Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

Tizenegyezren gyalogoltak át Auschwitzból Birkenauba

Három kilométer. Ennyi a távolság az egykori auschwitzi koncentrációs és a birkenaui haláltábor között. A második világháborúban csaknem hatmillió, köztük 600 ezer magyarországi zsidó haladt ezen az úton a halál, azaz a birkenaui krematórium felé – reménytelenül.
Ha az ember egy AN–26-os katonai repülőgép fedélzetén együtt utazhat Alföldi Róberttel, a Nemzeti Színház igazgatójával, Fröhlich Róbert Dohány utcai főrabbival, az amerikai és az izraeli nagykövettel, miniszterrel, színésszel, a zsidó hitélet magyarországi vezetőivel, mindenképpen különleges alkalomnak számít. És ha az úti cél – Szekeres Imre honvédelmi miniszter meghívására – a lengyelországi Oswiecim, azaz világszerte hírhedtté vált nevén: Auschwitz, az Élet Menete rendezvénye, akkor ez a különleges alkalom élménnyé avanzsál. Megrázó, mégis felemelő élménnyé.

Az auschwitzi koncentrációs tábor

Persze mára azért változott a világ 1945-höz képest. A hírhedt „Arbeit macht frei" felirattal szemben pizzéria, étterem és szálló jelzi, hogy szerencsére 2008-at írunk, a láger múzeummá lett, a világ tán legdöbbenetesebb múzeumává. Idegenvezetőnktől megtudjuk, hogy tavaly 1 millió 200 ezer látogató járt itt, és 350 munkatárs segíti a turistákat, hogy saját anyanyelvükön hallhassák az elborzasztó, igaz történeteket. A lesújtó számokat, adatokat, mely szerint 1941 és 1945 januárja között 6 millió ember, közte hatszázezer magyar vesztette itt életét. Hogy a birkenaui krematóriumban 1944-ben naponta legalább 5000 embert égettek el, miután Ciklon B gázzal megmérgezték őket; hogy két tonna emberi hajat nyírtak le a fodrász kápók; hogy ebből az emberi hajból fontak szövetet; hogy nőket sterilizáltak és törpéken végeztek emberkísérleteket; és még hosszasan sorolhatnánk a szörnyűségeket.

Megemlékezők a lengyelországi Birkenau haláltáborban: az Élet Menete rendezvényre 53 országból több mint tízezer résztvevő érkezett Fotók: MTI/Koszticsák Szilárd
Megemlékezők a lengyelországi Birkenau haláltáborban: az Élet Menete rendezvényre 53 országból több mint tízezer résztvevő érkezett. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

Melyek közül talán az egyik legextrémebb: Rudolf Höss SS-vezér, a láger parancsnoka egy nyolcszobás, két fürdőszobás, takaros kis villában élt családjával – 40 méterre a krematóriumtól, melyben százezrek pusztultak el. Hösst 1947-ben akasztották fel a tábor területén, a krematórium és egykori háza között – félúton.

A szavak természetesen nem alkalmasak arra, hogy az ember azokat olvasva úgy érezzen, mint a helyszínen. Igaz, ezen a napon Auschwitz is másról szólt, mint általában. Ezrek hömpölyögtek a kiállítóhellyé lett barakkokban, és hirdették a túlélést.

És a gondolat a tudósítóban is felvetődött: mi vagyunk talán az utolsó korosztály, amely szülőktől, nagyszülőktől, barátoktól, ismerősöktől, azaz a tragédia túlélőitől hallhatott e szörnyűségekről. Még néhány év, húsznál több semmiképpen sem lehet, és elfogynak a túlélők. Ezzel a mi felelősségünkké válik az, hogy e tragédia ne merüljön a feledés homályába, a világon mindenki lássa és tudja: Never again, Soha többé.

A 18. számú magyar barakk

A három kilométeres séta, az Élet Menete előtti állomásunk a 18. számú magyar barakk volt. A múzeum vezetői valamennyi érintett náció számára kiállítóhelyet létesítettek, s mivel sajnos a magyarországi zsidóságot 1944-ben szinte egy az egyben ide deportálták (Budapest után Győr megyéből érkeztek a legtöbben), hazánknak külön barakk jutott. A kiállítás XXI. századi technikával és módszerekkel érzékeltette az 1944-ben történteket, és ha nem lenne éles paradoxon, bátran állíthatnánk: szép. De inkább maradjunk az ezt látni kell és a megrázó kifejezéseknél, melyek sablonosak ugyan, de feltétlenül igazak.

Fröhlich Róbert, a Budapesti Zsidó Hitközség főrabbija imát mond a haláltábor magyar barakkjánál
Fröhlich Róbert, a Budapesti Zsidó Hitközség főrabbija imát mond a haláltábor magyar barakkjánál. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI 

Az épület előtt tartotta megemlékezését az Élet Menete magyar szekciója, és az alig félórás műsor torokszorítóan alakult. A néhány száz magyar zarándok előtti bevezető után Aliza Bin-Noun, Izrael magyarországi nagykövete lépett mikrofonhoz. A ránézésre sziklakemény, ötven körüli asszony mondandóját remegő hangon azzal kezdte, hogy idegességében nehéz szavakat találnia. Életében először jár ugyanis azon a helyen, ahol elvesztette a szüleit. Az érthetően rövid beszédet követte Hajdú István színművész, aki Radnóti Miklós Töredék című versét szavalta el. Ami ugye így kezdődik: „Oly korban éltem én e földön, / mikor az ember úgy elaljasult, / hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra..." Ezután Szekeres Imre lépett a mikrofonhoz, s nem tagadom, kissé sajnáltam, mondván, ilyen szituációban – vágni lehetett a csöndet, kézzel fogható volt a fájdalom – lehetetlen figyelemre méltó mondatokkal előrukkolni, pláne egy politikusnak. Tévedtem. A miniszter néhány mondat után elővett egy papírt, és fölolvasta szülővárosa, Jászapáti auschwitzi áldozatait. A döbbenetes lista 178 névből állt, és több percen át visszhangzott a hangszórókból.

Szekeres Imre honvédelmi miniszter a barakkokat is felkereste Auschwitz-Birkenauban
Szekeres Imre honvédelmi miniszter a barakkokat is felkereste Auschwitz-Birkenauban.
Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

A rendkívüli, igazán méltóságteljes protokoll után a különböző, 53 országból érkező tömeg összeállt, és – a zsidó hagyományoknak megfelelően – a sofár (leginkább talán a vadászkürtre emlékeztető hangszer) hangjaira elindult Birkenau felé az Élet Menete.

Az Élet Menete

A három kilométeres séta neve is sokatmondó. Hiszen méltán hívhatnánk a Halál útjának azt a szakaszt, melyet Auschwitzból a birkenaui krematóriumokig több millióan végigjártak. A név- és ötletadó floridai szervezet azonban éppen ezt a gondolatot fordította meg, és érte el mára, a huszadik évfordulóra azt, hogy a több mint tízezres tömeg javarészt vidám, életerős, boldog fiatalokból állt. Fekete színt szinte sehol sem láthattunk, kék egyendzsekiben hirdették az Élet Menetét.
Igaz, a sor nehezen indult meg, mivel csaknem egyórás késéssel érkezett az élre a legfontosabbnak tartott ember, Gabi Ashkenazi. Az izraeli vezérkari főnököt honfitársai részéről túláradó szeretet és ennél is nagyobb biztonsági intézkedéssorozat fogadta. Hiába, arrafelé a hadsereg első emberének lenni mást jelent, mint mondjuk az EU tagállamaiban vagy mifelénk. Más kérdés, hogy a semleges tudósítót ez is elgondolkodtatta...

A náci népirtás hatmillió áldozatára emlékeztek
A náci népirtás hatmillió áldozatára emlékeztek. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

A legnagyobb érdeklődés mégsem őt kísérte. Történt, hogy magas rangú társaságomnak köszönhetően viszonylag elöl lépkedhettem a tömegben, amikor feltűnt mellettem egy ismerős arc. Nem hittem a szememnek, ezért megszólítottam: „Avram?" És mivel rám nézett, tudtam, hogy nem tévedtem. Karnyújtásnyira állt tőlem Avram Grant, a Chelsea futballcsapatának edzője, aki tizennégy órával korábban Londonban jutott be együttesével a Bajnokok Ligája-döntőjébe. A lehetőségtől megszeppenve félszegen gratuláltam, sok sikert kívántam a fináléhoz, amit megköszönt, majd arrébb állt. Néhány perccel később persze más is felismerte, és egyszer csak a harmadik sort kezdte filmezni és fotózni a népes médiasereg.

Pontosabban a harmadik sorban Avram Grantot. Akit hamar ki is emeltek a tömegből, elvégre nem sokkal később Gabi Ashkenazival ölelkezett össze.

A séta fegyelmezetten, rendben, de nem csöndben, fájdalommal telve zajlott. Mindenki beszélgetett, sokkal inkább mosolyt, mintsem könnycseppeket lehetett felfedezni a résztvevők arcán, valóban az Élet Menetében lépkedtünk. Még akkor is, amikor elértük a hatalmas mezőn fekvő birkenaui haláltábort, a világ legnagyobb magyar temetőjét.

Egy olyan temetőt, melyben hatmillióan nyugszanak, és egyetlen koporsó, egyetlen szál virág sincs a tiszteletükre.

Never again.

Olvasóink írták

  • 19. sevenof9 2008. május 08. 21:57
    „6 millio az 6 millio.”
  • 18. bespin 2008. május 08. 19:02
    „Hány hétig lesz a címoldalon a cikk hivatkozása?????????????????
    Vannak fontosabb dolgok, a séf ajánljon már mást is, ezt a sztorit már unjuk............”
  • 17. sevenof9 2008. május 08. 14:10
    „nagyon poenos nicket lopni.”
  • 16. sevenof9 2008. május 07. 22:22
    „de en amugy is kurva okos vagyok”
  • 15. sevenof9 2008. május 07. 16:29
    „na igen, a poen az ,hogy a gazdag zsidok kuldtek a szegeny rokonsagot a halalba. Ugye Krupp ur nem halt meg Auschwitzban? Na ugye...
    Azert elgondolkodtato,hogy 6 millio ember hamujatol is mekkorat puposodna Birkenau es Auschwitz? csak a hamu-kamu-holo... Tehat a germanoknak annyi tuzelojuk volt,hogy 6 millio embert tudtak eltuntetni. Szep teljesitmeny. Erre csakis a vegtelen Sziberia volt kepes - kisse nagyobb mennyisegben. Nem beszelve a tomenytelen emberhajrol,amit aztan sepen szalankent elkuldtek nemet tengeralattjarot tomiteni...”
  • 14. bespin 2008. május 07. 08:16
    „A budapesti sajtó a háború befejezése után a bécsi döntés által megnagyobbított Magyarország, tehát az 1938-1939-ben visszacsatolt Felvidék és Kárpátalja, az 1940-ben visszatért Észak-Erdély és az 1941-ben visszacsatolt Délvidék zsidó áldozatainak számát 200 ezerben jelöli meg. Ez a visszaállított Csonka-Magyarország területére átszámítva kb. 110 ezer áldozatot jelent.”
  • 13. Emberke 2008. május 03. 15:52
    „A cikk a Délmagyar szellemiségéhez ilesztve megállja a helyét. (Egyébként ez a szám hosszú idők óta a legszínvonalasabb: A 43-as cikk jó sztori, a vezető jegyzetet végre Darvasi írta, és még egy tárca is olvasható tőle. A prostis cikk fontos téma, jó anyag, épp úgy, ahogy a cigánykérdés interjúalanya, bár gyengék a kérdések, illetve kellett volna még egy kicsit sikamlósabbakat is kérdezni.A történésszel készült írás is rendben van.)
    Szetey viszont visszarántotta az utolsó bekezdésével a lapot oda, ahol mindig is van. Félinformált bulvár. Erőlködik egy frappáns, metafórikus befejezésen és ezzel a 6 milliós számmal előhúzza a tükröt. Nem megy na. A színvonalat a főnök mutatja meg! Persze lehet hibázni, hisz ember, de a pozíciója mián ezt nem engedheti meg magának.”
  • 12. ejha 2008. május 03. 15:36
    „Nicsak ki írta a cikket, egy olyan ember aki MAGYAR NEMZETET forgat a kezeiben, ő egy fasista, de közben az újsága a mszp-től kap évi 300 m Ft-ot, hogy úgy írjonak ahogy ők mondják!

    mi zajlik itt???”
  • 11. terminátor 2008. május 03. 15:30
    „Egyébként meg hogy is van ez?Miért jár börtönbüntetés a holo történet kutatásáért?A világon az egyetlen dolog,amit nem szabad kétségbe vonni.
    A kereszténységet büntetlenül lehet gyalázni.”
  • 10. terminátor 2008. május 03. 15:25
    „Az 1943-as amerikai zsidó évkönyv szerint ez évben a Hitlernek alárendelt területeken 3122569 zsidó élt.Ebből aztán 6000000 ki lett irtva,egymillió pedig el tudott menekülni.Nem kell kommentár.Ja,és évente kétszer holok.túlélőknek kárpótlás.A legjobb üzlet.Iskolában tanultuk a koponya-zsugorítós tanúvallomásokat(az SS tisztek kulcstartónak használták a zsugorított koponyákat).Az egyik lexikonban ugyanaz a kép illusztrálja valamelyik kannibál törzs eme tevékenységét,mint ami apl.a horogkereszt rémtettei c. könyvben volt.Biztos véletlen.Na és a gázkamrák?A Cyklon B gáz,ami kristályos halmazállapotú volt és dobozokban tárolták,az jött ki a tusolóban víz helyett.Igaz?”
  • 9. atlasz 2008. május 03. 14:25
    „Valóban: írástudóra is bízhatták volna ezt a tudósítást. Akad még ilyen a Délmagyar szerkesztőségében, habár régóta nem ez a minőség határozza meg a lapot. Szeged nem ezt érdemli. Ugyanakkor az sem segített volna némelyek itt közreadott gyári hibás "véleményén", már ami a lényeget illeti. Kisebbségi érzéssel megvert, defektusaikat másokra kivetítő emberek mindig voltak, olyanok is, akik "todományos" öntetszelgéssel "felülemelkednek" dolgokon, amelyeket nem képesek megérteni és átérezni. Természetesen tisztelet illeti őket a véleményükkel együtt, ez különösen megilleti a szenvedőt, a nélkülözőt, a fogyatékost.”
  • 8. számláló 2008. május 03. 14:24
    „Kicsit ki fogom verni a biztosítékot egyeseknél,de teszek rá :-)
    1969-70 -ben Magyarországon 700 ezer abortuszt végeztek. Ha ezeknek a magzatoknak a fele születik meg,az 350 ezer honfitárs,körülbelül 150 ezer család. Becsüljünk óvatosan: családonként egy gyermek. Az ugye félmillió magyar,aki nem születhetett meg.
    Az 1980-as népszámláláskor 10,70 millió volt hazánk lakossága. Jelenleg alig tízmillió :-( . Ebből még vegyük le a migrációt,látható: az elmúlt közel 40 évben 1,2 millióval vagyunk kevesebben. Róluk mikor emlékezik meg Szekeres Imre?!”
  • 7. radikalis 2008. május 03. 14:06
    „Egal ne az én számlámra írja hogy képtelen megérteni egy bonyolultabb magyar mondatot.
    És nem akartam ezt fölhozni, de muszáj: hova rakták azt a 1,5 millió hullát.
    Akiknek senki se hord virágot - egyébként ez vágta le nálam a biztosítékot.
    Már csak az emberszappan meg a lámpaernyő hiányzott a tényszerű és elfogulatlan fölsorolásból.”
  • 6. csokornyakkendos 2008. május 03. 13:50
    „Igy van. A 6 millios szam az egesz zsidosagra vonatkozik. Auschwitz szamlajara a lentebb is emlitett szam irhato. Ez tenyleg nagy hiba.”
  • 5. sevenof9 2008. május 03. 13:12
    „amugy auschwitz csak kb 1-1.5 millio ember elhalalozasi helye es az emberhajas sztori sem igaz. utana kene nezni a tenyeknek...vagy legalabb elolvasni a muzeum kiirasait...”
  • 4. sevenof9 2008. május 03. 12:56
    „azert ezek a germanok mindenben ilyen hatekonyak. 6 millio. 6 ev alatt. szep teljesitmeny. de azert ekkozben meg le kellett rohanni a franciakat, a lengyeleket. honnan volt ennyi energiajuk?”
  • 3. egal 2008. május 03. 12:30
    „De bizony,mindenki félreérti ! Aki nem tud érthető magyarsággal írni, annak fölösleges cinikus hsz-t írni, bárhová is
    És ugyanez vonatkozik az 1. sz. hozzászólóra is.”
  • 2. radikalis 2008. május 03. 11:28
    „Félreértéss ne essék,én megértem az önök halottaik fölött érzett fájdalmát, de ekkora giccset rég olvastam.”
  • 1. szögedíner 2008. május 03. 11:24
    „Brühühü.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Martin Luther King ügyvédje a magyar cigánykérdésről

Szeged - A tengerentúlon a feketék mellett fehérek is részt vettek az amerikai polgárjogi mozgalomban. Magyarországon a cigányság körében nem találni túl sok kezdeményezést – nyilatkozta lapunknak Jack Greenberg amerikai jogászprofesszor. Tovább olvasom