Aranyembör

Nagy fába vágta a fejszéjét a Délmagyarország szerkesztősége. Célul tűzte ki, hogy felkutatja és bemutatja Csongrád megyében az Aranyemböröket.

Hogy ki is az Aranyembör?

Nos az Aranyembörök köztünk élnek. Hétköznapinak látszó emberek. Van azonban egy olyan jellemzőjük, ami a legtöbb embertársuktól megkülönbözteti őket. Szenvedélyesen, időt, energiát nem kímélve, önzetlenül dolgoznak valamiért, valakikért. A közösségért, amelyben élnek.

Ott helyben mindenki ismeri őket. Józsi bácsi több évtizede tanítja néptáncra a gyerekeket, akik közül sokan már felnőtt fejjel térnek vissza néha első lépéseik otthonába. Eszter néni fáradtságot nem ismerve gyűjti a falu írott, elmesét és tárgyi emlékeit. Mindenki tudja, hogy „a” Marcsi nélkül nincs falunap, pörköltfőző verseny, de bál sem.

Ők a közösség szíve-lelke, motorja. Igazi lokálpatrióták, akik nem állnak nem a nemes gondolatoknál, hanem cselekszenek. Örökmozgók és a maguk hullámaival mozgatják a közösséget is. Kisebbet, nagyobbat, ki hová született. Vagy ahová az élet sodorta.

Ismerjük őket és életünk természetes részeként gondolunk az ő munkájukra. Pedig az a sok áldozat, amiért cserébe semmi sem várnak, rendkívül értékes a közösség számára. Összekovácsol, tanít, segít, emlékezik és emlékeztet, ápol hagyományokat és lelkeket. Nem csak egy-egy ember lelkét, hanem együtt, mindannyiunk közös lelkét is.

Hogy munkájuknak milyen óriási a jelentősége, arra gyakran csak későn döbbenünk rá. Túl későn.

A Délmagyarország szeretné megelőzni ezt a hibát és sorozatban kívánja bemutatni Csongrád Megye Aranyemböreit. Figyeljünk egy pillanatra rájuk! Ismerjük meg őket! Legyenek ők követendő példaképek!

Mert megérdemlik.

Pósa Árpád
főszerkesztő

Ajánljanak Önök is Aranyembört!

Kedves Olvasóink! Önöknél jobban senki sem ismeri azokat az Aranyemböröket, akik az önök településén, falujában, városában, kerületében évek óta szervezik a közösségi életet. Fáradhatatlanul dolgoznak, szerveznek, gyűjtenek, tanítanak, segítenek. És teszik ezt önzetlenül, hálát nem várva.
Ugye, ha kicsit jobban elgondolkodnak, máris tudják, kire, kikre gondolunk. Ajánlják hát őket a Délmagyarország figyelmébe! Mi pedig bemutatjuk az Önök Aranyembörét egész Csongrád megyének.
A jelölés feltétele, hogy Ön elfogadja a jelölési szabályzatot, a jelölt pedig jóváhagyja a jelölési nyilatkozatot, amelynek üres ívét itt töltheti le.
  • Az adatvédelmi jogszabályok értelmében csak abban az esetben fogadhatjuk a jelölést, ha a jelölt személy engedélyezi, hogy kiadónk kezelje személyes adatait (nevét, címét, e-mail címét). Ezért a jelölőnek kitöltve kell csatolnia a jelölt által aláírt jóváhagyást. Az üres ívet itt töltheti le.

400 fős családot alapított Tóth Gábor, akinek a tánc az élete
A nagy táncosok nem a technikájuk, hanem a szenvedélyük miatt váltak naggyá – mondta ezt egykor Martha Graham. Tóth Gábor jó úton jár ehhez, 36 évvel ezelőtt kezdődött nála a néptánc iránti szerelem.
Sarró Mihály, a kiskertek borlovagja
A Maros-parti városban a legnépesebb közösségek egyike a kertbarátok köre, amely annak ellenére is őrzi a hajdan népszerű kiskertész kultúrát, hogy a fiatalokkal nem könnyű megszerettetni ennek értékeit. Vezetőjük egy igazi borlovag: Sarró Mihály.
Balogh Zsolt már gyerekként is segíteni akart sorstársainak
„Azt éreztem, hogy az lehetek, aki szeretnék lenni” – emlékszik vissza az első ÁGOTA táborára Balogh Zsolt, az ÁGOTA Alapítvány élményprogramokért felelős önkéntes koordinátora. Mesél nekünk arról mi motiválja minden egyes nap, miért választotta a segítő hivatást.
Köllő Sándor: az igazi élmény a közösségben való lét
Köllő Sándor, a dóm káplánja évek óta azon dolgozik, hogy a fiatalokat a közösségépítésre neveljen a hiten keresztül. Jelen van az Egyetemi Lelkészségen és a Roma Szakkollégiumban is, a hidegebb hónapokon pedig az otthontalanokat segíti az ifjúsággal közösen.
Marika néni 85 évesen is segít a mártélyiaknak
A 85 éves Arnóczky Györgyné 2003-tól irányítja a mártélyi „Add a kezed” Mozgássérültek Egyesületét.