Délmagyar logó

2017. 03. 25. szombat - Irén, Irisz 7°C | 14°C Még több cikk.

Mikó István olykor muzsikál is a színpadon

A baktert alakítja a Turay Ida Színház legtöbbet játszott előadásában, az Indul a bakterházban Mikó István – azért szereti a szerepet, mert a figurán egyszerre „jön ki" szerethetősége és butasága. E társulat mellett számos színházban fellépett az utóbbi években, és bár a Mindhalálig Beatles zenekar már nem működik, a muzsika végigkíséri az életét.
– Az Indul a bakterház című film az ország kedvence máig is. Mióta játsszák színdarabként?

– Majdnem a legrégebbi darabunk, csak az Imádok férjhez menni című darabot játsszuk hosszabb ideje. A legtöbbször viszont az Indul a bakterházat adtuk elő, száz előadás fölött járunk. Öt-hat éve mutattuk be, nagyon szeretem, mert egészen más módon közelíti meg a történetet, mint a film. Az első különbség az, hogy nálunk a mesélő, Regős Bendegúz nem egy kisgyerek, mint a többi feldolgozásban és a filmben. A főszereplő, Boros Zoltán az írót személyesíti meg, aki visszamegy az időben, előttünk változik át felnőtt fiatalemberből kópé kisgyerekké. Hatásos és jó dolog gyerekekkel együtt játszani, de egy színész kolléga már sokkal többet tud színészi szempontból, színesebben, jobban tudja alakítani a figurát. A második, hogy a zene nagyobb szerepet kap. Rusz Milán, aki harmonikán is játszik, közbe-közbemuzsikál a darabban, és el is játszik egy kisebb szerepet.

Mikó István az Indul a bakterház című színdarabban (galéria)

– Miért szereti a bakter szerepét?

– A bakter nagyon hálás és jó figura. Egyszerűsége, butasága és szeretnivalósága egyszerre jön ki a karakterből, ezért szeretem játszani – és a közönség is szereti.

– Hogyan kell elképzelni a Turay Ida Színház működését? Hasonló, mint a régi vándorszínházak – a nyakukba veszik az országot?

– Van két-három állandó helyünk Budapesten, de nincs önálló színháza a társulatnak. A Turay Ida Színház több mint tíz éve él és virul, elvisszük a darabokat olyan helyekre, ahová a kőszínházak nem tudnak eljutni. Ez a színház betölti azt az űrt, amelyet a Déryné Színház hagyott maga után. Nagyon sokféle helyszínen, városban, közönség előtt játszunk. Ez is a nehézség egyben: úgy kell például kitalálni a díszletet, hogy át tudjuk transzformálni a különböző helyszínekre, de ebben a díszletes, műszaki gárdánk már nagyon gyakorlott.

– A Turay Ida Színház közreműködő művésze, ám közben az utóbbi években sok színházban vállalt szerepet. Inkább előny a „többlakiság", mert változatosságot jelent, vagy jobban szeret egyetlen társulathoz tartozni?

– Szeretek egy társulathoz tartozni, a Thália Színház tagja voltam 17 évig – ott töltöttem színészi életem első 17 évét. Utána sok évig a soproni Petőfi Színház társulatához tartoztam. Szeretem az állandóságot, de annak is van varázsa, hogy mindig más és új közönséggel találkozik az ember, más közegben játszhat. Jó, ha lecövekel valahol az ember és hívja magához a nézőket, de manapság a társulati lét szép lassan megszűnik. A szolnoki Szigligeti Színház tagja is voltam három évig, teljesen más, amikor az ember ott él a közönségével együtt.

Mikó István az Indul a bakterház című színdarabban (galéria)

– Színpadi szerepei mellett az ön hangján ismerhettek meg a gyerekek olyan figurákat, mint Micimackó a Walt Disney-féle feldolgozásban, Breki a Muppet Showból – vagy éppen Lusta Dick a Macskafogóból, hogy magyar rajzfilm is kerüljön a sorba... Na és Robin Williamsnek is Ön kölcsönzi a hangját. Miben más a szinkronszínészi munka?

– Sok felnőtt barátom van, aki jobban szereti ezeket a figurákat, mint a gyerekek... Mostanában egyre kevesebb ilyen lehetőség adódik, de csakugyan nagyon sok figurának adtam a hangomat. Nem más ez, mint a színészi munka, ugyanúgy beleélem magam a karakterbe. Persze a megrendelőnek is van elképzelése arról, milyen karaktere legyen a figurának. Több, mint húsz éve szinkronizáltam először Micimackót, és máig engem hívnak vissza szinkronizálni kisebb filmecskékbe, amelyekben szerepel. Robin Williamset pedig talán én szinkronizáltam a legtöbbször, de korántsem csak én – olyan jeles színész kollégák is, mint Tordy Géza, Bajor Imre, Harsányi Gábor, Maros Gábor vagy Rudolf Péter.

– A zenéről még nem esett szó: működik még a Mindhalálig Beatles zenekar?

– Már régen nem zenélünk együtt, három éve játszottunk utoljára. A muzsika azonban végigkíséri az életemet – színészi életem előtt alapító tagja és muzsikusa voltam a Kaláka együttesnek. Jelenleg is sok darab zenei összeállítója, közreműködője vagyok. Kálmán Imre Cigányprímás című operettjében hegedülök a színpadon, Móricz Zsigmond Sári bírójában – amelyet magam rendeztem – mi szolgáltatjuk a kollégákkal a zenét. Eredeti népdalokat játszunk, amelyeket – bármilyen hihetetlen – Móricz Zsigmond gyűjtött. Hamarosan mutatjuk be az Aszfaltmuzsikusok című darabot, amely utcazenészekről szól: ebben szintén magunk muzsikálunk, akik játsszuk a szerepeket.

– Korábban nyilatkozta: igyekszik követni a kortárs irodalmat. Most mit olvas?

Ljudmila Ulickaja orosz írónő Imágó című regényét, és nagyon tetszik. Azt még nem tudom, mi lesz a következő. Nem csak a mai irodalom érdekel, amikor a Balatonon voltam barátoknál, ott akadt a kezembe Mikszáth Kálmán novelláskötete. Szinte mindegyik regényét olvastam már, és a novellák annyira lekötöttek, hogy egy délután alatt elolvastam a könyvet. Annyira mai, szellemes és gyönyörű nyelvezettel ír Mikszáth, hogy időnként elő kell venni. Becsülni kell az anyanyelvünket és az írókat, akiktől sokat kaphatunk.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

800 kilométer gyalog, borral, vízhólyag nélkül

Napi 40 kilométeren 6 liter víz, begyulladt achilles, őszinteség önmagával szemben. Vér Márton szegedi egyetemista két barátjával teljesítette az El Caminót. Tovább olvasom