Délmagyar logó

2017. 01. 20. péntek - Fábián, Sebestyén -9°C | 0°C Még több cikk.

Minőségi betegápolás a szabadságharc idején

Magyarország az 1848–49-es szabadságharc idején olyan színvonalas betegápolási rendszert vezetett be, ami egész Európában egyedülálló volt. Ennek megszervezése Kossuth Zsuzsa nevéhez fűződik, aki nemcsak tábori kórházakat alapított, de a nők számára is megnyitotta az ápolói pályát.
A betegápolás modernizálása kapcsán a világ Florence Nightingale angol ápolónő nevét ismerhette meg, aki az 1854-es krími háború idején a harcszíntéren két korszerű kórházat alapított, ahol felügyelte a harcokban megsérült katonák ápolását. Mindemellett igyekezett a már meglévő tábori ellátóhelyeket is modernizálni, azok felszereltsége ugyanis még az akkori kor feltételeihez képest is hiányos volt.

Ennél sajnos jóval kevesebben tudják, hogy igazából nem Nightingale volt az első, aki tábori kórházat alapított és ilyen irányú tevékenységet végzett. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a honvédelmi minisztérium olyan, a legkorszerűbb elveken alapuló betegellátást hozott létre, amely Európa egyik legjobbja volt. Kossuth Zsuzsa, Kossuth Lajos legfiatalabb húga ebben jelentős szerepet játszott, így többek között neki köszönhető, hogy komoly változásokon esett át a magyar egészségügy.

Megreformált kórház

A XIX. század első felében a katonaság életében csupán másodrendű szerepet játszott a betegellátás. Bár már ekkor is léteztek tábori kórházak, az abban végzett munkát korántsem tekintették annyira fontosnak, mint kellett volna. Stáhly Ignác országos főorvos súlyos hiányosságokat talált, ezért 1848-ban megkezdte az ellátás reformját. Stáhlyt 1849-ben Flór Ferenc váltotta, akinek oldalán Kossuth Zsuzsa, Kossuth Lajos legkisebb húga a hazai betegápolást reformálta meg.

– Kossuth Zsuzsa Kossuth Lajos legkisebb húgaként szülei és tanárai révén komoly neveltetést kapott. Intelligens, művelt hölgy volt, sokat olvasott, tanult és segítette Kossuth Lajos munkáját. Mivel édesapja korán meghalt, így 1833-ban bátyja után költözött a fővárosba, ahol folyamatosan segítette őt, így a kor jelentős személyiségeivel is megismerkedhetett. Később ez döntő jelentőségűnek bizonyult, hiszen ennek köszönhetően tudta véghezvinni az ápolás területén mindazt a reformmunkát, amire akkor már jó ideje szükség volt – mondja Botos Katalin, a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ Honvédkórház ápolási igazgatója. Kossuth Lajos az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésekor húgát is bevonta a feladatok ellátásába, a döntésnek azonban komoly szakmai alapja volt.

Az első főápoló

Az 1831-es kolerajárvány idején Kossuth Lajos a a Felvidéken kormánybiztosként munkálkodott, Kossuth Zsuzsa pedig vele együtt dolgozva segített neki intézni a vesztegzárban lévő betegek és koleragyanús páciensek ügyeit. Ennek köszönhetően az ápolás területén rengeteg tapasztalatot szerzett, amit később kamatoztatni is tudott.

– Kossuth a forradalom kirobbanása után egyre több, a betegápolással kapcsolatos feladatot adott húgának. 1849 elején Flór Ferenccel, a hadügyminisztérium egészségügyi osztályának vezetőjével újjászervezték a honvédség egészségügyi osztályát. Mindez oda vezetett, hogy Kossuth Lajos 1849. április 16-án Magyarország első főápolónőjének nevezte ki az akkor még mindig csak 32 éves testvérét. Kinevezésével az összes tábori kórház főápolónőjévé vált, ezzel egy időben pedig az akkor megalapított Országos Kórodai Főápolónői Intézetet is a felügyelete alá helyezték, amely külön raktárkészlettel, valamint az ápoláshoz szükséges felszereléssel rendelkezett. Kossuth Zsuzsa a forradalom kellős közepén már látta, hogy a tábori kórházak száma közel sem elegendő, ezért rövid időn belül további 72 ilyet alapított. Ez egy rendkívül fontos felismerés volt a részéről, ami jelentősen hozzájárult a hazai ápolás fejlődéséhez – hangsúlyozza Botos Katalin. Ám nem ez volt az egyetlen tett, amivel modernizálni tudta a magyarországi (tábori) ellátást.

Kossuth Zsuzsa emberfeletti munkával megjavította a hadegészségügy helyzetét. Másfél évtizeddel a gyakorlatban előzte meg a Vöröskereszt genfi konvenciójának elveit. Fotó: OSZK
Kossuth Zsuzsa emberfeletti munkával megjavította a hadegészségügy helyzetét. Másfél évtizeddel a gyakorlatban előzte meg a Vöröskereszt genfi konvenciójának elveit. Fotó: OSZK

A korra jellemző volt, hogy bár jó néhány kórház igyekezett ellátni a betegeket, sem a személyzet, sem a felszerelés nem volt elegendő. A nők betegellátásba való bevonása elengedhetetlenné vált, hiszen a férfiak többsége a szabadságharcban teljesített szolgálatot, ám ezt elsősorban a hadszínterektől távolabb eső településeken képzelték el. Mivel sem elég személyzet, sem elegendő felszerelés nem állt rendelkezésre, ezért sürgősen olyan megoldást kellett találni, amely a harcok közepette is képes konszolidálni a helyzetet.

Önkéntesek kellettek
– A nők betegellátásban végzett munkáját végül akkor ismerték el, amikor Kossuth Zsuzsa megkapta országos főápolónői kinevezését. Ez a lehető legjobb döntés volt, ami a szabadságharc idején a magyar egészségüggyel történhetett. Felismerte, hogy rendkívül kevés az ápolónő a kórházakban, ezért a tábori kórházak alapítása mellett még 1849 elején felhívást intézett a magyar nőkhöz, hogy önkéntesként vegyenek részt a sebesültek ellátásában. Az Országos Kórodai Főápolónői Intézet segítségével felügyelni tudták az önkéntesek elosztását, így oda tudtak embert küldeni, ahol arra a legnagyobb szükség volt – mondja az ápolási igazgató. Kossuth Zsuzsa tevékenysége azonban nem csak a kórházak felszereltségének javítására és az ápolók számának növelésére terjedt ki. Olyan intézkedéseket is bevezetett, amelyek máig a modern betegápolás alapját képezik.

A lélek is fontos

– Hogy Kossuth Zsuzsa mennyire éleslátású, intelligens szakember volt, azt jól példázza, hogy a szabadságharc idején európai szinten is kiemelkedő átszervezésbe kezdett. Mivel részese volt a betegek ápolásának, ezért hamar felismerte, hogy a sérültek lelkének ápolása legalább annyira fontos, mint a gyors és szakszerű fizikai beavatkozás. A betegek elhelyezésénél újításokat vezetett be, így a kórházakban úgy szervezték meg a páciensek ellátását, hogy az egy helyről származó emberek lehetőség szerint ugyanabba a szobába kerüljenek. Mindemellett nemcsak a sérült magyar honvédeket, hanem a kórházi ellátásra szoruló osztrák katonákat is ápolta, bennük pedig nem az ellenséget, hanem a szenvedő és ellátásra szoruló embert látta. Ez a megkülönböztetés nélküli ápolás a mai modern ápolás egyik legfontosabb alappillére, ami már több mint másfél évszázada határozza meg nemcsak a hazai, de a világ minden táján a betegek ellátását. Erre mindenképpen büszkeségként kell tekintenünk – hangsúlyozza Botos Katalin.

Kossuth Zsuzsa nemcsak a sérült magyar honvédeket, hanem a kórházi ellátásra szoruló osztrák katonákat is ápolta, bennük pedig nem az ellenséget, hanem a szenvedő és ellátásra szoruló embert látta. (A
Kossuth Zsuzsa nemcsak a sérült magyar honvédeket, hanem a kórházi ellátásra szoruló osztrák katonákat is ápolta, bennük pedig nem az ellenséget, hanem a szenvedő és ellátásra szoruló embert látta. (A szobor Józsa Judit alkotása.)

Nőként a férfipályán

A kor nemek közti szerepeihez kötődő felfogásának köszönhetően persze nem volt könnyű az átállás, a női ápolók megjelenése számtalan súrlódáshoz vezetett. Éppen ezért 1849 júniusában kettéválasztották a női és a férfi ápolókat: míg előbbiek felettese a kórházakban lévő főápolónő volt, utóbbiak az őrmesteri rangú sebészeknek feleltek. Még ugyanebben a hónapban felvetődött az ápolók szakképzésének igénye is, és bár erre részletes tervet dolgoztak ki, a szabadságharc eleste miatt ennek bevezetésére már nem kerülhetett sor. A Kossuth Zsuzsa által lerakott egészségügyi alapokat azonban sikerült megtartani, amelyek ezzel jelentős mértékben járultak hozzá a magyar ápolás fejlődéséhez.

Emlékdíj

A világosi fegyverletétel után Kossuth Zsuzsa is fogságba esett. Először Pesten, majd Bécsben raboskodott, és csak az amerikai nagykövet közbenjárására engedték szabadon azzal a feltétellel, hogy emigrálnia kell. Brüsszelbe ment, majd az USA-ban telepedett le. Bár az Amerikai Egyesült Államokban nagy tisztelet övezte, 1854. június 29-én minden elismerés nélkül hunyt el, hamvait azóta sem hozták haza. Történetének megbecsüléséért a Magyar Ápolási Egyesület nagyon sokat tett, emlékére 1998-ban emlékdíjat alapítottak, de méltó elismerését a Magyar Ápolási Egyesület munkálkodására csak 2014. február 19-én kapta meg. Ekkor születési évfordulója tiszteletére február 19-ét a magyar ápolók napjává nyilvánította az Országgyűlés.

Önkénteseket toborzó felhívására sokan mozdultak meg,
ennek köszönhetően pedig rengeteg ápolónő állt munkába.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tolmácskellék a lavór és az öltöny

Kit hívott meg Putyin Oroszországba? Mit értett félre A szürke ötven árnyalatának fordítója? Ezekre a kérdésekre a bakik miatt csak utólag kaptunk választ. Tovább olvasom