Délmagyar logó

2017. 05. 28. vasárnap - Emil, Csanád 13°C | 25°C Még több cikk.

Nők, asszonyok arcai 1956-ból

A férfiak forradalma – így is nevezik az 1956-os forradalmat és szabadságharcot. A képzeletbeli arcképcsarnoknak nincs túl sok női szereplője, akit név szerint is ismerünk. Lányok, asszonyok, akik ellátták a forradalmárokat, ápolták a sebesülteket, vagy éppen úgy az utcákat járták, a nyakukban „davajgitárral", mint a férfiak: értelmiségi kevés, annál több a nehéz sorsú nő. Összeállításunkban Tóth Eszter Zsófia történész volt segítségünkre.
Juhász Borbála írja kutatásaiban és a Rubicon történelmi magazinban: „Lasnyik Éva, Horváth Lászlóné gyönyörű, szőke hajú nő volt, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem fiatal tanára, aki a Rádiónál csatlakozott a forradalomhoz, s az a Corvin közbe sodorta. Ott egy ismerős újságíró lakásában rendezték be a hadtápot, ahol kedvességével és önfeláldozó munkájával mindenkit meghódított. (...) Csak a becenevét tudták a harcosok: Kisaranyos. Ő így menekült meg." Az egyetlen értelmiségi azonban, akinek megmaradt a neve a köztudatban, Tóth Ilona orvostanhallgató volt. A vád ellene: a Domokos utcai szükségkórházban altatóval és szívszúrással, a másik változat szerint vénába fecskendezett benzinnel megölte Kollár István ÁVH-s tisztet – akit a felkelőcsoport két tagja addigra már gyakorlatilag agyonvert.

Nők, asszonyok arcai 1956-ból (galéria)

Tisztázatlan körülmények

Az állítólagos gyilkosság körülményeit máig nem sikerült tisztázni. A 90-es évek végén vita kezdődött a téma kutatói között – hívta fel a figyelmet Tóth Eszter Zsófia. Jobbágyi Gábor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem intézetvezető egyetemi tanára a medika ártatlansága mellett kardoskodott. Tóth Ilona ugyan beismerő vallomást tett, ám bár novemberben letartóztatták, csak december 29-én vádolták meg Kollár István meggyilkolásával. A holttest megtalálásáról helyszíni szemle, hiteles boncolási jegyzőkönyv nem került elő. Eörsi László történész ellenben amellett érvelt, hogy történt emberölés, de nem terv szerint. Kollár István zsebében egyenruhás fényképet találtak, ez keverte gyanúba, és mivel a kórház pincéjében kezdték sokszorosítani az Életünk című illegális lapot, a lebukástól félve eredetileg elaltatni akarta a fáradt medika Kollárt, ügyetlenkedése torkollott emberölésbe.

Férfiak szervezte nőtüntetés

A forradalmat kísérő egyetlen kollektív női akció december 4-én zajlott. A nők némán, kezükben egy szál virággal vonultak a Hősök terére, majd onnan a tömeg egy része az amerikai követség elé ment át. A tüntetést azonban nem az aggódó anyák, gyászoló feleségek szervezték meg, hanem Abod László, Gáli József és Obersovszky Gyula, akik a Péterfy kórház alagsorában november 4-e után is illegális nyomdát üzemeltettek. Az elesettek emlékére szervezett nőtüntetést Élünk című illegális újságjukban, valamint röpcédulákon hirdették – írta Juhász Borbála.

A vallatók „munkamódszerei" persze kétségessé tehetik a beismerő vallomások hitelességét: Tóth Eszter Zsófia szerint a megtorlás időszakában nem volt kivételes a kegyetlenkedés, a nőkkel szemben sem. Szintén Juhász Borbála kutatásaiból derül ki, hogy a Vadmacska becenéven ismert, 19 éves Márton Erzsébetnek érzéstelenítés nélküli küretet kellett elszenvednie kihallgatás közben, úgymond pedagógiai célzattal. Márton a Széna téri csoporthoz került, ők tartóztatták le Marosán Györgyöt – korábban katonának készült, de beszüntették az oktatást lányok részére. Sorsa azért is különleges, mert kiszabadította a Maros utcai ÁVH-s laktanyában szolgáló kiskatonákat, megelőzendő a kivégzésüket. Ezért aztán őt akarták kivégezni előbbi bajtársai. Emigrált, őt is az amnesztia híre csalta haza. Az október 23-áig kalauzként dolgozó lányt először halálra ítélték, végül az ítéletet életfogytiglanra változtatták – több sorstársa nem volt ilyen „szerencsés".

Nehéz sorsú nők

Angyal Józsefné Friedl Valéria, a másik kivégzett értelmiségi a bírósági jegyzőkönyvek adatai szerint fordítóként dolgozott, 1956-ban 44 éves volt. Édesapja Friedl János volt, az oroszvári Lónyay-kastély főkomornyikja. Gimnáziumi tanulmányai után három szemesztert hallgatott a Magyaróvári Gazdasági Akadémián, majd titkárnőként dolgozott a főhercegi uradalomban. 1951-ben kémkedés miatt hat év börtönre ítélték. Az 1956-os forradalom leverése után öt hónapon át jelentéseket küldött Ausztriába Magyarország gazdasági, politikai és kulturális életéről, a Nagy Imre-per hazai fogadtatásáról. Több cikket írt a Szabad Európa Rádió számára. 1958. augusztus 20-án letartóztatták, 1959. július 21-én kivégezték.

Nők, asszonyok arcai 1956-ból (galéria)

Emigránsok

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leghíresebb fotója a Paris Matchban jelent meg: a képen látható fiatal lány, Sponga Jutka történetéből Balázs Eszter forgatott filmet és írt könyvet. A soroksári textilgyári munkásnőt szerelmével fotózták le, akit a forradalom utolsó napjaiban valószínűleg lelőttek. – Vagány, bevállalós lány volt, több fiútestvérrel. Nyugatra távozott, végül Ausztráliában telepedett le. Férjhez ment, kispolgári családi életet élt, az 1990-es években halt meg – mondta róla Tóth Eszter Zsófia. Szintén emigrált Lehoczkyné Mona Judit patológus (Amerika, a Szabadságharcos Szövetség elnöke), Vizi Zsuzsa (Genf, majd Ausztria; Pongrácz Gergely jegyese, majd Bujdosó Alpár felesége, részt vett a nőtüntetésen, később könyvek csempészésében Magyarországra és Romániába).

1956-os tevékenységéért mintegy 400 emberen töltötték be a halálos ítéletet, közülük hat nő volt. Többségében nehéz sorsú, sokat megélt emberek. Az életfogytiglanra ítélt, ma parlamenti képviselő Wittner Mária barátnője, Havrila Béláné Sticker Katalin (1932–1959) például apját nem ismerte, anyja menhelyre adta – tizenhárom éves korában magához vette, varrni taníttatta. Hamarosan elköltözött hazulról, ipari tanuló lett. Később volt orsózó, takarítónő, majd letartóztatásáig a Lámpagyárban dolgozott. 1956. október 24-én dolgozni indult, a Margit hídon csatlakozott a tüntetőkhöz. A Corvin közben ismerkedett meg Wittner Máriával, akivel a sebesültek ellátásában segített. A harcokban vállalt szerepe tisztázatlan, a rendfenntartásban biztosan része volt. A pártház elfoglalása után a Köztársaság téren részt vett a titkos börtönök keresésében – géppisztolyával belőtt egy, a pincében talált nyílásba. November 7-én Ausztriába, onnan Svájcba menekült. A forradalom idején ismerte meg vőlegényét, hívására, amnesztiában bízva 1957 januárjában hazautazott. Június 25-én tartóztatták le, 1959 februárjában végezték ki.

Csavargó és prostituált

Bakos Gyuláné Salabert Erzsébet megadott foglalkozásaként azt rögzítette a bírósági jegyzőkönyv: csavargó és prostituált. A házasságon kívül született gyerek apját nem ismerte, menhelyen nevelkedett. Segédmunkás volt, csavargásért javító-nevelő munkára ítélték, később dolgozott, de az erkölcsrendészet többször felelősségre vonta tiltott kéjelgésért és csavargásért. Maga is állami gondozásba adta két, házasságon kívül született gyermekét. Ott volt a Rádió ostrománál, osztott lőszert a Köztársaság téren, harcolt a Práter utcai fegyveresekkel. A halálos ítéletet a következő vádak alapján „érdemelte ki": szervezkedés, gyilkosság, a forradalomban való részvétel.

Nők, asszonyok arcai 1956-ból (galéria)

Abszurd, de azzal is megvádolták, hogy 1957-ben a földre dobott és összetaposott egy vörös szalagot egy óbudai vendéglőben. 28 éves volt, amikor kivégezték 1958 novemberében. A forradalom alatt az akkor 27 éves, szintén nehéz körülmények között nevelkedett, börtönviselt Nagy József élettársa volt.

Szintén prostituáltat tüntettek fel foglalkozásként Magori Máriánál. A Múlt-kor történelmi portál írja róla: apja kőművesmester volt, anyja 16 gyereket nevelt fel. Magori elvégezte ugyan az elemi iskola néhány osztályát, ám írni-olvasni alig-alig tudott. Pestre költözése után nyilvántartott prostituáltként élt a városban, orgazdaságért elítélték egy évre. A Thököly utcai csoport tagjaként Molotov-koktélokat gyártott, aktívan részt vet a fegyveres harcokban. Folyamatosan támadták a környéken felbukkanó orosz tankokat, páncélautókat robbantottak fel. 1959-ben, 46 évesen végezték ki.

Derékba tört karrier

A megyében a makói Institóris Ildikó neve maradt meg az emlékezetben: a gimnazista 1956. október 26-án a Kossuth-szobornál elszavalta a Nemzeti Dalt, 1957 februárjában tartóztatták le karhatalmisták. A tehetséges lányt az ország összes középiskolájából kitiltották, nem tanulhatott tovább. Nevét emléktábla is őrzi Makón.

A legfiatalabb, akit kivégeztek

A legfiatalabb kivégzett, és az egyetlen, aki nem Budapesten vett részt az eseményekben, Mági Erzsébet adminisztrátor. Apja nevelte fel három testvérével, földművescsaládból származott. Kimaradt a közgazdasági iskolából, a Belügyminisztérium tudakozójában, majd a Gyűjtőfogház telefonközpontjában dolgozott. Később hazaköltözött Gyulára, ahol két hónap börtönre ítélték közveszélyes munkakerülés és okirat-hamisítás miatt. Miután szabadult, lopás vádjával hamarosan újabb fél évre börtönbe került: éppen október 23-án telt le a büntetése. Szegeden és Békéscsabán tartózkodott a forradalom alatt, november elején pedig Gyulán próbált fegyvert szerezni néhány társával. Emiatt ítélték el fegyver- és lőszerrejtegetés miatt – húszéves volt, amikor egy egész tárat eresztettek a fejébe a békéscsabai lőtéren, írja a Múlt-kor.

Életben maradt

A forradalom legismertebb női tanúja és résztvevője, aki számos interjúban, saját könyvben beszélt saját és társai sorsáról, az 1956-os eseményekről: Wittner Mária. Apját ő sem ismerte, anyja dajkaságba adta, később apácák nevelték, majd egy gyermekotthonba került. A gimnáziumot félbehagyta, gépíróként dolgozott Szolnokon, majd Kunhegyesen. 17 évesen szülte meg gyermekét, akit egyedül nevelt. Budapesten alkalmi munkákból élt, később háztartási alkalmazottnak állt. Október 23-án, a Rádió ostrománál csatlakozott a felkelőkhöz, először a sebesülteket segített ellátni, majd a Vajdahunyad utcai csoporttal a fegyveres harcokban is részt vett. November 4-én repeszek sebesítették meg, 9-én került ki a kórházból, udvarlójával Ausztriába szökött. Hazajött hamar – hogy itthon halálra ítéljék fegyveres szervezkedésben való részvétel, többrendbeli gyilkossági kísérlet, fegyveres rablás, disszidálás miatt. Az ítélet életfogytiglanra változott, 1970-ben szabadult nemzetközi nyomásra. Dolgozott varrónőként, takarítónőként, 1984-ben lett rokkantnyugdíjas. 2010-ben ő volt a legszegényebb parlamenti képviselő, vagyon nélkül.

Olvasóink írták

  • 3. csak1nik 2012. november 04. 21:02
    „Mariska néni multját is, hogy megszépítette az idő:))”
  • 2. anya57 2012. október 24. 13:17
    „És az óta mennyi a vagyona a Vittner-nek? A FIDESZ MENNYI NYUGDIJAT AD NEKI?, Nem annyit mint az enyim”
  • 1. 6664 2012. október 23. 20:12
    „Utolsó bekezdés... sírok... micsoda életpályamodell...”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Háromszázezer éves elefántot találtak

Háromszázezer évvel ezelőtt mocsárba fulladt erdei őselefánt csontvázát találták meg Rómában az… Tovább olvasom