Szeged - delmagyar.hu

A mentés karácsonyig is eltarthat, de hamarosan videotelefonon beszélhetnek szeretteikkel: a katasztrófapszichológus szerint elsősorban ez tarthatja bennük a reményt. A NASA űrállomásokon kifejlesztett programját is segítségül hívják életben tartásukhoz, míg leér hozzájuk a 66 centiméteres átmérőjű furat. A fúrást nehezíti az instabil kőzet.

Hétszáz méteres mélység, egy szűk menedékhely, harminchárom bányász – mintha egy katasztrófafilm kezdő képsorairól beszélnénk. Sajnos a vájárok valóban a mélyben rekedtek augusztus 5-én Chilében, az Atacama-sivatagbeli, Santiagótól 850 kilométerre fekvő San José réz- és aranybányában kőzetomlás zárta el az útjukat. A mentést szintén omlás miatt állították le, ám három hét elteltével a bányászok papírfecnin üzentek: mind élnek, sikerült elérniük a 700 méter mélyen fekvő menedékhelyet.

Ha leért a fúrópajzs, 4–5 nap alatt ki lehet hozni a 33 bányászt

– Miért tarthat ilyen sokáig a járat kifúrása, amelyen keresztül felhozhatják a mélyben rekedt 33 bányászt? – tettük fel a kérdést dr. Tamaga Ferencnek, a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal bányászati, gázipari és építésügyi főosztályvezetőjének. Egy közel függőleges, 66 centiméter átmérőjű fúrólyukat fúrnak a külszínről annak a vágatszakasznak a közelébe, ahol a bányászok vannak – a menedékhelyhez folyosó csatlakozik.

– Minél mélyebbre jut a fúrófej, annál lassúbb lesz a munka, mert annál mélyebbről kell felhozni az anyagot, ami a fúrás során keletkezik – magyarázta a szakember, mi lassíthatja még a mentést. – Ha már leért a fúrópajzs, 4–5 nap alatt ki lehet hozni a 33 bányászt: egy cső alakú menekülőkamrában 3 óra alatt tudnak felhúzni egy-egy embert. A kőzetomlás veszélye legjobban az utolsó 100–150 méteren fenyeget, mert itt már a korábban lefejtett érc miatt meglazult a kőzettömeg, de nem közvetlenül a menedék fölé ér ki a furat, hanem a folyosó egy magasabb szakaszára. Körülbelül háromezer tonna kőzettömeget kell majd elhordaniuk a bányászoknak a fúrás ˝melléktermékeként˝. A fúrógépet nemrég egy kis időre leállították, ugyanis repedéshez ért: cementtel erősítették meg az üreg falát.


Somorjai Dezső, a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságának pszichológusa úgy véli: a teljes tétlenségnél jobb, hogy a bányászoknak kell a törmeléket elhordani a folyosóról. Lesz más dolguk is, amivel lefoglalhatják magukat. Mire leér a fúrópajzs, el kell például dönteniük, milyen sorrendben mentsék ki őket. A pszichológust arról kérdeztük: milyen veszélyek, krízishelyzetek várhatnak még a bányászokra?

– Nem lehet megjósolni, kialakulnak-e konfliktusok. Nem törvényszerű, hogy az emberek elveszítsék a józan ítélőképességüket, a csoportból kialakulhat egy spontán szervezett rendszer is, a közösség kiválasztja a vezetőjét vagy vezetőit, létrejön egy olyan belső dinamika, ami segít elkerülni, kezelni a nagyobb konfliktusokat – magyarázta a pszichológus. A televíziós valóságshow-kban is megfigyelhető, hogy egy idő után kialakul a csoport struktúrája.

Sorstársak segítenek Az egykori uruguayi rögbicsapat tagjai szenvedtek 1972-ben repülőgép-balesetet az Andokban: a pilóta hibájából lezuhant a gép és a túlélők 72 napot töltöttek a jeges, havas hegyek között. Miután megtudták, hogy a zord időjárás miatt 10 nap után feladták a keresésüket, úgy döntöttek, esznek elhunyt társaik húsából, hogy életben maradjanak. A gép 45 utasából 16 élte túl a több mint két hónapos megpróbáltatást az elhagyatott hegyvidéken. Megmenekülésüket annak köszönhették, hogy a jobb idő beköszöntével segítségért indult két túlélő belebotlott egy arra lovagló chileibe – történetükből könyv és film is készült Életben maradtak címmel. A túlélők most Chilébe indulnak, hogy lelki támaszt nyújtsanak sorstársaiknak. „Látogatásunkkal köszönetet akarunk mondani, és szeretnénk valamit cserébe adni azért, amit a chileiek tettek értünk 1972-ben" – mondta Jose Luis Inciarte, az egyik túlélő.

– Augusztus eleje óta eltelt már egy hónap, a vájároknak ezalatt semmilyen kapcsolatuk nem volt a külvilággal. Nem tudták, megtalálják-e őket. Ez volt az igazán nehéz időszak, már jórészt feltörhettek az emberi ellentétek, amiket valahogy kezelniük kellett, még akkor is, ha két bányász esetleg egymás torkának ugrott – érvelt a szakember. – Összekovácsolja a társaságot az is, hogy közösen élik meg a nehéz helyzetet. Felettük óriási kőzettömeg, a természetes fény hiánya miatt elvesztik az időbeli tájékozódást, a természetes ciklusukat. Kialakulhat alvászavar, depresszió, akut stresszreakció, ez utóbbi felfokozott idegállapottal jár, a túlfeszített idegrendszer miatt kisebb a tűrőképesség, gyorsabban „ugrik" az illető konfliktus esetén. A stressz járhat fiziológiai, vegetatív tünetekkel is, mint a félelmek, a szív- és érrendszeri, emésztési problémák. Ráadásul öten depressziósak, többen alkohol- és drogelvonási tünetektől szenvednek, a veszélyes munka miatti félelmüket legális vagy illegális tudatmódosítókkal űzték el eddig.

Bort nem, nikotintapaszt kapnak

Ha bort nem is, nikotintapaszt kaptak – ahogy most először meleg ételt: húsgolyót, csirkét, rizst is, mert eddig nem volt olyan állapotban a szervezetük, hogy szilárd ételt fogyaszthassanak. A hatóságok és a NASA szakemberei napirendet is kialakítottak számukra, amelyben szimulálják a napszakok váltakozását. A gombás fertőzéseket elkerülendő közben mélyebben fekvő, de szárazabb részre költöztek és tetanusz, diftéria, influenza és tüdőgyulladás elleni vakcinákat is adtak nekik. A vájárok egyébként találtak négy vízforrást a mélyben, ezek egyike emberi fogyasztásra alkalmas.

Néhány napja az MTI is megírta: a NASA űrhajósok számára kifejlesztett programját szeretnék felhasználni a bezártságtól szenvedő bányászok megsegítésére. Somorjai Dezső a programot nem ismerte részleteiben, ám annyit elmondott: az űrállomásokon sok hasznos tapasztalat összegyűlt, mert nagyon sok hasonlóság van a 700 méter mélyen rekedt bányászok és az űrállomáson akár 180 napot is eltöltő űrhajósok helyzete között. – A bezártság mellett mindkettő életveszélyes, az űrhajós sem lehet teljesen biztos benne, hogy valaha visszatér a Földre – világított rá a pszichológus. A vájárok is hiába tudják, hogy négy hónap múlva kihozzák őket, azt már nem tudhatják: időben leér-e a segítség, nem pusztítja-e el addig őket egy újabb kőzetomlás.

Azt gondolnánk, szélsőséges helyzetekben segít a hit, a vallás. A szakember azonban úgy véli, nem ez a meghatározó, hiszen nem vagyunk egyformák. Van, akinek vallás nélkül is sokkal magasabb a tűrőképessége, míg más a hitével együtt is hamarabb elveszíti az egyensúlyát.



Betartatlan előírások

– Az eddigi információk alapján azért következhetett be a kőzetomlás, mert a kőzet megtartására a vágatban bizonyos szakaszonként „hidat" kellett volna fenntartani: ezeket a részeket nem szabadott volna elfejteni. A hírek szerint mégis elfejtették, omlasztották, valószínűleg azért, hogy minél több nemesfémet termelhessenek ki, a pontos okokat a chilei Nemzeti Földtani és Bányászati Szolgálat vizsgálata után tudhatjuk meg – avatott be minket a biztonságtechnikába dr. Tamaga Ferenc. A bányában 2007-ben történt már egy baleset, ami után bezáratták, 2008-ban azzal a feltétellel nyithatták meg újra, hogy helyreállítják a szellőzőaknában lévő járóosztályt, ahol egy létrán juthattak volna fel egy magasabban lévő szintre, az omlás fölé a vájárok. – Mély művelésű bányák esetében két kijárat a minimális követelmény – mondta a szakember. Itt az egyik vágat beomlott, amelyen kijuthattak volna a bányászok, a szellőzőaknából pedig hiányzott a létra, amelyen jó egy óra alatt kimenekülhettek volna a 700 méteres mélységből. Sajnos ez a szellőzőakna később omlás miatt szintén járhatatlanná vált.

Magyar vonatkozások A San Esteban (Szent István) bányavállalatot, amelyhez a San José bánya is tartozik, Kemény György (Jorge Kemeny Latay) alapította, aki 1957-ben menekült Magyarországról Chilébe a kommunista rezsim elől. A vállalat egyik jelenlegi vezetője a fia, Marcelo Kemeny, a másik vezető, Alejandro Bohn Berenguer, Jorge Kemeny feleségének, Agnes Füllernek a testvére. A harmadik magyar származású szereplő a jótékonykodásáról ismert chilei milliomos, Leonardo Farkas, aki fejenként 5 millió pesóval (2,2 millió forinttal) támogatja a bányászokat és gyűjtést is szervez nekik. A Facebook szerint ő a 14. legnépszerűbb politikus a világon. A bányászok, illetve feleségeik állami kártérítésre is számíthatnak, aminek meglepő fejleménye, hogy legalább öt feleség mellett állítólagos szeretők tűntek fel és „szálltak harcba" a pénzért: némelyik bányászfeleségnek hirtelen három konkurenciája is akadt. Leonardo Farkas, a magyar származású chilei milliomos fejenként 5 millió pesóval (2,2 millió forint) támogatja a mélyben rekedt bányászokat.