Brittainy C. Cherry: Gravitáció

Tűz és víz, ha találkoznak

Az Elements (magyarul Az vagy nekem) sorozat első három kötete igazán jól sikerült: olyan romantikus regényeket írt az írónő, melyek szerencsére mentesek a rózsaszín cukormáztól és az olvasó – vagy én legalábbis – minden alkalommal jó érzéssel a szívemben tudtam letenni. Érzelmes, tartalmas darabok jelentek meg ebben a sorozatban, éppen ezért nagy reményekkel vártam az utolsó részt is. Annak ellenére is bizalommal vettem a kezembe, hogy fülszöveg meglehetősen szerencsétlenre sikerült, és elolvasva félő volt, hogy ezúttal sikerült belecsúszni a közhelyes, előre kiszámítható sablonsztoriba. Hiszen ennyit ígér az ajánló: egy férfit, aki nem tud szeretni és egy nőt, aki betöri. Szerencsére nem erről szól a Gravitáció.
Lucy afféle hippi: mindig boldog, kicsit hebrencs és imád olvasni. Többek között Graham műveit is, aki apjához hasonlóan világszerte ismert bestselleríró. Lucy egy kis virágboltot visz testvérével, egy megbízás során pedig egy temetésre szállít virágokat. Mint kiderül, Graham apjának nagyszabású, majdhogynem show-szerű búcsúztatására kérték a dekorációt. Itt találkozik az elhunyt fiával, akiről egyből kiderül: gyűlöli a mindenki által istenített sztárírót.
Bár találkozásuk véletlenszerű, csak egy estés beszélgetésről szólt és még csak szimpátia sem alakult ki köztük, végül mégis összesodorja őket az élet. Kiderül ugyanis, hogy Graham Lucy nővérének férje. Mi több: a nő életet adott egy kislánynak, akit nem akart. Miközben pedig a koraszülött osztályon a babáért küzdenek, ő úgy dönt, lelép, mert nem képes végignézni a baba haldoklását.
Lucy lesz az, aki családtagként segít Grahamnak feldolgozni, hogy felesége elhagyta és magára maradt egy csecsemővel, aki egyébként végül egészségesen hagyhatja el a kórházat. Talon gondozásában segít a férfinak, hogy az közben be tudja fejezni új regényét. A két ember tűz és víz: gyakorlatilag semmi közös nincs bennük. Graham távolságtartó, szinte már bántó stílusa ellenére azonban Lucy velük marad és támogatja a szétesett családot.
A történet azért különleges, mert romantika gyakorlatilag alig akad benne. Sokkal inkább két teljesen különböző ember egymáshoz csiszolódásáról szól: arról, hogy a kitartás és a szeretet hogyan tudja megszelídíteni a legvadabb embert is. Közben pedig azt is megtudhatjuk, mitől ilyen mogorva Graham, akinek szívéjez lányán kívül Lucynek is sikerül a végére utat találnia. És nem csak az ő kapcsolatuk fejlődését mutatja be a regény: végigkövethetjük Lucy testvéreihez fűződő hektikus viszonyát, testvére házasságának szakaszait és Graham fogadott családjával való kapcsolatát is.
Összességében tehát az emberi viszonyokról és azok alakulásáról szól ez a regény, mely rengeteg tanulsággal is szolgál arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet kezelni egy elmérgesedett viszonyt vagy egy olyan családi köteléket, mely halálra van ítélve. Ez a könyv legnagyobb értéke, nem az a romantikus felhang, melyet a végére megkap a sztori. Az csupán arra jó, hogy ez ember a végén úgy tegye le a könyvet, hogy meggyőződésévé váljon: megéri egy kapcsolatba sok energiát fektetni, még akkor is, ha látszólag semmi értelme.