Blogregény

2009.07.20. 14:52

Gyors ölelés az elvadult kertben

vadregény 3. rész.

3.

 

Később, félálomban hallottam, hogy kattan a konyhai villanykapcsoló, aztán éreztem, hogy Betti rám borítja a takarót, és mellém fekszik. Átkaroltam a vállát, úgy aludtam tovább.

* * *  

Reggel későn ébredtünk fel, nem volt időnk semmire. Bettinek rohannia kellett a főiskolára, elvittem kocsival. Azzal váltunk el, hogy este majd felhívom a kollégiumban, ahogy szoktam.

Nem tudtam, mihez kezdjek a váratlanul nyert időmmel. Túl korán volt még ahhoz, hogy dolgozni menjek, de nem volt kedvem hazamenni sem. A főiskola melletti bódéban vettem egy nagy perecet, de nem akartam állva, vagy a kocsiban reggelizni. Inkább elmentem a munkahelyemre. A városi újságnál dolgoztam akkoriban.

- Szevasz, Jakab, de korán jöttél! - csodálkozott a portás.

Morogtam valamit a köszönés mellé, hogy sürgősen telefonálnom kell, és továbbsiettem a folyosón. Nem volt kedvem a kíváncsi öreg faggatózásához. Rajta kívül nem is találkoztam senkivel, mert a munkatársak későn jártak be, ahogy általában én is. Üres volt a szobánk. Leültem a kopott fotelbe, és átlapoztam az újságokat. A szokásos politikai hírek, meg a bűnügyek. Semmi érdekes. Megnéztem a naptáramat, de arra a napra nem volt beírva semmilyen tennivaló sem. Elrágcsáltam a sósperecet, aztán a szőnyegre hullott morzsát a kuka mellé rugdostam. Megszámoltam a pénzemet, és láttam, hogy nem sok fogyott tegnap óta.

Igazán nem volt drága az a teszt. Legalább megtudtuk, hogy mi a helyzet. Remélem, Betti elmegy az orvoshoz. Este megkérdezem.

Eszembe jutott, hogy vennem kell egy új nadrágot, mert mind a két régi nagyon kopott már. A rajtam lévő barnának rojtos volt a szára is alul, ahol leért a földre. Nézegettem a foszló nadrágszárat, aztán felálltam és kisétáltam a csendes, néptelen épületből. Csendes és nyugodt volt a város is, csak néhány öregasszonyt lehetett az utcán látni, akik az erős napsütésben is vastag, sötét ruhákban araszoltak a tarka vászonszatyraikkal.

Nem lett könnyebb a vásárlás az utóbbi négy-öt évben, mióta a boltokon kicserélték az állami meg a szövetkezeti emblémákat a shop-, és a butik-feliratokra. A boltok helye és kínálata félévente változott. Mire megjegyezhettem volna, hogy mit, hol lehet kapni, biztosan bezárt egy-két üzlet, és teljesen más kínálattal nyílt újabb a helyén. Ahol régen cipőt árultak, újabban elektromos árucikkek boltja nyílt, ahol tavaly inget vettem, ott idén már csak illatszert kínáltak. Nem vagyok kirakat-nézegető, csak akkor megyek vásárolni, ha nagyon muszáj, így aztán meglehetősen idegesített az állandó keresgélés, amire rákényszerültem.

Elveszetten tévelyegtem a belvárosban, amíg próbáltam megkeresni, hol vehetnék magamnak egy tartós, erős nadrágot. Egyszerű farmert akartam, amiben járni szoktam, csak éppen nem kéket, hanem sötétbarnát. A butikok kirakataiban silány holmi díszelgett: nagyon divatos, ám láthatóan gyenge minőségű, tarka és feliratos ruhák. A divatbutikokba be se mentem, mert nem akartam úgy öltözni, mint a tizen - huszonévesek többsége.

Mire végigjártam az egész belvárost, meguntam a hiábavaló keresgélést, és úgy döntöttem, elhalasztom a vásárlást. Nem volt kedvem még nagyobb kört tenni, és gyalog kimenni a piac környéki boltokhoz.

Inkább megkérdezem az ismerősöket, hátha tudnak valahol egy normális boltot.

Egy esélyt mégis adtam az új nadrágnak, és lementem az divat-ellenes divat pincebutikjába. Olyanféle ruhákat árultak ott, amilyet a rikító divatot elutasító fiatalok hordtak. A pincében mindenféle ritkaságot is lehetett venni: pókot formázó medált, fafaragványokat, szélcsengőt, keleti és dél-amerikai holmikat. Jó volt ott nézelődni. A pincét nem festették ki a boltnyitáshoz, a boltívek és a vörös téglafal is különlegessé tette a helyet. Valamikor talán szenet tároltak a benyílókban, ahol most a festetlen fából készült pultok álltak.

Az ékszer-eladólányt ismertem. Nagyon szép nő volt. Nem lehetett több huszonöt évesnél, mégis érettebbeknek tűnt a huszonéves lányoknál. Emlékszem, amikor legelőször megláttam őt, megdöbbentem a szépségén.

 

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!