Aranyembör

Nagy fába vágta a fejszéjét a Délmagyarország szerkesztősége. Célul tűzte ki, hogy felkutatja és bemutatja Csongrád megyében az Aranyemböröket.

Hogy ki is az Aranyembör?

Nos az Aranyembörök köztünk élnek. Hétköznapinak látszó emberek. Van azonban egy olyan jellemzőjük, ami a legtöbb embertársuktól megkülönbözteti őket. Szenvedélyesen, időt, energiát nem kímélve, önzetlenül dolgoznak valamiért, valakikért. A közösségért, amelyben élnek.

Ott helyben mindenki ismeri őket. Józsi bácsi több évtizede tanítja néptáncra a gyerekeket, akik közül sokan már felnőtt fejjel térnek vissza néha első lépéseik otthonába. Eszter néni fáradtságot nem ismerve gyűjti a falu írott, elmesét és tárgyi emlékeit. Mindenki tudja, hogy „a” Marcsi nélkül nincs falunap, pörköltfőző verseny, de bál sem.

Ők a közösség szíve-lelke, motorja. Igazi lokálpatrióták, akik nem állnak nem a nemes gondolatoknál, hanem cselekszenek. Örökmozgók és a maguk hullámaival mozgatják a közösséget is. Kisebbet, nagyobbat, ki hová született. Vagy ahová az élet sodorta.

Ismerjük őket és életünk természetes részeként gondolunk az ő munkájukra. Pedig az a sok áldozat, amiért cserébe semmi sem várnak, rendkívül értékes a közösség számára. Összekovácsol, tanít, segít, emlékezik és emlékeztet, ápol hagyományokat és lelkeket. Nem csak egy-egy ember lelkét, hanem együtt, mindannyiunk közös lelkét is.

Hogy munkájuknak milyen óriási a jelentősége, arra gyakran csak későn döbbenünk rá. Túl későn.

A Délmagyarország szeretné megelőzni ezt a hibát és sorozatban kívánja bemutatni Csongrád Megye Aranyemböreit. Figyeljünk egy pillanatra rájuk! Ismerjük meg őket! Legyenek ők követendő példaképek!

Mert megérdemlik.

Pósa Árpád
főszerkesztő

Ajánljanak Önök is Aranyembört!

Kedves Olvasóink! Önöknél jobban senki sem ismeri azokat az Aranyemböröket, akik az önök településén, falujában, városában, kerületében évek óta szervezik a közösségi életet. Fáradhatatlanul dolgoznak, szerveznek, gyűjtenek, tanítanak, segítenek. És teszik ezt önzetlenül, hálát nem várva.
Ugye, ha kicsit jobban elgondolkodnak, máris tudják, kire, kikre gondolunk. Ajánlják hát őket a Délmagyarország figyelmébe! Mi pedig bemutatjuk az Önök Aranyembörét egész Csongrád megyének.
A jelölés feltétele, hogy Ön elfogadja a jelölési szabályzatot, a jelölt pedig jóváhagyja a jelölési nyilatkozatot, amelynek üres ívét itt töltheti le.
  • Az adatvédelmi jogszabályok értelmében csak abban az esetben fogadhatjuk a jelölést, ha a jelölt személy engedélyezi, hogy kiadónk kezelje személyes adatait (nevét, címét, e-mail címét). Ezért a jelölőnek kitöltve kell csatolnia a jelölt által aláírt jóváhagyást. Az üres ívet itt töltheti le.

Szilágyi-Perjési Katalin: a fentről jön az ihlet hatalmas áldás
Szilágyi-Perjési Katalin már 4–5 éves korában szerette a könyveket és azok illatát.
Szigorúan szerette diákjait Varga tanárnő
Hatvan évesen egyik pillanatról a másikra teljesen felhagyott a tanítással Varga Józsefné, azóta csak unokáinak él. Ópusztaszer ikonikus matematikatanára keze alatt több generáció felnőtt. Mint mesélte, szigorú volt, mégis szerették gyerekek és szülők egyaránt.
A tanítás és az írás az élete Őze Sándornénak
Lapunk Aranyemböre a székkutasi Őze Sándorné pedagógus, aki írónak készült, de az ötvenes években nem mehetett egyetemre.
Röszke őspolgára, Papdi László csak két évre hagyta el szülőfaluját
20 évig villanyszerelő volt, 25 évig a sportcsarnok gondnoka, közben megválasztották egy ciklus erejéig önkormányzati képviselőnek is. Papdi László (66) annyira röszkei, hogy a személyi igazolványának születési hely rovatában is Röszke szerepel – amit csak a katonaság két éve alatt hagyott el.
Egymásra odafigyelő közösséget épít Gergely Ildikó
Egész életét átszőtte a sport szeretete és az egészséges életmód fontossága, ez kap hangsúlyt az általa szervezett számtalan programon is. Gergely Ildikó azt vallja, hogy ezenfelül egymásra is oda kell figyelnünk és erős, összetartó közösséget kialakítanunk.