Délmagyar logó

2017. 06. 22. csütörtök - Paulina 18°C | 33°C Még több cikk.

Nem bukhat meg, ami nem is létezett

Más politikusok mellett Angela Merkel német kancellár is arról beszélt már tavaly októberben: a multikulturalizmus megbukott. Legutóbb a norvég, iszlám- és multikulturalizmus-ellenes tömeggyilkos kapcsán merült fel a kérdés: tartható-e a kultúrák egymás mellett élésén alapuló politika? A megoldási lehetőségekről Juhász Attila politológust kérdeztük.
„Könyörtelen, de szükséges" politikai tettet hajtott végre – állítja Anders Behring Breivik, a norvég merénylő, aki július 23-án egy oslói robbantás után még 68 fiatallal végzett az Utoya-szigeten. Breivik az iszlám, a bevándorlás és a multikulturális politika elleni küzdelem élharcosának tartotta magát – nézeteit 1516 oldalas, internetre feltöltött írásában is kifejtette.

Nem a tragédia kapcsán merül fel először az utóbbi időben a multikulturalizmus kritikája, amely alatt leegyszerűsítve a különböző kultúrák egymás mellett élését értik, egymás tiszteletben tartásával. E modell kudarcáról beszélt már korábban Nicolas Sarkozy, David Cameron és Angela Merkel – utóbbi Thilo Sarrazin szociáldemokrata politikus, volt Bundesbank-elnök Németország felszámolja önmagát című könyvének megjelenése után. A 2010-es könyv a muszlim bevándorlókat beilleszkedésre képtelen, a szociális rendszert terhelő rétegként mutatta be. Már több utánnyomást megért.

Utoya-sziget. Idilli környezetből pokollá változott.
Utoya-sziget. Idilli környezetből pokollá változott.


Fordított szélsőjobb

A nyugat- és kelet-európai szélsőjobboldal ideológiája egymás inverze, tudtuk meg Krekó Pétertől, a Political Capital kutatási igazgatójától. Geert Wilders holland Szabadságpártja ideológiai szempontból tipikus példának mondható a szakértő szerint: harsányan muszlimellenes, viszont a zsidókkal nem ellenséges szerveződés, ahogy az összes többi nyugat-európai, nagyobb támogatottsággal rendelkező szélsőjobboldali párt. Az államhoz és gazdasághoz való viszonyban viszont ezek a pártok nagyon markánsan neoliberálisak: a svéd és a norvég Haladás Párt – amelynek egy ideig Breivik is tagja volt – például nullaszázalékos adóval kampányolt. A kelet-európai szélsőjobboldali pártok viszont a kemény kéz politikáját vallják állami szinten, többnyire viszonylag erősen antiszemiták, viszont muszlimbarátok, mert itt nincs jelen jelentős muszlim kisebbség.

Egy felmérés szerint a németek 56 százaléka egyetért Sarrazin nézeteivel. Tény az is, hogy a nyugat- és észak-európai országokban előretörtek a radikális, szélsőjobboldali pártok. Nem zsidó-, hanem bevándorlás- és iszlámellenes politikát hirdetnek. Ha a multikulturális modell valóban kudarcra ítéltetett, vajon mi a következő lépés? – kérdeztük Juhász Attila politológust. Erőszakos „beillesztés", teljes beolvasztás, vagy éppen kirekesztés?

Zavaros értelmezések

– Alapvető gond, hogy a multikulturalizmus fogalmát zavarosan értelmezik mindenütt – világított rá a Political Capital vezető elemzője, akinek szakterülete a nemzetközi migráció és a radikalizmus. – A szó első jelentése a megélt demográfiai tapasztalat: egy társadalomban általában több kultúra él egymás mellett, és ez a természetes. Homogén társadalom nem is nagyon létezett a történelem során. Politikai értelemben pedig azt jelenti a fogalom, hogy a politika nem a kultúra egységesítését tűzi ki célul, hanem a különbségek megtartását és ennek a lehetőségnek a biztosítását. Az európai államok nagy részében azonban soha nem volt multikulturális a bevándorláspolitika. E gyakorlat őshazája Kanada, ahol a britek és a franciák együttélésére találták ki. Ausztrália bevándorláspolitikája multikulturális, Nagy-Britanniában, Hollandiában, Svédországban alkalmazzák egyes elemeit, egységes gyakorlat azonban nincs. Félreértés az is, hogy a multikulturális bevándorláspolitika nem fogalmaz meg elvárásokat a bevándorlókkal szemben – tudtuk meg a politológustól. Ausztráliában például minden betelepülni vágyónak alá kell írnia egy nyilatkozatot, melyben vállalja többek között az egyéni szabadságjogok, a nemek közti egyenlőség, a vallásszabadság, a parlamentáris demokrácia tiszteletben tartását, elismeri, hogy az ország hivatalos nyelve az angol.

Tilos a burka és a nikáb

Olyan társadalom, amelyben nincsenek konfliktusok, nem létezik. A kultúrák előbb-utóbb szembekerülnek egymással. A cél, hogy a befogadók és a bevándorlók között elviselhető szinten tartsák a konfliktusokat – ez valójában sok helyütt megvalósult. Az iszlám bevándorlók nagy része beilleszkedett, a bevándorlók kisebbségével van gond. Tavasz óta Franciaországban, néhány hete pedig Belgiumban is tilos a muzulmán nőknél a teljes testet és arcot is eltakaró burka és a nikáb viselete – többek között biztonságpolitikai okokkal magyarázzák a tilalmat. Ezeket a ruhadarabokat azonban szintén csak egy kisebbség viselte, Belgiumban csaknem 400 ezer muszlim él, akik közül becslések szerint mindössze 270 nőt érint a rendelkezés. Tiltakozásul olyan nők is elkezdhetnek burkát viselni, akik egyébként soha nem tennék. Paradox módon éppen ezzel bizonyítják, hogy beilleszkedtek az európai társadalomba, ugyanis egy „igazi" muszlim nőnek soha nem jutna eszébe vallási viseletet politikaiként hordani.

Ausztráliában és Kanadában jól működik ez a politika. Nagy országok nagy gazdasággal, de kicsi lakossággal, ezen kívül óriási hagyományai vannak a bevándorlás kultúrájának, hiszen mindkét országot bevándorlók alapították – mutatott rá Juhász Attila. – Az elrontott multikulturális politika annyira „túlhajtja" a kulturális különbségek tiszteletben tartását, hogy párhuzamosan egymás mellett élő, nem érintkező kultúrák jönnek létre egy társadalmon belül – például egy városban az európai és az iszlám. A félresiklott politika nem összetartó társadalomhoz, hanem elkülönüléshez vezet, és ez nagyon sok problémával jár együtt – vázolta fel, mi az, amit a multikulturalizmus bukásának szokás nevezni. Leegyszerűsítve: két csoport, ha nem ismerik egymást, könnyebben látnak egymásban ellenséget. – Nagy-Britanniában bizonyos – főleg iszlám – közösségeknél olyan támogatási rendszert dolgoztak ki, amely az elkülönültséget részesítette előnyben a beilleszkedés helyett. Németországban pedig soha nem létezett multikulturális bevándorláspolitika, legfeljebb az oktatás egyes részeiben. Sosem gondolták igazán végig, hogyan integrálják a bevándorló vendégmunkások tömegét, amit Angela Merkel is elismert beszédében, csak nem idézték – hozott fel néhány példát Juhász Attila. Kijelentése a multikulturalizmus kudarcáról inkább úgy értelmezhető: új világ következik ebből a szempontból.

Működő bevándorláspolitika

Franciaországban és Belgiumban a nőknek már tilos burkában járni
Franciaországban és Belgiumban a nőknek már tilos burkában járni.

És hogy milyen megoldási lehetőségek felé mennek majd el az európai társadalmak? – A multikulturális elképzelés egyik hibája, hogy csak a kulturális vetülettel foglalkozik, a szociális és gazdasági kérdésekkel nem. A bevándorlók egy része viszi magával leszakadt társadalmi helyzetét az új országba is, ott sem számít képzettebbnek. Nemcsak a kultúrák egymás mellett élése itt a feladat, hanem az is, hogy tudnak munkahelyet, jobb oktatást, megfelelő szociális rendszert biztosítani. A legtöbb országban komplex integrációs programokat indítanak, így próbálják megoldani a helyzetet – foglalta össze röviden a szakértő. Hozzá lehetne tenni a bevándorláspolitika szigorítását is, ám ez valójában már az 1970-es évek, az első gazdasági válság óta zajlik. Nem akarnak olyanokat beengedni, akikről tudható, hogy nem fogják tudni beilleszteni őket a többségi társadalomba. Szó sincs tehát arról, hogy túl engedékeny lenne az európai migrációs politika, inkább az a gond, hogy nem elég hatékony a szigorítás. A teljes elzárkózás már csak azért sem lenne megoldás, mert az európai társadalmak vészesen öregszenek, szükség van a bevándorlókra.

Nőtt az idegenellenesség

A norvég helyzet annyiban más, mint a német vagy a francia, mondta el a szakértő Breivik nézetei kapcsán, hogy bár a tömeggyilkosság előtt a szélsőjobboldali Haladás Párt is erősödött, amely bevándorlóellenességgel is kampányol, semmi alapja az országban az idegenellenességnek. A Political Capital 34 országra kiterjedő felmérése szerint szinte mindenütt nőtt az idegenellenesség, ám Norvégiában a muszlim bevándorlók aránya 3 százalék. Messze elmarad például Franciaországtól. Az eset után a Haladás Párt népszerűsége csökkent – mellesleg a politológus szerint több szavazatot hozott a nyugdíjemelés ígérete, mint a bevándorlás szigorítása.

Az asszimilációról, a teljes beolvadásról a társadalom nagy hányada, még az ezzel kampányoló politikusok nagy része is tudja, hogy képtelenség. Egy „technikai" probléma: hogyan olvadna be az, akinek elüt a bőrszíne a többségétől? Magyarországot a bevándorlás kérdése nem érinti, a nem kedvelt kisebbség, jellemzően a cigányok kapcsán leginkább a szegregációt: az elkülönítést, kiközösítést tartják megoldásnak sokan, akik radikális nézeteket vallanak. Itt összeér a kör, hiszen az elhibázott multikulturális politika pontosan ugyanide vezet: a teljes elkülönüléshez.

Olvasóink írták

  • 8. varadipal 2011. augusztus 16. 10:25
    „Pistike azt mondta, nem létezik, hogy számtanból megbukok, aztán egész nyáron a pótvizsgára készült.”
  • 7. macs 2011. augusztus 15. 12:16
    „5. t680822g,
    érdekes, amit az arabokról irsz. Egy ismerősömnem is hasonló véleménye volt a déli népekkel kapcsolatosan mindaddig, míg közel fél évre ki nem küldték Spanyolországban. A forró déli órákat nagyon nehezen viselte el a légkondicionálók ellenére is.
    A másik ismerősömnek hasonló tapasztalatai voltak Görögországban.
    Vagyis nem biztos, hogy lustaságból sziesztáznak a hőségben.”
  • 6. dodoni 2011. augusztus 15. 09:15
    „"délelőtt 10-től délután 4-5 óráig beültek az árnyékba, teázgattak, beszélgettek, a munka meg le volt ejtve..."

    Azért mi, a munkára oly büszkék is elgondolkodhatnánk végre egy s máson! Például azon, hogy miért is hajtunk annyit? Mit is teszünk amikor állandóan rohanunk a pénzért s amikor elégedetlenkedünk, ha nem kapjuk meg amit jogosnak gondolunk? Mit áldozunk fel, mit vesztünk az egész lótással futással? Megmondom: a családi életünket, a közösségi kapcsolatainkat, a jövőnket.”
  • 5. t680822g 2011. augusztus 15. 02:18
    „Rájöhettek volna, hogy az új (első generációs) bevándorlók, amíg meg nem kapják az állampolgárságot, dolgoznak mint az állat, ha meg ha megkapják az állampolgárságot, utána mást se akarnak, mint segélyekből élni. A második generációjuktól kezdve, meg egyáltalán nem akarnak dolgozni. Nagybátyám dolgozott Észak-Afrikában, és nagyban hátráltatta a munkáját, hogy az arabok se nagyon szerettek dolgozni, délelőtt 10-től délután 4-5 óráig beültek az árnyékba, teázgattak, beszélgettek, a munka meg le volt ejtve...”
  • 4. dodoni 2011. augusztus 14. 21:27
    „"Az eset után a Haladás Párt népszerűsége csökkent - mellesleg a politológus szerint több szavazatot hozott a nyugdíjemelés ígérete, mint a bevándorlás szigorítása."

    Hú, de ismerős ez!

    Nos igen! Az elvénülő társadalmakban a legerőteljesebb tábor a nyugdíjasoké. Szinte biztos a győzelem, ha ennek a szimpátiáját megnyerik a politikusok.”
  • 3. dodoni 2011. augusztus 14. 20:42
    „"A teljes elzárkózás már csak azért sem lenne megoldás, mert az európai társadalmak vészesen öregszenek, szükség van a bevándorlókra."

    Több saját utódra lenne szükség és nem bevándorlókra. Csakhogy a tőkére, fogyasztásra épülő világ épp a velük járó áldozatot, munkát akarja megspórolni, s nem szülésre szorítja az őslakosságot és a bevándorlókra akarja építeni a jövőt. Ezzel a jövőfelzabáló világszemlélettel találkoznak szemközt a bevándorlók, amelyek, ha egészségesebb életösztönnel rendelkeznek, ezt törésben-zúzásban juttatják kifejezésre.”
  • 2. unknown 2011. augusztus 14. 11:31
    „1. Lixus_kzs

    Nekem is ez a véleményem. Rosszul teszi a "modern" nyugat, hogy hátsó politikai és gazdasági szándékai miatt fegyverrel avatkozik be más kultúrközösségek életébe. Szó szerint ez a beavatkozás gyöngíti el még inkább azokat a népeket, s űzi el onnan azokat a népeket, de hová, milyen más rendelkezésre álló élettérbe? Saját karjainkba!”
  • 1. Lixus_kzs 2011. augusztus 14. 11:12
    „A multikultit ráerőltették európára, akinek van esze az elutasítja, a modern társadalom rákfenéje.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A gazdasági és társadalmi instabilitás évei jöhetnek

A világ egy évtizedes viharos periódus előtt áll Klaus Dörre német szociológus szerint. Tovább olvasom