Deborah Feldman: Unortodox

Deborah Feldman önéletrajzi könyve igazi bestseller lett, köszönhetően többek között a Netflix sorozatának, mely szintén az ő történetét dolgozta fel – igaz, annak a sztorija jórészt inkább a folytatása a regényben leírtaknak. Ódákat zeng róla mindenki, így én is kíváncsian vettem a kezembe, de őszintén megvallom: bár ritkán szoktam ilyet tenni, de ezt abbahagytam 70 oldal után. Végül azonban csak győzött a kíváncsiság és újra elővettem, másodjára pedig már le tudott kötni. A probléma valószínűleg az volt, hogy egy annyira zárt és ismeretlen világba enged betekintést, ennek köszönhetően pedig annyi idegen kifejezés zúdul az olvasó nyakába, hogy az ember úgy érzi, egy szót sem ért belőle. Kívülállónak éreztem magam és egy kicsit műveletlennek is, hogy fogalmam sincs a zsidó ünnepek neveinek többségéről és a hagyományaikhoz kötődő szavak jelentéséről, ez pedig bosszantott. Bízom benne, hogy nem egyedül voltam ezzel az érzéssel, így aki hasonló gondolatokkal foglalkozik a könyv kezdetén, annak javaslom: tartson ki, mert egy olyan világot ismerhet meg Deborah történetén keresztül, melybe csak nagyon ritkán kapnak betekintést az emberek.

Deborah New Yorkban, a williamsburgi szatmári zsidó közösségben született. A II. világháború után a Szatmárnémetiből származó magyar holokauszt túlélők által alapított közösség teljesen elzárkózik a külvilágtól, úgy hiszik ugyanis, hogy Hitlert Isten küldte büntetésül, amiért a zsidók asszimilálódni akartak a társadalomba. Hitük szabályait elképzelhetetlenül szigorúan veszik. Csak hogy néhány példát említsünk: a tejes és a húsos ételeket külön kell készíteni és fogyasztani, csak jiddis nyelven lehet beszélniük és olvasniuk, kulcscsonttól térdig és csuklóig el kell fednie magát minden lánynak, az asszonyoknak le kell borotválniuk hajukat és parókát kell hordaniuk és még az is meg van határozva, hetente hányszor kell szexuális életet élniük a pároknak, figyelembe véve, hogy a nők menstruációjuk miatt két hétig tisztátalannak számítanak, amikor hozzájuk sem szabad érni.

Deborah anyja a születése után nem sokkal elszökött a közösségből, apja szellemileg sérült, így nagyanyja neveli. Ő maga meglehetősen alacsony rendűnek számít a közösségben. Miután kijárja az iskolát – ahol egyébként szinte semmit nem tanítottak, mert a haszidok ezt nem tartják fontosnak – tanárként ott marad, majd 17 évesen férjhez adják a nála 4 évvel idősebb Elihez. Bár a fiút nem ismeri és hagyományaik miatt az esküvő előtt is mindössze pár illedelmes mondatot válthatnak, a lány azt reméli, önálló életet kezdve kicsit szabadabban élhet majd. Eddig például titokban olvasott angol regényeket, saját otthonában azonban már nincs oka azokat dugdosni. Csakhogy Eli nem az a laza fajta zsidó férfi, ráadásul komoly gondjaik vannak a szexuális élettel is, hiszen a lány saját testét sem ismeri anatómiailag, vallásuk miatt pedig, melyben ilyesmiről senki nem beszél, azt sem tudják, hogy kezdjenek hozzá. Amikor rendszeresen kudarcba fulladnak próbálkozásaik, az is a lány szégyenévé válik, hiába derül ki jóval később, hogy szigorú neveltetése az oka annak, hogy teste nem hajlandó befogadni férjét.

Deborah hamar rájön, házassága sem hozta meg számára a szabadságot, és bár két évvel később végül gyermeket szül, ebben sem találja meg élete teljességét. Sőt: egyre inkább rájön arra, hogy nem ezt az életet szánja fiának. A fordulatot végül a főiskola hozza meg számára, ahol – mivel titokban úgy öltözik, mint bárki más – egyenértékű és teljes jogú emberként kezelik. Ez pedig felnyitja a szemét: erre vágyik. Ennek érdekében pedig hajlandó hátra hagyni addigi teljes életét, és bár gyökerek és család nélkül, de új életet kezdeni.

Bár írója egyetlen egyszer sem ítélkezik, a regényből világosan kiderül: a haszid közösségben az emberi jogok többségét egyáltalán nem tartják tiszteletben, különösen a nők tekintetében. Minden bűnért ők a felelősek, nincs önálló döntési joguk és mivel tanulatlanok, munkaképtelenek is. Egyedül arra valók, hogy háztartást vezessenek és a testüket használják a férfiak – természetesen garantálva, hogy minden ilyen alkalommal makulátlanul tiszták. Egy nő nem tud hová fordulni segítségért, és nem is létezhetnek problémái, mert azt a közösség eltusolja. Egy normális világban mindez csak egy disztopikus regényben szerepelhetne. Ez azonban életrajzi könyv, és ezt teszi az egészet ha lehet, még megdöbbentőbbé.

 

 

Hozzászólások

2020.10.31.
Halloweenkor takarítsuk ki a zombikat a hálózatból
A még mindig működő Windows XP rendszerek olyanok, mint a zombik.
Gyopáros Alpár: 2018-tól 2022 elejéig 2500 kilométer mellékúthálózat újulhat meg
230 milliárd forintnyi beruházás készülhet el 2021 végére, 2022 elejére.
Törökországban elítéltek 27 embert egy 2014-es hírszerzési ügy kapcsán
Összesen 50 vádlottat állítottak terrorizmussal való kapcsolatok és kémkedés vádjával bíróság elé.
Elhunyt a vb-győztes angol labdarúgó-válogatott egyik kulcsembere
Hetvennyolc évet élt.
Bakondi: a biztonságot, a közegészségügyet veszélyezteti, ha kontroll nélkül beengedik a tömegeket
Németországban 400 ezren vannak, akiknek a politikai menedékjog iránti kérelmét elutasították, de kitoloncolni nem tudják őket.