Szegedi papucs miatt pereltek

A szegedi papuccsal sok cikkben foglalkozott lapunk indulása óta, hiszen nemcsak helyben, hanem or­­szágszerte híres terméke a városnak. Amikor azt mondjuk, nincsen párja, nemcsak a szó szerinti értelmezésre gondolunk, hanem arra is: a minőséggel sem merülhet fel probléma. Kezdetben egylábas papucsok készültek, ezek használat közben váltak jobb-, illetve ballábassá – a kö­­zelmúltban, 95. életévében elhunyt Ligeti Alajos pa­­pucsosmester készített először kétlábas kaptafát.

Arról, mennyire szokatlan volt, hogy a szegedi papucs idő előtt megadja magát, egy 1963-as per is tanúskodik, amiről a Délmagyarországban olvastunk.

Levált a papucs talpa

„Néhány nap óta új érdekességgel bővült a szegedi különlegességek száma” – így kezdte a cikket az újságíró 1963. február 19-i számunkban. „Ezentúl nemcsak kitűnő papucsáról lesz Szeged híres, hanem papucs peréről is, amely most zajlott le a szegedi járásbíróságon”. A cikkből kiderült, hogy „Feldúlt férfi kereste fel a járásbíróságot, kezében egy eredeti szegedi papuccsal”, és bejelentette, hogy pert akar indítani K. J. szegedi papucsosmester ellen, mert a műhelyében készült papucs talpa a menyasszonytánc első tíz percében levált. „Ilyen szégyen még nem esett a családban” – sopánkodott az idősebb férfi. Hatezer forintot költött lánya lagzijára, s pont egy papucs tette csúffá.

Mindenki szégyenkezett

A papucsosmester mindezek után „szégyentől piros arccal állt a bíróság elé” – ő meg azt állította, hogy a szegedi papucs hírnevén nem esett még ilyen csorba. Próbálta bizonyítani, hogy nem ő készítette a levált talpú papucsot, hanem az övét kicserélték.

A bíróság alaposan megvizsgálta a nem mindennapi ügyet, „papucsszakértőt” is kerestek. A szakértő aztán kiderítette, hogy mégiscsak a beperelt mester műhelyében készült a menyasszony – azóta már feleség – lábbelije. Hozzátette viszont, hogy „a mai heves táncokhoz még a híres szegedi papucs talpa sem elég erős”. Azt nem említi a cikk, milyen táncokat járhattak akkoriban a lakodalmakban.

50 forint kölcsönzésért

A papucsot aztán a megrendelő vissza akarta adni a mesternek, de az meg nem akarta visszavenni a „hímzett bűnjelet”. A család egyik mérges tagja 50 forintot csúsztatott a lábbelibe, mondván, lerója a tízperces kölcsönzési díjat. Végül az ifjú asszony oldotta meg a helyzetet – szerencsére nem arra használta a csődöt mondott papucsot, amire egykor a szegedi nők Hóbiárt basa ellen. Megfogta a papucsot, kivette belőle a pénzt, majd a lábbelit a mester kezébe nyomta.