Nácsa Jánostól Szolga Józsefig: betekintés az 1938-as Szegedbe és Alsótanyába

Fénykép Nácsa Jánosról

Nácsa János dévaványai lakost többször behívták katonának a két világháború közti időszakban. 1938-ban éppen Szegeden készítettek róla egy fényképet, még az Oroszlán utca 6 szám alatt. Akkor még Szolga József fényképész fotószalonja működött az épületben, melyet ma éppen felújítanak, és a Móra Ferenc Múzeum munkatársainak segítségével fel is tárnak.

Nácsa Jánostól Szolga Józsefig

Az 1924-es Délmagyarország régi lapjai közt még megtaláltuk Szolga József nevét, aki hirdeti magát, mint szegedi fényképész. Igaz, még nem az Oroszlán utcán, hanem a Béke utca 18 szám alatt. Hogy az Oroszlán utcán is működött fotólaborja, azt csak a Nácsa Jánosról készült fényképről tudjuk. Az 1938-as év az épület történetében, – és ebből következik, hogy Szolga Józsefében is –, jelentős változást hozott. Miután 1938-ban elkészítette a képet, még abban az évben decemberben a Délmagyarország szerkesztősége kapott helyet az Oroszlán utca 6. szám alatt.

Hogy mi lett a fényképész sorsa a rá következő években azt nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy 1940-ben a Délmagyarország oldalain ismét megjelent a hirdetés:

VASUTAS ARCKÉPES IGAZOLVÁNYBA való fénykép: 3 darab 1.20 P. SZOLGA JÓZSEF fényképésznél, Oroszlán-utca 6.

A szegedi fényképészről legközelebb már csak az 1980-as Délmagyarország gyászközleményében olvashatunk, miszerint 80 éves korában elhunyt.

Rímekben a korabeli katonai szállás

Nácsa János, a cikk szerzőjének dédapja gyakran szedte rímekbe a vele történt eseményeket, így az utókorra egy felejthetetlen korábrázolást hagyott. Méghogy matrac vagy emeletes ágy? Ugyan. Itt nem volt az divat. De nézzük meg a verset, amiből máris világossá válik, mennyire más idők jártak akkor, mint ma, és Szeged alatt is mennyire mást értettek akkoriban.

BÚCSÚ A MELÓ VENDÉGLŐTŐL

Íme itt az idő, hogy most már távozzam,

Meló vendéglőtől szépen elbúcsúzzam.

Elég szép épület palázott tetővel,

Szembe van építve fényes napkelettel.

Zöldre festett ajtó hatalmas ablaka,

Felkelőnap mindig besugárzik rajta.

Ezen épületnek padlózott termébe,

Voltam elhelyezve siralmas két hétre.

Szalmából készített vacokforma helyen,

Hová minden este nyugovóra tértem.

Tábori takaróm lepedőül szolgált,

Köpeny alatt pedig fáradt testem zihált.

Nem tudtam pihenni bolhák csordáitól,

Szt. Kleofás fossza meg minden étvágyuktól.

Terepszemlét tartva alsó nadrágomba,

Jóízűt harapva girhes bordáimba.

Midőn úgy vélték számukra jó terep,

Elmentek és hoztak magukkal ezreket.

Mikor megérkeztek, pihenőt csináltak,

Majd újult erővel harcászathoz láttak.

Magamból kikelve már nem bírtam tovább,

Elmondtam egy párszor: azt a rézangyalát.

Mindaddig vesződtem bolhák vezérével,

Míg nem jött a napos hangos ébresztővel.

Ekkor felpattantam szalma páholyomból,

Bolhák ugrottak szét alsónadrágomból.

Így aludtam végig borzalmas két hetet,

Sajnos, hogy így igaz nem holmi képzelet.

Nácsa János híradó katona

Szeged 1938.

A bolhák és Szeged

A Meló Vendéglő a Délmagyarország egyik 1930-as száma szerint Szeged-Alsótanyán volt. Arról ismerték a korban, hogy színi előadásokat tartottak az épület nagytermében, melyre a korabeli Délmagyarország szerint többször is az Alsótanyai Népbankban árultak jegyet.

„Alsótanyán vasárnap délután: A nótás kapitány. Mint két évvel ezelőtt Piros bugyellárissal, ugy vasárnap délután A nótás kapitány-nyal megy ki a szegedi szinház teljes személyzete Alsótanyára. A szinház műszaki személyzete napokkal az előadás előtt fogja a Melo-vendéglő nagytermét pompás színházi helyiséggé átalakítani. Helyárak: 1 pengő 50 fillér, 1 pengő és 60 fillér. Jegyek válthatók az Alsótanyai Népbankban.”

Az Alsótanyai Népbank épülete pedig a mai Mórahalom területén, korabeli néven Alsóközponton volt.

Alsótanya és Alsóközpont

Az elnevezésekről Incefi Géza írt a Szeged Környékének Földrajzi Nevei című értekezésében. Meghatározása szerint Alsótanya Szeged régi birtokának DNy-i részének (Domaszék, Zákányszék, Csorva [mai Ruzsa – a szerk.], Pusztamérges, Mórahalom, Ásotthalom vidékének) összefoglaló neve. Alsóközpontról pedig egyértelműen kijelenti, hogy a mai Mórahalommal azonos.

Ekkor más a környező falvak és a tanyavilág is Szeged szerves részét képezte, és akkor még a mai Mórahalom, vagyis az akkori Szeged- Alsóközpont sem volt nagy, vagy gazdag. Így lehet az, hogy 1938-ban Szegeden még bolhák csipkedték az embert.

Egy sokoldalú ember

Nácsa Jánost többször is behívták katonának a két világháború között. Járt Debrecenben, Budapesten és Szegeden is. Nem katona volt a fő foglalkozása, sőt sokoldalú emberként tartották később számon. Földműves parasztember volt, mindemellett költő, vőfély, önkéntes tűzoltó, valamint citerakészítő és citerás-énekes. 1970-ben meghívást kapott a Röpülj páva népdalverseny gálaműsorába, ahol szereplésével nagy sikert ért el. 1972-ben bejutottak a televízió KI MIT TUD elődöntőjébe tanítványai is, majd 1978-ban kiérdemelte a Népművészet Mestere díjat.

Mindenesetre a szerző dédapja a Don-kanyart szerencsés módon elkerülte, nem vezényelték oda, így lehet az, hogy egyáltalán létezik eme sorok írója.