Blogregény

2010.03.12. 14:59

Gyors ölelés az elvadult kertben

blogregény, 14. rész

 

Amikor visszaértünk a városba, Bettit elvittem a kollégiumba, én meg munkához láttam. Mielőbb készen akartam lenni a riporttal. Pesten várják, hiszen a főnököm biztosan megmondta nekik, hogy nem ő írja, de meglesz. Leültem a szobánkban a dohányzóasztalhoz, és átnéztem a jegyzeteimet.

Dolgozni mindig jó. Közben már nem lehet azon nyavalyogni, hogy jaj, milyen borzasztó dolgokat láttam, mert akkor soha nem készül el semmi.

Miközben gondolkoztam, hogyan írjam meg a gömbvillám sújtotta ház esetét, megettem a maradék csokit. Elszívtam két cigarettát, aztán írni kezdtem. Egészen jól haladtam. Közben bejött a szobába Petra. Látta, hogy elmélyültem a munkában, így nem szólt semmit, leült az dolgozni az asztalához. Egyszer a főnököm dugta be a fejét az ajtónyílásba:

- Készen leszel időben, Jakab ?

- Persze.

Kora estére végeztem is. Akkor úgy döntöttem, mára elég. Holnap majd újra elolvasom, ha muszáj, igazítok a cikken még egy kicsit, és készen leszek vele, éppen időben.

Hazafelé menet beugrottam a barátom kocsmájába. Szerettem volna meginni vele egy-két pohár bort, de először nem is vettem észre, hogy ott van.

- Győző nincs - kérdeztem a pincérlánytól.

Korsókkal volt tele a keze, csak a fejével intett a kocsma belseje felé.

- Ott ül.

Be kellett mennem egészen a pince közepére, hogy meglássam a barátomat. Egyedül ült az asztalnál, lehajtott fejjel, nem tűnt fel neki, hogy megálltam mellette.

- Mi van, öreg ?

Nem válaszolt, rám sem nézett. Megfogtam a vállát.

- Győző, mi van veled ? Már ilyen korán berúgtál ?

Lassan emelte fel a fejét, az volt az érzésem, hogy lát is engem, meg nem is.

- Anyám megtalálta az igazit - morogta.

- Micsoda ?

- Válnak a szüleim.

Megint lehajtotta a fejét.

Leültem, és hosszas kérdezősködéssel kiszedtem belőle, mi baja. Kiderült, hogy az anyja összeszedett valami férfit, beleszeretett, és most el akar válni Győző apjától.

- Eladják a házat is, meg mindent. Anyám a fickóval akar élni.

- Hány éves Anyukád ?

- Ötvenhárom - és most találta meg az igazit.

- Na, látod ! Hát akkor van még remény, még mi is megtalálhatjuk az igazit !

- Ja-ja - bólogatott szomorúan.

Talán nem kellett volna ezt mondanom. Bár néhány évvel fiatalabb volt nálam Győző, a feleségét három gyerekkel hagyta ott, és azóta félévente váltotta a barátnőit. A kocsmában sűrűn cserélődtek a pincérlányok.

Értettem, mi baja, de átérezni nem tudtam. Az én szüleim még kisgyerekkoromban váltak el, nekem mindig természetesnek látszó állapot volt, hogy nem élnek együtt.

Láttam, hiába is próbálnám felvidítani. Lehajtott fejjel üldögélt, beszélhettem neki bármiről, nem vett rólam tudomást. Azt mondta, nincs kedve inni.

Szétnéztem a kocsmában, de más ismerősöm nem volt ott. Elköszöntem hát a szomorkodó Győzőtől, és átmentem a kocsmával szemközti kisboltba, hogy vegyek magamnak egy üveg bort otthonra.

- Mi van veled, de rég láttalak ! Olyan ritkán jössz hozzánk - vigyorgott rám a boltos lány.

Nagydarab, szőkére festett nő volt, nem csúnya, de nem is szép. Győző azt mondta, csak egyszer vitte fel magához, mert a lány nem jó az ágyban: csak fekszik, mint egy fadarab.

- Sok a dolgom mostanában - válaszoltam.

Amíg összeszedtem a boltban, amire szükségem volt, azt éreztem, hogy néz engem a lány.

- Siess, mindjárt zárok ! - rázta meg a kulcsát, amikor elé álltam a pénztárnál.

- Nem is akartam maradni - mondtam, és gyorsan fizettem.

Nem voltam túl fényes hangulatban, amikor hazaértem.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!