Szeged - delmagyar.hu

Évi ötvenmilliárd forintos fizetés, luxusélet, világhír – Greg Coffey mindent elért, amit egy átlaghalandó magának kívánna. A 37 éves ausztrál mégsem képes megpihenni, szűnni nem akaró belső nyugtalanság hajtja az újabb és újabb kihívások felé. Ázsia, Kelet-Európa, Latin-Amerika, részvények, kötvények, devizák: a napi húsz órát dolgozó sztárbróker, pénzügyi zsonglőr, hivatásos spekuláns az árfolyamok megszállottja – és dollármilliárdok megbízható szállítója munkaadóinak, korábban a GLG, most pedig a Moore Capital nevű fedezeti alapnak.

Földbe döngölt részvények

Greg Coffey neve Magyarországon is ismert – amikor bő egy hónapja az OTP Bank tőzsdei árfolyama pár nap alatt a felére zuhant, sokan őt vádolták meg, hogy spekulációs támadást indított a pénzintézet ellen. Pedig Coffey-nak akkor éppen más járt a fejében, nagyban tervezgette munkahelyváltását. Persze nem zörög a haraszt, és valóban: Coffey az elmúlt években elképesztő vagyonokat keresett feltörekvő piaci pénzügyi eszközök adás-vételével, ráadásul olyan technikák segítségével, amelyeket az OTP-részvény esésekor is felfedezni véltek a hozzáértők.

Greg Coffey: a hivatásos spekuláns

Coffey és társai kedvenc technikája a fedezetlen határidős részvényeladás (úgynevezett fedezetlen short). Ilyenkor a spekuláns egy bróker közbeiktatásával nagy mennyiségben dob piacra részvényeket úgy, hogy maga az értékpapír közben nincs is a birtokában. Ez a fejlett piacokon eddig megoldható volt (most már nem, a felügyeletek ugyanis megtiltották), a tőzsdei tranzakciókat végrehajtó brókercégek ugyanis nem kérték annak bizonyítását, hogy az adott részvény már az ügyletet végrehajtó kezében van vagy lesz.

Hogy ezen miként lehetett keresni, egyszerű. Egy vevő ráharap az ajánlatra, leköti a részvényeket, és két nap múlva ígéri a fizetést a megállapodott árfolyamon. Eközben azonban a túlkínálat miatt esni kezd az árfolyam. A spekuláns ekkor egy harmadik személytől vesz olcsón részvényeket, majd két nap múlva a balek vevőnek a korábban megállapított magasabb árfolyamon eladja azokat. A vevő pedig már nem léphet vissza: a spekuláns nagy üzletet csinált.

Az ilyen és ehhez hasonló tranzakciók különösen nyereséghozónak bizonyultak az elmúlt két hónapban. Az amerikai hitelpiac problémái globális pénzügyi és gazdasági krízissé nőtték ki magukat, ami világszerte lejtőre küldte az árfolyamokat. Akik korábban a pénzügyi eszközök esésére játszottak, most zsákszámra lapátolták a pénzt.

Nagyot keresni a bukáson

A válságon igazán nagyot ugyanakkor azok kaszáltak, akik idejekorán felismerték, hogy az amerikai jelzálogadósok és az őket kiszolgáló pénzügyi intézményrendszer a szakadék felé száguld, és bevásároltak azokból a speciális értékpapírokból, amelyeket eredetileg azért fejlesztettek ki, hogy védelmet nyújtsanak az említett piaci szereplők csődje ellen. A '90-es évek második felében a nagy amerikai befektetési bankok álltak elő az ötlettel, és elkezdtek kibocsátani olyan, kvázi biztosítás jellegű értékpapírokat, amelyek után akkor fizettek a megvásárlójuknak, ha egy harmadik fél nem tudta teljesíteni kötelezettségeit.

John Paulson: pénzügyi zseni

Ezek a papírok rendkívül gyorsan népszerűvé váltak, piacuk is kialakult, ahol adni-venni lehetett őket. Akik jól ismerték ezt a piacot, és látták azt is, hogy a jelzálogadósok micsoda problémák előtt álltak, zsákszámra kezdték el vásárolni az értékpapírokat. A felhalmozásban egy John Paulson nevű amerikai pénzügyi zseni járt az élen; fedezeti alapja, a New York-i Paulson & Co. sok milliárdért vásárolt a papírokbólt. Az adósok tömeges bedőlésén Paulson alapja nem kevesebb mint 3,5 milliárd dollárt keresett. Maga Paulson ma az Egyesült Államok 78-ik leggazdagabb embere.