Délmagyar logó

2019. 05. 19. vasárnap - Ivó, Milán Még több cikk.

Móra múzsái és szerelmei

Móra Ferenc számára gyötrelemmé vált a házasság, így más asszonyoknál kereste a boldogságot. A híres írót körülrajongó nők közül több is kiemelkedik: ők Mórának nem csupán szerelmei, de múzsái is voltak. Férjes, özvegy- és menyasszony iránt is lángra lobbant az érzékeny lelkű író szíve.
Kalmár Ilona és Móra Ferenc
„Megismerünk egy lányt és nőül vesszük? Nem. Nőül vesszük, és azután ismerjük meg." Az 1934. február 8-án, életének 55. évében elhunyt Móra Ferenc Bolondságok című aforizmagyűjteményében olvashatjuk az előbbi keserű bölcsességet, amely az író személyes tapasztalatainak összegzése. A diákkori szerelmet követő ötéves jegyesség után kötött frigy nem tette boldoggá. Ellenkezőleg: a házasság kötelékét oly gyötrelmesnek érezte, hogy idővel barátai előtt is nyíltan megvallotta szenvedését. Így hát más asszonyoknál kereste azt, amit költekező (sőt: pazarló), s őt „gyúródeszkaszagú értetlenségével" kínzó feleségétől nem kapott meg: a szerelmet.

Minderről a 80. születésnapja alkalmából a közelmúltban a Somogyi-könyvtárban köszöntött Péter László irodalomtörténész írásaiban olvashatunk. A Délmagyarország (1987. február 28., Móra múzsája), a Szeged (1999. október, „Beszívta az asszonyok illatát", Nők életében – nők műveiben) cikkeiből megismerjük Móra szerelmeit, akiket egyben az író múzsáiként is számon tarthatunk. (A lapunkban közölt, 1987-es írás utóbb a szerző Szőregi délutánok című kötetében is megjelent.)

Csókmadarak

„Pajtáska, halotta-e, hívtam magát ma délután? Kint jártam a parton, ahol a tutajokon ültem végig egyszer magával egy szombat délelőttöt, nyárinduláskor, istenem, milyen áhítatos voltam én, mikor elém tartotta tenyérkéje mélyedését: – Ebbe a fészekbe kell csókocskákat ültetni, innen kelnek majd ki a csókmadarak." (Móra levele Domokosnéhoz, kelt: 1921. június 13-án.)  
Mely regényhősnők alakjában állnak ma is előttünk az egykor ihletet adó asszonyok? Időrendben első közülük Móra barátjának, Domokos Lászlónak a felesége, Lölbach Emma. A kapcsolat nem maradt titokban, a jóhiszemű férj azonban haláláig úgy hitte, csupán szellemi, lelki barátság köti egymáshoz feleségét és az írót. Móra A festő halála, későbbi kiadásokban Négy apának egy leánya című regényében így ír: „Az egyetlen asszony volt, akinek a lelkével is tudtam csókolózni."

A könyvtár- és múzeumigazgató Móra munkatársa, az első szegedi szakképzett könyvtáros, Fischof Ágota átköltött alakja mint megszöktetett postáskisasszony jelenik meg az előbbi műben. A negyvenéves írót csupán belső, titkolt vonzalom fűzte a huszonkét esztendős lányhoz.

A sorban ismét egy férjes asszony következik. Diósszilágyi Sámuel makói kórházi főorvos (az intézmény későbbi névadója) vendégszerető házába fogadta Mórát. Így szövődött szerelem a hivatalosan még házasságban élő, de ágytól már elvált asszonnyal, Dybisewszky Annával, akinek 1925-ben megjelent Georgikonját dedikálta.

Hamarosan belépett az író életébe a következő nő, ezúttal egy özvegyasszony és író képében. Gulácsy Irénbe is beleszeretett. Az írónő beszélte el Mórának az Aranykoporsó történetének alapjául szolgáló legendát Szent Bonifác vértanúságáról.

A regény írásának kezdetén azonban már új múzsa közelsége melengette az éppen Balatonföldváron üdülő író szívét. Itt ismerte meg Kalmár Ilonát, aki akkor már menyasszony volt... A kétszer annyi idős kétszeres nagyapa belátta helyzetét, mondván: „a férfiak akkor kezdenek el öregedni, amikor fiatal lányoknak akarnak tetszeni". Péter László megfogalmazása szerint „így a szenvedély átömlött a műbe, az Aranykoporsóba". Titanilla, a kis Tit alakjában pedig talán nem is egy, de több múzsa emlékét is megőrzik a regény lapjai.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kell a közterületekre defibrillátor?

Tovább olvasom