Minden rendben

Fellebbezését érdemi vizsgálat nélkül utasították el.

Ez úgy történik Magyarországon, hogy a hatóság 2009. július 27-én szemlét tart, ellenőriz, megállapít és fényképez a határban. Aztán küld egy levelet a gazdálkodónak, miszerint „a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot követelményeinek megsértése miatt a kölcsönös megfeleltetési szabályoknak való meg nem felelést állapított meg." Ez jelenti azt, hogy gazos a föld. A hitetlenkedő gazda megnézi a bizonyítékul mellékelt fotót, és a tereptárgyakból rögtön látja, hogy ez a kép nem az ő földjén készült. Biztosan tévedés történt, hiszen abban a táblában őt és egy másik szomszédját büntették meg, csak épp azt a gazdát nem, akinek a területe a fotón látszik. A fellebbezéssel tényleg elkésett, jóval a 15 napos határidő után küldte el, mert egyrészt volt sürgősebb dolga is tavasszal, másrészt szóban reklamált, és akit megkérdezett, azt mondta, legyen nyugodt, ebből úgyse lesz bírság. Hát lett: 25 ezer forint, amelyet a földalapú támogatás következő részletéből le is vontak, ennyivel kevesebbet kapott. Nem a pénz, és nem is gazda neve, hanem az eljárás számít.

A „Fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasító végzés"-ben - ez az irat neve - közli az ügyintéző, hogy „döntésem ellen további jogorvoslatnak helye nincs". Tehát elő sem fordulhat, hogy kiderüljön, az állam esetleg jogtalanul kasszírozza be a bírságot, mert a törvény így írja elő, ha az érintett nem tiltakozott időben. A szántóvető gyanútlanul dolgozik, eszébe sem jut, hogy miközben a traktorjában ül, tulajdonképp akkor is bíróság előtt áll, mindig készen kell lennie a fellebbezésre. Rendnek kell lenni: ebben igaza van azoknak, akik ezt a mérgesen zöldellő jogszabályi környezetet megálmodták. De nálunk valahogy minden rendben van valami embertelen, amitől utálni kell. Fellebbezni kéne valahol, egy reménybeli szerethető rend nevében.

Vagy ezzel már elkéstem?