Szeged - delmagyar.hu

Amilyen az újév napja, olyan lesz az egész esztendő – tartja a mondás, vagyis nem árt figyelni arra, mit és hogyan csinálunk, mit eszünk, és ajánlatos csupa jó dologgal körülvenni magunkat.

Szilveszterkor teszünk fogadalmakat – amit általában nem tartunk meg –, és tehetünk legtöbbet következő évi sikereinkért. Jó hír: az év utolsó napján takarítani tilos, mert nem hoz szerencsét, valamint a szemét kivitelével kiönthetjük a szerencsénket. Mosni és teregetni pedig azért tiltott, mert valakinek a halálát jósolhatja. Főzni szabad. Tartózkodjunk a munkától, inkább bulizzunk – de ne hajnal hasadtáig! Hagyjunk időt alvásra, mert a szilveszteri, újévi álom beteljesedik – tartja a néphit.
Az orvost, az ügyeletet kerüljük, akkor is, ha nagyon rosszul vagyunk, amennyiben nem így cselekszünk, végigbetegeskedhetjük a következő évet. Annak viszont „örüljünk" ha fáj a fogunk, ez ugyanis azt jelzi, ne halogassunk tovább egy fontos döntést – ez mindenkinek személyre szabott a rossz szokások elhagyásától (például a cigiről, alkoholról való leszokás) az esküvőig.

A székelyeknél Az a nap, amelyen elbúcsúzunk az óévtől, I. Szent Szilveszter pápáról kapta nevét, akit 314-ben választottak a keresztény egyház vezetőjének, és 335-ben, éppen december 31-én hunyt el Rómában. Az ünnep a nyugati kultúrkörben sokáig ide-oda tolódott. Volt, amikor december 24-én ünnepelték, de előfordult, hogy előrecsúszott vízkereszt, illetve a Háromkirályok napjára, január 6-ára. Az újév köszöntése csupán 1691-ben, XII. Ince pápa döntésével rögzült január elsejére.

A régi magyar babona szerint, ha nem falunk fel mindent szilveszterkor, akkor az új esztendőben sem szenvedünk hiányt. Az asztalra nem kerülhet szárnyas, baromfi, mert elkaparja a szerencsénket, míg a disznó kitúrja. A január 1-jén fogyasztott lencsével, babbal elnyerhetjük Fortuna pártfogását a következő évre. Hagyomány a szerencsepogácsa, belerejtett pénzérmével. A boldogságot, az életet rétesekkel nyújthatjuk hosszúra, és minél gazdagabb a töltelék, annál bővebben méri a boldogságot az ég az újévben.

Az egymástól távollévő szerelmesek még a koccintás előtt löttyintsenek egy korty pezsgőt a padlóra, szőnyegre, ez arra garancia, hogy a következő évben is együtt maradnak. A szinglik főzzenek gombócot, mindegyikbe egy-egy férfinevet tartalmazó cédulát gyúrva; amelyik először bukkan fel a víz felszínére, olyan keresztnevű úr lesz a hölgy párja. A jövendőt ólom-, faggyú- vagy viaszöntéssel faggathatjuk.

Tizenkét fokhagyma és só segítségével „átmehetünk" békába, megjósolhatjuk, hogy melyik hónapban lesz bőséges eső, illetve hó.
Az ünneplés általában hangos, ricsajos: kolomppal, kürttel, trombitával, tűzijátékkal, petárdával, amelyek az ártó szellemek elriasztását szolgálják, akárcsak az álarcok. Az egész kenyér megszegése, a négylevelű lóhere, a szerencsepatkó, a lencse, a malac is régi szokások tanúi.