők Amerikában

Rátermettség, nagyobb anyagi befektetés és némi úszástudás kell ahhoz, hogy egyetemistaként egy fiatal kijuthasson az Egyesült Államokba vízimentőnek. Olyan fiatalemberekkel beszélgettünk, akik átélték mindezt. Mesélnek élményeikről, és arról, hogy milyen fontos számukra az Amerikában kiépített kapcsolati tőkéjük.
Piros sortban a tengerparton fel s alá grasszáló, izmos felsőtestű férfiak és mélyen dekoltált úszódresszben kocogó, modellalkatú színésznők jutnak eszébe többünknek, ha vízimentőkről esik szó. Nem hiába, a tíz éven át futó Baywatch című amerikai tévéfilmsorozat mély nyomott hagyott az emberben. Az Atlanti-óceán partvidékén nagy kultúrája van a vízimentésnek, ezért, amikor magyar fiatalok arról mesélnek, hogy milyen fantasztikus nyarakat töltöttek egyetemistaként az Egyesült Államokban az elmúlt néhány évben vízimentőként (lifeguard), akaratlanul is fantáziálni kezd az ember. Azután persze kizökkentenek: ők a medencepartot vigyázták, vagyis nálunk inkább azt mondanák, hogy úszómesterként dolgoztak, de ettől még az amerikai álmot volt módjukban testközelből megismerni.

Vendégszerető amerikaiak

Nagyjából 1500 fős lakóközösség él azokban a lakóparkokban, ahol a magyar hallgatók vigyáznak a közös medencében lubickoló amerikaiak és vendégeik testi épségére.

Magyar vízimentők Amerikában (galéria)

– Nem úgy kell elképzelni, hogy mindennap beugrunk egy fuldokló után. Nekem például a legrosszabb az volt, amit meg kellett tennem, hogy elláttam egy strandoló lábát, mert rálépett egy méhecskére – avat be Farkas Csaba, aki 2011-ben és 2012-ben töltötte kint a nyári szemesztert, és az első évben egy afroamerikai családnál dolgozott New Yorkban. – Feketeakcentussal beszéltek, ezért eleinte nagyon koncentrálnom kellett, hogy értsem az angoljukat. Kihívás volt, egyben jó lehetőség, hogy a legkülönbözőbb helyzetekben gyakoroljam a nyelvet. Egy idő után ráéreztem az ízére. Az amerikaiak nagy része rendkívül vendégszerető, toleráns, nagyon jól éreztem itt magam – mondja a Kiskunhalasról elszármazott Csaba, aki jelenleg Budapesten dolgozik egy informatikai cégnél. Amikor pályakezdőként jelentkezett erre az állásra, az önéletrajzában „jól mutatott", hogy szerencsét próbált az Államokban. Ez ugyanis arra enged következtetni, hogy bátor, mert meg merte lépni az utazást, és megállja a helyét idegen környezetben, nem beszélve a nyelvi erősségeiről.

Nagy kincs a kapcsolati tőke

– Annak idején egy magyar pártól hallottam a lehetőségről, és annyira megtetszett, hogy elhatároztam, teljesen egyedül nekivágok, és felfedezem Amerikát! Aztán a felkészítő tanfolyamon találkoztam egy sráccal, összebarátkoztunk, és utána együtt utaztunk a szabadnapjainkon. Igyekeztem a legtartalmasabban eltölteni a szabadidőmet, így ilyenkor folyamatosan kirándulni mentünk. Jártunk Baltimore-ban, Ocean Cityben, Washingtonban és a semmi közepén, a legtávolabbi erdő széli faluban. Washingtonban ingyen látogathatók a társadalomtudományi és történelmi múzeumok, sok érdekességet láttam. De önmagában az kulturális sokszínűség volt, hogy számos nemzetiségű fiatallal dolgoztam együtt. A peruitól kezdve a cseh diákig mindenki megfordult a washingtoni lakóparkban, ahol a második évben dolgoztam. Persze jól kerestünk, de a kiépített kapcsolataink ennél még többet érnek. Azóta is sok volt munkatársammal levelezünk – mondja.

Magyar vízimentők Amerikában (galéria)

Milliomosnak dolgozott

Farkas Csaba a testvérétől kapott kölcsön segítségével finanszírozta az út költségeit, míg Fekete Csanád Ádám – jelenleg egy könyvkiadónál dolgozik oktatásiszoftver-értékesítőként – négy nyári szemesztert töltött kint a keleti parton. Felvette a diákhitelt, hogy vízimentőként dolgozhasson az Egyesült Államokban, Washington D. C. agglomerációjának területén.

Nem azért kellenek, mert olcsó munkaerő a magyar

A fiatalok azt állítják, hogy az európai egyetemisták munkamoráljával nagyon elégedettek kint, megbízhatók. Ráadásul ebben a kulturális csereprogramban mindenki nyer, hiszen a diák pénzt keres, nyelvet tanul, világot lát. Míg egy amerikai munkavállaló kitalálja a nyár közepén, hogy akkor most ő is elmenne nyaralni, addig az egyetemistákra, ha leszerződnek, egész évben lehet számítani. Az olcsóságuk pedig tulajdonképpen a meg nem fizetett adóból származik, amit a hallgatók a következő évben vissza is igényelhetnek. A baráti társaságokat és a párokat igyekeznek egy lakóparkba helyezni. Fekete Csanád Ádám és munkatársa, Koszó István szegedi fiatalok idén indították el saját vállalkozásukat, országszerte szervezik a kiutazó nappali hallgatók táborát. Az ezerdolláros beugrót és a repülőjegyet kell számításba venni a költségoldalon. 8,5 dolláros órabér mellett 15 héten át dolgoznak az egyetemisták, hetente 42 munkaórában. Hozzávetőleg 5500 dollár bevételük lesz a nyár végére, amit a pénzt keresni vágyók másodállásokkal, például úszásoktatással egészíthetnek ki. A vállalkozás az első húsz regisztrálónak finanszírozza a repülőjegyet, amit a szemeszter végén kell visszafizetniük.

– A gólyatáborban a főgólyám közvetített ki hallgatókat, rögtön kedvet kaptam. Anyagilag nagy nekiugrás volt, mert a szüleim nem tudtak ebben támogatni. Édesapámék azt mondták, hogy menjek inkább valamelyik nyugat-európai országba. De nekem ez nem volt alternatíva, és ráadásul, mivel a középiskolában angol szakon végeztem, ezt a nyelvet szerettem volna fejleszteni. Engem annyira megfogott a kinti légkör, hogy az egyetemi éveim alatt – egyet kivéve – az összes nyári szemesztert kint töltöttem – kezdi a beszélgetést Fekete Csanád Ádám, aki az első szemeszterben összebarátkozott egy igen tehetős emberrel.

– Milliárdos vagy milliomos volt, nem tudom, nem láttam bele a bankszámlájába, de mindenesetre luxuskörülmények között élt. Átcsábított Los Angeles és Santa Barbara között félúton található farmjára, ahol mesebeli környezet fogadott. A hegytetőn állt a háza, amelyet pálmafák fogtak körbe, és a panoráma maga volt az óceán – fantasztikus! A hegy alját bekerítették az olyan híres kertszomszédok miatt, mint Angelina Jolie és Brad Pitt. A gazdagoknak saját lovaspóló-pályájuk volt, és az is érdekes, hogy egyetlen ház ajtaján sem láttam kulcslyukat, még a bejárati ajtón sem. Itt nem volt ki elől bezárni az ajtókat. A férfi garázsában a legújabb Mercedesek álltak, az egyikben benne hagyta a kulcsot, ha netán kedvem támadna bemenni a városba, nyugodtan használjam...

A szabadidőnkben kirándulásokat szervezett nekünk a munkáltatónk, jártunk például Atlantic Cityben kaszinózni, rafftingoltunk a Shenandoah nemzeti parkban és meglátogattuk Amerika legnagyobb haditengerészeti bázisát Norfolkban. Az olyan szociális eseményekről már nem is beszélve, mint a bowlingozás vagy a közös baseballmeccsnézés.

Szükség volt életmentésre

Csanád azt is elmondja, neki kellett életet menteni: – Egy srác úgy ugrált fejeseket a medencébe, hogy nem tudott úszni, de mindig kisiklott a sekély oldalra. Csakhogy egyszer elvétette, így nekem kellett kihúznom. Évekig vízilabdáztam, emiatt szerencsére nem jelentett gondot, hogy kimentsek egy embert, aki az ijedség miatt folyamatosan lenyom a víz alá. A srác mindezek után olyan sokkos állapotban volt, hogy fél óráig csak bámult maga elé.

Azt is megtudjuk, tulajdonképpen ehhez az álláshoz nem kell úszóbajnoknak lenni. Elég, ha valaki le tud úszni egy nekifutásra 500 métert, illetve gyorsban 100 métert. Ha megvan a megfelelő úszástudás, akkor egy tanfolyamon megtanulják a fiatalok a bójahasználatot. Azon túl, hogy a medenceparton dolgoztak a hallgatók, másodállást is vállaltak, úszásoktatásból nagyon jó keresetet lehet összerakni. – A szülők rendkívül hálásak, ha a gyerekeiket megtanítjuk alapdolgokra, és nagyobb biztonságban tudhatják őket. Ezért magas órabér jár – érvel Farkas Csaba, aki sokszor csupán néhány óra alatt elérte a kicsiknél, hogy keresztbe átússzák a 25 méteres medencét.

Kíváncsiskodtunk, anyagilag mit jelentettek ezek a nyári „vakációk" a fiataloknak. Elmondták: ha nem vállaltak másodállást, akkor is 100 és 200 ezer forint között hoztak haza úgy, hogy a szabadidejükben a bevételükből utaztak, szórakoztak, és mivel hozzánk képest nagyon olcsók az elektronikai termékek, illetve a ruhák, előfordult, hogy elcsábultak, és vásároltak.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Petőfit a nép szeretete ˝vitte˝ Szibériába

A kutató szerint Petőfi Sándor halálának kutatása elérkezett az „utolsó órához", amikor még feltárható lenne a nyughelyének vélt fehéregyházi tömegsír. Tovább olvasom