Délmagyar logó

2017. 10. 23. hétfő - Gyöngyi 10°C | 16°C Még több cikk.

Új szubatomi részecskét fedezhettek fel japán és kínai fizikusok

Elképzelhető, hogy Japán és kínai fizikusok egymástól független kísérletekben bizonyítékot találtak egy eddig ismeretlen, négy kvarkból álló szubatomi részecske létezésére, amelyhez hasonlóval eddig nem találkoztak a tudósok.
A Zc(3900) nevű részecske felfedezésről két különálló tanulmány jelent meg a Physical Review Letter című szaklap legújabb számában.

A kvarkok az összetett szubatomi részecskék - a mezonok és a barionok - elemi építőkövei, amelyeket tömeggel nem rendelkező gluonok ragasztanak össze. A kvarkok hat fajtája ismert - a fel (u), a le (d), a bájos (c), a furcsa (s), a felső/tető (t) és az alsó/szépség (b). Minden kvarkhoz tartozik egy antirészecske is. Míg a mezonokat egy kvark és egy antikvark alkotja, a barionokat, mint amilyen a proton és a neutron, három kvark.

A japán Belle- és a kínai BESIII-kísérletekben a fizikusok elektron- és protonnyalábok ütköztetése során a 2005-ben felfedezett Y(4260) nevű szubatomi részecske tulajdonságait igyekeztek mélyebben megismerni. Utóbbi azért izgalmas, mert egy szépséges kvarkból és egy szépséges antikvarkból áll, valamint az azokat összeragasztó elemi részecskéken kívül egy pótlólagos gluonnal is rendelkezik.

Az elektron- és protonnyalábok ütköztetése során keletkezett törmeléket vizsgálva 3,9 gigaelektronvolt energiánál (1 GeV - egymilliárd elektronvolt) mindkét kutatócsoport éles kiugrást regisztrált, ami hozzávetőlegesen a proton tömegének a négyszeresét jelenti. Ez az adat arra utal, hogy a szubatomi részecske négy kvarkból áll, ehhez hasonlóra az eddigi kutatások során még sohasem bukkantak a részecskefizikusok.

A kutatócsoportok a Zc(3900) nevű részecske keletkezésének összesen 460 esetét regisztrálták, ami valószínűsíti a létezését. A jelek szerint rendelkezik elektromos töltéssel, és legalább egy szépséges kvarkot és antikvarkot tartalmaz. Mindkét kutatócsoport azt is valószínűsíti, hogy rendelkezik egy u-kvarkkal, valamint anti d-kvarkkal is.

A japán és a kínai részecskefizikusok ugyanakkor nem zárják ki annak a lehetőségét sem, hogy a kísérletek során regisztrált Zc(3900) nem más, mint összeragadt kvarkpárok sorozata. Ezért további kísérletek szükségesek annak kiderítéséhez, hogy a kutatócsoportok valóban újfajta részecskéket fedeztek fel, vagy a már ismertek viselkednek valamilyen okból a szokásostól eltérő módon.

Olvasóink írták

  • 1. v.imre 2013. június 19. 18:37
    „Amíg az elméleti fizika nem alkotja meg a létezés rendszer elméletét megegyezéssel, addig valamennyi kísérletből fakadó feltáruló lokális jelenség eredményezhet eddig nem tapasztalt látszatjelenség szerint szimmetrikus, vagy aszimmetrikus modulációt. Amelyek következtében csak szaporodik a bevezetett fogalmak eddig is ezreket kitevő száma. Holott a tényleges létezés viszonyítás rendszeroldal folyamatban csak az egyedi mozgásvektor nyílfolyam ábra egyedi értékeit hordozó lokális térfogat egységek (térfogat kvantumok) egymás közötti kölcsönható kapcsolata (továbbá annak valamely irányban kialakuló lokális hiánya) eredményezi a kísérletben feltáruló tapasztalt jelenség képét, szerkezetét, szimmetriáját. Amelyek nagyon sok, nem is dokumentált külső tényező egyidejű jelenlétével vannak összefüggésben. Tudósainkat lenyűgözi, elvakítja ez a változatos kaleidoszkóp hatás. Mindannyian tudják, hogy ezek a kísérleti "eredmények" csak éppen ott, akkor, azokban a billiomod másodpercekben fordulnak elő máskor szinte megismételhetetlenül. De ezek az eredmények támasztják alá a témához nem értő, pénzek felosztása felett uralmat gyakorlók megtévesztését. Csak olyan tudós személyekkel, intézetekkel hajlandók együtt működni, akik minden tekintetben alávetik magukat ennek a befolyásolhatatlan közösségnek. Így létesült hazánkban, Csillebércen az a számítóközpont, amely teljes adattároló kapacitásával évekig fogja szolgálni a CERN-ben a Higgs bozon keresésére több, mint 10 milliárd euróból létesült gyorsító kísérleteiben keletkezett adatmilliárdok feldolgozását, a tű keresését a szénakazalban. Amire egyértelműen ráfogható, hogy az a részecske jelenség (ami elviekben is csak billiomod másodpercig létezhet) amely az ősrobbanás kezdő pillanata után tömeget adott a lokális kölcsönhatásokban a moduált folyamat tartalom összetevők azon részének, amelynek addig nem volt tömege. Ezért nevezik a Higgs bozont isteni részecskének. Mert rá ruházható isten anyagot teremtő készsége, adottsága, tulajdonsága. A tudomány ezzel próbálkozik elmismásolni az alapvető filozófiai kérdést az anyag teremtésről. A tudomány két kijelentés között örlődik mind a mai napig. Az egyik változat, hogy egy isten teremthette az anyagi világot, vagy a másik, ami eleve megköti a tudósok kezét: "semmiből nem lehet anyag". A tudósok ahelyett, hogy foglalkoznának a létezés számára is végső megoldást kereső, minden pillanatban a tapasztalt változást okozó alapkérdés kvantumszinten valamennyi lokális állapotban aszimmetriában megnyilvánuló viszonyítás rendszer megválaszolásával (mihez képest, milyen viszonyítás rendszerben) agyilag egyszerűen leblokkoltak. Holott a létezésnek is van egy alap ok-okozat viszonyítás rendszere, nemcsak a tudatunkban korlátozott részleteivel ismert teremtett/ősrobbanásban eredetileg már rendelkezésre állt anyag okozat rendszernek.
    Most ilyen világot élünk.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ilyen egy vulkánkitörés lökéshulláma

Látványos videó készült a mexikói Popocatépetl vulkán kitöréséről: a hegy robbanásos kitörést… Tovább olvasom