Blogregény

2010.03.25. 14:30

Gyors ölelés az elvadult kertben

blogregény, 15. rész

Nem voltam túl fényes hangulatban, amikor hazaértem.

Mégiscsak rá kellett volna beszélnem Bettit, hogy aludjon nálam. Igaz, nem akart, mert azt mondta, megint sokat kell tanulnia. Talán mégis sikerült volna meggyőznöm.

Kinyitottam a bort, ittam egy pohárral, de nem esett jól, áporodottnak éreztem az ízét. A konyhában elrágcsáltam egy szelet kenyeret egy ujjnyi kolbásszal. Közben nagyokat káromkodtam, mert a boltban még étvágygerjesztőnek látszó kolbászról evés közben kiderült, hogy belül mócsingokkal van tele. Legközelebb jobban megnézem, mit veszek.

Evés után nem volt mit csinálnom. Bementem a szobába, hátha ott akad valami tennivaló. Zenét hallgatni nem volt kedvem, meg ahhoz sem, hogy felhívjak valakit és rábeszéljem, igyunk meg együtt néhány pohárral.

Átnéztem a könyvespolcot, de nem találtam a kedvemre való olvasnivalót. Csak néhány darab könyv volt a lakásban. A holmim nagy részét a feleségemnél tartottam, hogy ne legyen túl bonyolult a költözködés, ha új albérletet kell keresnem.

Elkezdtem tévét nézni, de nem kötött le a műsor, kikapcsoltam a gépet.

Hát akkor ? Na, hát akkor ?

Úgy éreztem, túl sokat vagyok egyedül mostanában. Szeretek egyedül lenni, mert zenét hallgatni, olvasni, gondolkodni csak egyedül lehet, társaságban nem. Azért mégis sok volt egy kicsit az utóbbi napokban a magányból. Kellene csinálni valami jó kis házibulit, beszélgetni a barátokkal, iszogatni, meg minden. Persze, amíg Győző ilyen lehangolt állapotban van, aligha jön össze az a buli, hiszen ő a társaság központja.

Fogtam a borosüveget, a poharat meg a cigarettát, és kimentem a kertbe. A télen béreltem ki a házat a tulajdonosnőtől, akkor még kopáran meredeztek a fák és a bokrok. Azóta szépen kizöldültek a növények. Az idős nő nehezen mozgott, nem tudta gondozni a kertet, és az előttem ott lakó albérlők sem foglalkoztak vele, így aztán elburjánzott a növényzet. Mindenfelé bokrok és kis fák növekedtek. Csak az ócska, vörös téglából készült járda keskeny sávja maradt kopár, a földet magasra nőtt friss, és régi gaz fedte. Az elszáradt, pálcavékony növényszárak fehéren világítottak a sötétben.

Leültem a legalsó lépcsőfokra, és elnéztem a bokrok zöldjét. Olyan sűrűn nőttek, hogy a kert túlsó végébe aligha tudtam volna eljutni; csak akkor, ha kivágok jó néhány cserjét, vagy el tudok csúszni közöttük, mint a kígyó. Beljebb két ágas-bogas szilvafa állt, hátul pedig, a telket határoló vörös téglaépület közelében, egy nagy diófa. A sokféle növény közül csak az orgonabokrot, meg a két gyümölcsfát ismertem fel: a nagymamám kertjében is ilyenek voltak gyerekkoromban. Szerettem azt a kertet, nagyon sokat játszottam ott egymagamban.

A régi házat is azért béreltem ki, mert emlékeztetett a gyerekkoromra. Persze az is mellette szólt, hogy olcsó volt, és az is, hogy megmaradt a vezetékes telefon: albérletben ritka. Különben elég rossz állapotban volt az épület, kívül-belül ráfért volna egy alapos felújítás.

Ittam még egy pohárral az erjedő borból, rágyújtottam, és mire elszívtam a cigarettámat, a kert látványa megvigasztalt egy kicsit. Jobb kedvem nem lett ugyan, de már nem éreztem annyira reménytelenül egyedül magam, mint amikor hazaérkeztem.

*  

Néhány napig nem történt semmi különös.

Másnap elkészültem a riporttal, és elküldtem a pesti szerkesztőnek. A főnököm nem olvasta el, de megveregette érte a vállam, és azt mondta, ez az.

A gömbvillámos esettel kieső másfél munkanap miatt felszaporodott a munkám. Dolgoztam, és mert Betti a hét végére hazautazott, megint egyedül maradtam. Szombat-vasárnap nagytakarítást és mosást rendeztem, már nagyon ideje volt. Megjavítottam a lógó mosdókagylót. Bevásároltam mindent, amit kellett. Aztán főztem magamnak egy nagy lábos krumplis tarhonyát, sok kolbásszal, és vártam, hogy visszajöjjön Betti. Mielőtt elutazott, megbeszéltük, hogy vasárnap este a korai busszal érkezik, a kollégiumban leteszi a holmiját, aztán eljön hozzám.

Kedves volt, hogy hozott nekem a baracklekváros süteményből, amit az anyja sütött otthon.

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!