Délmagyar logó

2019. 01. 20. vasárnap - Fábián, Sebestyén -4°C | 2°C Még több cikk.

Pierrot: A Megasztár is egy valóságshow

Pierrotnak otthon ninccs tévéje, csak - ahogy mondja - benne van; többek között a Megasztárban.

– A televízióban mint a felfedezésre váró énekes tehetségek segítője látható, előadóként ritkábban mutatkozik nagyobb nyilvánosság előtt. Fél az összehasonlítástól?

– Nekem nincs is televízióm, én csak benne vagyok. Zenei producerként, zsűritagként ellátom a feladatom, amivel megbíztak. Nincs köze a televíziónak az alkotói énemhez. Tudatosan és sokat dolgozom azért, hogy ne kapjanak fel a bulvárlapok, a tévéshow-k. Nagyon örülök neki, hogy az első igazán minőségi kereskedelmi televíziós tevékenységhez kötődik a nevem és nem valami máshoz. Egyébként az elmúlt öt évben aktívan játszottam mindenféle klubokban. Igaz, hogy vidéken kevesebbet, és valóban azzal találkozom, hogy nem tudják, mit csinálok. Viszont abban a pillanatban, hogy bármi a képernyőre kerül, az az evidencia. Aki annyira a televíziótól függ, hogy nem válogat mást, magát minősíti: csak azt eszi, amit elé raknak.

– Ehetünk mást is?

– Persze, csak keresni kell. Arra gondolok, hogy bizony nem csak azok a zenék, programok, eszmék léteznek, amivel találkozunk az ostoba televízió által. Ha utánamegyünk egy picit – és most már az internet sokat segít ebben –, akkor nagyon gyorsan találunk olyan alternatívákat, amik színesebbé teszik a kínálatot és amik számunkra is érdekessé tehetik a világot. Nem kell uniformizálódnunk, nem kell megfelelnünk annak a képnek, amit a média kialakított rólunk és ami alapján nekünk próbálja eladni az összes szemétjét.

– Akik főként a Megasztárból ismerik, azokat meglepheti, hogy nem csak énekléssel foglalkozik. Szakácskönyvet ír, fotózik, számítógépes kalandjátékot készít, filmzenét szerez, együttesek lemezeit adja ki többek közt. Van valami közös ars poeticája ezeknek a tevékenységeknek?

– Az alkotás, a teremtésvágy. Nagyon jól érzem magam, ha szinte a semmiből tudok teremteni valamit. A zene az egyik legfontosabb és leglátványosabb megoldás erre, hiszen az első pillanatban még csend van, tehát semmi nincsen, a következőben meg egy zongora vagy bármely hangszer segítségével, akár énekhanggal zene teremtődik arra a helyre. Egészen odáig, hogy a hangjátékkal egy virtuális világot tudunk létrehozni, amelyben ugyanúgy tudunk közlekedni, élni és gondolkodni, mint a valóságban. Engem ez a dolog izgat leginkább.

– Nem túlzás ennyi mindennel foglalkozni?

– Időben tényleg nagyon pocsékul sikerül megoldani. Viszont nem gondolom azt, hogy mindenhez értek. Egyszerűen arról van szó, hogy van egy közös attitűd, amit az összesben megtalálok. Mindegyikben van egy olyan összetett feladat, olyan kihívás, ami kifejezetten izgat, ezt az összetettséget, az alkotási periódust szeretem leginkább.

– Nem baj, ha áttérünk a Megasztárra? Nem zavarja, hogy mostanában főként erről kérdezik?

– Ez várható volt. Az ország a televízió emlőjén csüng, ezért ami a televízióban van, az az egyetlen beszédtéma. Van még a bulvársajtó, különben meg már nem tudunk miről beszélni.

– Mért működik a Megasztár másodszor is?

– Érdekes, új dolgot hozott. A kereskedelmi televízióban egyszer csak
megjelent egy zenével foglalkozó műsor, ami bemutatott jó néhány új zenei műfajt is, amit már nagyon régóta nem hallottunk. Végre olyan tehetségek válhattak sztárrá, akik valóban tettek valamit az asztalra azért, hogy őket szeresse a nép. Igaz, hogy azért az a nép nem feltétlenül a teljesítmény alapján szerette meg őket, csak éppen a teljesítmény legalizálta a működésüket. A közönség, akárcsak egy valóságshow-ban, folyamatosan a szimpátia alapján értékeli a „hősöket" és így választ magának egy „főhőst". Az egész világon működnek a valóságshow-k, azoknak egy szélső elhajlása a Megasztár, de nekem sokkal pozitívabb a többinél, mert zenei teljesítmény van mögötte és tehetséges emberek a szereplői. A semmiből, a szomszéd udvarból jött fiú vagy lány egyszer csak a szemünk láttára sztárrá vált. A magyar embernek tetszik, hogy a szürke verébnek is lehet szép ruhája egyszer.

– A zsűri is műsorszámmá vált, már a tagjainak a közös sziluettje is szimbólum. Számított erre?

– Igen, lehetett arra számítani, hogy ha öt jellegzetes figurát kitalálnak és hosszú ideig mutatják őket a képernyőn, akkor a népszerűségi elv alapján egyszer csak többek leszünk, mint amik vagyunk. De ez az a típusú népszerűség, ami nem nagyon váltható be másra, még konkrétan aprópénzre sem. Ez addig tart, amíg a műsor. Ez a népszerűség nem ad el lemezeket, maximum a hitelünknek árt vagy használ. Közvetlenül az embert teszi népszerűvé és nem a művét.

– Gondol arra, mikor ítéletet mond, hogy egy keményebb bírálat hosszú időre befolyásolhatja az életét a fiatal tehetségnek? Nem kegyetlen a kieséses rendszer?

– Nem mérlegeljük ezt nagyon. Ez a szabály, amit elfogadtunk, amikor szerződtünk, és nem érzem magunkat kegyetlennek. Még Barna ominózus kijelentését sem tartottam kegyetlennek. Akkor dolgoznánk rosszul, ha nem mondanánk meg a véleményünket. Egyrészt joggal vonnák meg a fizetésünket és a megbízásunkat, másrészt azzal, hogy körbenyaljuk a versenyzőket, egyáltalán nem segítjük őket.

– Mikor valakit nagyon dicsérnek, biztatnak, az megint csak ijesztő. Az sem biztos ugyanis, hogy a legjobbak elférnek a poppiacon.

– Annyi hely sincs a poppiacon, amennyi tehetséget az előző szériában az országra szabadítottunk. Ez a műsor csak megmutatja a tehetséget. Lehetőséget biztosít arra, hogy kinyíljon és megmutassa magát, de nem helyezi el őt a poppiacon. Amikor jó kritikát mondunk, az a teljesítményre vonatkozik, ami azon az estén megnyilvánult. De nem azt jelenti, hogy ezáltal eldöntöttük az életképességét a piacon.

– Mennyien maradhatnak az énekesi pályán?

– Szerintem már most is látszik, hogy négyen-öten az első szériából, és feleannyian a másodikból.

– Van kedvence? Ki nyerhet vagy kinek kellene nyernie?

– A második széria inkább a fiatalok versenye, nemcsak a versenyzők, a rajongók tekintetében is. Sok fiatal, tini keres magának idolt, de az első széria hatására főként idősebbek mozdultak meg. Számomra ezáltal a második szériában kerül normál kerékvágásba az egész, mert a Megasztárral egy megasztárt, egy olyan előadót emelünk ki, akiért a közönség rajonghat. Na most, rajongani az idősek nem szoktak. Alapvetően ez egy rózsaszín-kék, fiataloknak szóló műsor. Olyanoknak szól, akik a popzenét szeretik. Az a természetes, hogy a második szériában a közönség inkább a fiatalok közül kerül ki, az igazán rajongók közül, ezért valószínűleg fiatal popsztárocska fog nyerni. Nem úgy, mint tavaly, amikor az első három helyezett ebből a szempontból lényegében tekintve antisztár lett.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hatmilliárdos hitelt vett fel a Rába

A Rába rt. legnagyobb leányvállalata, a Rába Futómű Kft. stratégiai céljainak megvalósítása érdekében 6 milliárd forintos hitelszerződést írt alá a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársasággal. Az összeget a  Rába Futómű Kft. a fejlesztéseinek finanszírozására fordítja. A beruházások segítségével a társaság kiemelt technológiáinak világszínvonalú megújítását hajtja végre. Tovább olvasom