Délmagyar logó

2018. 12. 13. csütörtök - Luca, Otília -4°C | 3°C Még több cikk.

Sikertörténetek: Ingázó milliomos szabadság nélkül

Szabó Imre (66) cégének, a Calor Sigmának az irodája Győr-Nádorvárosban a családi házukban, üzemei Bágyogszováton és Győrszentivánon vannak

Ennél a vállalkozásnál a főnök ingázik, s néhány hónapja, amikor leesett a lábáról, korábban nem tapasztalt gyengeség fogta el, rosszullét tört rá, Szabó Imre elgondolkodhatott volna azon, nem zsigereli-e ki magát túlságosan.

– Az tény, hogy 1982 januárja óta, amikor megalapítottam a Klíma és Elektronika Gmk-t, egészen mostanáig, ez éppen 300 hónap, nem adtam magamnak szabadságot. De nem is hiányzott. Nekem minden új feladat erőt ad, célokról és feladatokról pedig gondoskodtam magamnak. Ami pedig az egészségemet illeti, kisgyerekként volt vele a legtöbb bajom. Azaz nem is nekem, anyámnak, apámnak...

Ingázó milliomos szabadság nélkül

Szabó Imre születésekor a mai Bágyogszovát azon településrészét, ahol világra jött, Rábaszovátnak hívták. Édesapja parasztember volt, tizenhárom holdon gazdálkodott. Az ötéves Imre gyerek gennyes mellhártyagyulladást kapott, kórházba került, operálták. A műtét sikerült, mondta az orvos a szüleinek, de gyógyszert nem tudnak adni a gyereknek. Helyette azt tanácsolták, itassanak a kisfiúval vörösbort, addig növelve az adagját, amíg csak lehet.

– Ma is borzongok tőle. Napi egy literig vitték fel az adagom, igaz, meg is gyógyultam, de a végén elvonási tünetek jelentkeztek, amikor abbahagyatták, máig nem tudok egy deci bort igazán jóízűen elfogyasztani.

Bágyogszováton végezte el az általános iskolát, s amikor végzett, apja természetesnek tartotta volna, hogy a fia beálljon mellé. Neki szánta a kis gazdaságot.

– Gondolni sem mertem arra, hogy apámmal szembeszálljak. Helyette esztendőn át azon mesterkedtem, hogy bebizonyítsam, sosem lesz belőlem jó paraszt. Miért kínozod szegényt, érvelt mellettem anyám. Végül abban maradtunk, rendben van, elenged, de egy lépést sem tesz értem. Előtte ha háromszor jártam Győrben, cipőt vásárolni, akkor mégis elindultam. Magam jelentkeztem a Révaiba, egy faluból elszármazott tanár úr volt a patronálóm. Ott érettségiztem, a Műszaki Egyetemre eljutni viszont nem sikerült, ehelyett az agrárpályát ajánlották volna. Diákként rádióklubos voltam, s ugye 1959-et írtunk akkor, tartott a faluhangosítás, Sopronba mentem egy rádiójavító vállalathoz, onnan pedig előbb két évre, majd azt megtoldva egy esztendővel, Pestre tanulni. Levelezőn végeztem el, rádió- és tv-műszerész lettem.

A Rábában fellázadt a parasztvére

1962-ben beállt a határőrséghez polgári alkalmazottként. Püskibe, Ásványráróra, Győrbe járt a határőrlaktanyákba rádiókat javítani, a megyén kívül még Komáromba és Esztergomba is. Úgy emlékszik vissza arra az időszakra, hogy valójában laza volt a munka, nem tudott mit kezdeni az idejével, nekiállt hát tanulni. Járműgépész és általános gépész szakokat sajátított el. Aztán, mint sokaknak a megyében, neki is a vagongyár lett a munkaadója.

– A labormérnökségen dolgoztam, a gyárban készített alkatrészeket ellenőriztük, magam villamos méréseket végeztem. Néhány hónappal később, hogy odakerültem, már 18–20 ember munkáját irányítottam. Vesztemre két éve voltam vagongyári, amikor az lett a leckém, hogy javaslatot adjak a bérfejlesztés kiporciózására. Egy embernek egy hónapra 50 forint se jutott, a parasztvérem fellázadt: ossza el, aki tudja.
Kilépett. Néhány hónap múlva már létezett Győrben a Vitech.  Szabó Imrét választották elnöknek. Tizenheten indultak, amikor az elnök továbbállt, már kétszáztízen dolgoztak a cégnél. Javítottak rádiót, tévét, szereltek liftet, megtanulták, hogy kell szerelni és javítani, dolgoztak fénycsővel.

– Úgy hagytam ott a céget, hogy nem volt hitele, volt viszont többmilliós tartaléka.

Feljelentették, hogy üldözi a párttagokat

– Akkor miért kellett váltania?

– Egyre több lett a konfliktus körülöttünk. Jelentgettek, hogy üldözöm a párttagokat. A Vitech szervezetileg is kereste az új utakat. Kijelentettük, hogy kilépünk a Kiszövből. Azt kiabálták ránk, bomlasztjuk a mozgalmat. Addigra az idő megérlelte, hogy egy újfajta vállalkozásba kezdjek: 1982 januárjában alakítottam meg a Klíma és Elektrotechnika Gmk-t. Öt emberrel, valamennyien kollégáim voltak. Olyan eszközöket csináltunk, amelyeket nyugatról kellett az országnak beszereznie. A zárt tágulási tartályok vezérlőautomatikáját. Sok százat készítettünk, jártunk szerelni Pestre. Mi gyártottuk a német behozatal kiváltására a kazánházi és hőközponti vezérlést. 225 ezer forint volt, ha kint vásárolták, mi 93.500 forintért adtuk, de így is száz százalék volt rajt a hasznunk. Túl jól ment a cégnek, a nyakunkra jártak a revizorok. Hogy van képünk és bátorságunk többet keresni, mint egy miniszter?!

– Csak nem ezért kellett megint lépnie?

– Az előbbiek is ugyancsak hozzájárultak. A klíma után megalapítottam a Calor Sigmát. Magunknak, a családnak, a feleségemre és Ákos fiamra alapozva, addigra már ő is felnőtt. A Pattantyúsban végzett, technikus.

Hat-hétszáz milliós érték

– Ön korábban rádióban és tévében utazott, hol, hogyan lett rálátása az ablakokra?

– Kevés nyugati útjaim egyikén figyeltem fel az alumíniumajtókra és -ablakokra. Először azt kellett megtanulni, hogyan kell csinálni, aztán, hogy milyen gépek, eszközök kellenek hozzá. Már gyártottuk az ablakokat és ajtókat, Székesfehérvárra kellett vinni a termékeket festeni. Csak hát nem volt jó az előkészítésük, a festék lepergett a profilról. Bágyogszováton erre megépítettük a felületkezelő és porfestő üzemet. A Henkel cég adta a technológiát, s olyan sikeres volt az átvétel, hogy a cég ma hozzánk irányítja tanulmányi útra az ügyfeleit, és persze dolgoztat is velünk. A Calor Sigma ma 17 emberrel is középvállalkozás, évi termelése 150 millió. Mennyi a hozzáadott érték? A fele.

– Ezt érte el az alatt a háromszáz hónap alatt – 25 év, amit különösen fontosnak tart az életéből. Pénzben mennyit ér ez?

– Hat-hétszáz milliót.

Visszavásárolt földeken

– Eladná?

– Szívem szerint soha, de lehet, hogy rákényszerülök. Életkorom miatt hosszú távú fejlesztésekben már nem gondolkodhatom. A fiamnak szerettem volna átadni, de neki nem kell. Ő csak az épületgépészettel akar foglalkozni.

– Csalódás ez az ön számára?

– Nagyon nagy csalódás.

– Konfliktus van önök között?

– Az is volt. Az apám után örökölt földet kiegészítettem, visszavásároltam a nagyszülők valamikori földjét is. A fiam használta, hobbiként tekintett rá. Én úgy gondoltam, ennyi túl sok hobbinak. Kiadtam bérbe, a bevételt az unokáimnak gyűjtöm. Ezért is megromlott a viszonyunk.
– Nem tagadhatja, azért önbe valóban szorult parasztvér.

– Nem tagadom.

– Akkor hogyan tovább, Calor Sigma?

– Bágyogszováton van még egy nem hasznosított 2000 négyzetméteres épületrész. A hőszigetelt alumíniumszerkezetű panelajtót gyárthatnánk ott. Uniós pályázatra számítok. Kiváló termék, nincs ilyen az országban, én vágok bele.

– És ha ezt is megvalósítja?

– Lehet, hogy úgy együtt kell majd túladni rajta. A pénzből alapítványt hoznék létre a hátrányos helyzetű, továbbtanulásra érdemes gyerekeknek. Ne maradjon el egy okos gyerek, mert szegények a szülei.

Ferenczi József

VILLÁMKÉRDÉSEK - VILLÁMVÁLASZOK

1. Emlékszik, milyen érzés volt az első millióját megszerezni?
– Sose azt figyeltem, mennyi pénzem van, hanem hogy éppen milyen kötelezettségem akad, amelyiknek meg kell felelni időre.

2. Elég akarni a sikert?
– Nem, rengeteg munkába került, az akarat mellé erős kitartás is kell, és jó családi háttér.

3. Mit tart ma a legjobb befektetésnek?
– Pénzben nem lehet kifejezni, a fiataloknak az életre való magas színvonalú elméleti és még inkább gyakorlatra való felkészítését.

4. Mennyit áldoz jótékony célokra?
– Összegszerűen nem tudom megmondani, de mindig is jótékonykodtunk. Iskolákat, szociális intézményeket segítettünk.

5. Gazdag embernek tartja magát?
– Egyáltalán nem. Amim van, a cégbe van fektetve, munkatársaim működtetik, mindnyájunk érdekében.

6. Mi a sikeres vállalkozás titka?
– Nincs titka. A piac ismerete, az örökös újat akarás.

7. Lesz a vállalkozásának újabb nagy dobása?
– Egy középvállalkozás nagy dobása törvényszerűen bukáshoz vezetne.

8. Támogat-e fiatal, pályakezdő vállalkozókat, vállalkozásokat?
– Nem egy induló cégnek adtam már tippet, s mint később kiderült, nem bánták meg, hogy megfogadták.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gyurcsány az MSZP élén

Gyurcsány Ferencet választotta elnökévé az MSZP szombaton Budapesten megtartott kongresszusa; a… Tovább olvasom