Aranyembör

Nagy fába vágta a fejszéjét a Délmagyarország szerkesztősége. Célul tűzte ki, hogy felkutatja és bemutatja Csongrád megyében az Aranyemböröket.

Hogy ki is az Aranyembör?

Nos az Aranyembörök köztünk élnek. Hétköznapinak látszó emberek. Van azonban egy olyan jellemzőjük, ami a legtöbb embertársuktól megkülönbözteti őket. Szenvedélyesen, időt, energiát nem kímélve, önzetlenül dolgoznak valamiért, valakikért. A közösségért, amelyben élnek.

Ott helyben mindenki ismeri őket. Józsi bácsi több évtizede tanítja néptáncra a gyerekeket, akik közül sokan már felnőtt fejjel térnek vissza néha első lépéseik otthonába. Eszter néni fáradtságot nem ismerve gyűjti a falu írott, elmesét és tárgyi emlékeit. Mindenki tudja, hogy „a” Marcsi nélkül nincs falunap, pörköltfőző verseny, de bál sem.

Ők a közösség szíve-lelke, motorja. Igazi lokálpatrióták, akik nem állnak nem a nemes gondolatoknál, hanem cselekszenek. Örökmozgók és a maguk hullámaival mozgatják a közösséget is. Kisebbet, nagyobbat, ki hová született. Vagy ahová az élet sodorta.

Ismerjük őket és életünk természetes részeként gondolunk az ő munkájukra. Pedig az a sok áldozat, amiért cserébe semmi sem várnak, rendkívül értékes a közösség számára. Összekovácsol, tanít, segít, emlékezik és emlékeztet, ápol hagyományokat és lelkeket. Nem csak egy-egy ember lelkét, hanem együtt, mindannyiunk közös lelkét is.

Hogy munkájuknak milyen óriási a jelentősége, arra gyakran csak későn döbbenünk rá. Túl későn.

A Délmagyarország szeretné megelőzni ezt a hibát és sorozatban kívánja bemutatni Csongrád Megye Aranyemböreit. Figyeljünk egy pillanatra rájuk! Ismerjük meg őket! Legyenek ők követendő példaképek!

Mert megérdemlik.

Pósa Árpád
főszerkesztő

Ajánljanak Önök is Aranyembört!

Kedves Olvasóink! Önöknél jobban senki sem ismeri azokat az Aranyemböröket, akik az önök településén, falujában, városában, kerületében évek óta szervezik a közösségi életet. Fáradhatatlanul dolgoznak, szerveznek, gyűjtenek, tanítanak, segítenek. És teszik ezt önzetlenül, hálát nem várva.
Ugye, ha kicsit jobban elgondolkodnak, máris tudják, kire, kikre gondolunk. Ajánlják hát őket a Délmagyarország figyelmébe! Mi pedig bemutatjuk az Önök Aranyembörét egész Csongrád megyének.
A jelölés feltétele, hogy Ön elfogadja a jelölési szabályzatot, a jelölt pedig jóváhagyja a jelölési nyilatkozatot, amelynek üres ívét itt töltheti le.
  • Az adatvédelmi jogszabályok értelmében csak abban az esetben fogadhatjuk a jelölést, ha a jelölt személy engedélyezi, hogy kiadónk kezelje személyes adatait (nevét, címét, e-mail címét). Ezért a jelölőnek kitöltve kell csatolnia a jelölt által aláírt jóváhagyást. Az üres ívet itt töltheti le.

Böngyikné: Nem vagyok díszbanya, csak egyszerű szürke eminenciás
Ritka az olyan lakóközösség, mint amilyennel egy felsővárosi panelben találkoztunk. A közösség összetartója, Böngyikné Kati egész nap azért nyüzsög, hogy minden rendben legyen a két lépcsőház körül, emellett a lakók ügyes-bajos gondjainak elintézésében is segédkezik.
Az embernek tartoznia kell valahová
Széll Zoltán 2012-ben lett a Tápai Hagyományőrző Egyesület tagja, felnőtt férfi korában döntött úgy, hogy megtanul citerázni és néptáncolni.
Lánczné Miklós Katalin Magyarcsanádon jelenti az összetartó erőt - ezért is ő az Aranyembörünk
Egyciklusnyi önkormányzati képviselői megbízatáson kívül soha nem viselt semmilyen közéleti tisztséget, Magyarcsanádon mégis ő a lelke minden közösségi rendezvénynek, programnak.
Élete és munkássága Alsóvároshoz köti történész-múzeológust
Alsóvárosi lokálpatrióta, kutató, könyvkiadó, a szegedi Keresztény Értelmiségiek Szövetségének alapító tagja. Ő Zombori István, akit a szegediek inkább a Móra Ferenc Múzeumból ismernek, melynek igazgatója is volt. Tevékenysége azonban messze túl mutat ezen.
400 fős családot alapított Tóth Gábor, akinek a tánc az élete
A nagy táncosok nem a technikájuk, hanem a szenvedélyük miatt váltak naggyá – mondta ezt egykor Martha Graham. Tóth Gábor jó úton jár ehhez, 36 évvel ezelőtt kezdődött nála a néptánc iránti szerelem.