2007.03.26. 16:19
Művészeti díjat kapott a csongrádi Forgó Edit
Művészeti Vezetői Díjat kapott a csongrádi Alföld Táncegyüttes vezetője, Forgó Edit. A fiatal szakember, amellett, hogy táncos, a nőiruha-készítő szakmát is megszerezte, hogy a táncosok ruháit meg tudja varrni. Az együttes tényleg egy nagy család: az elmúlt harmincegy évben tucatnyi házasság köttetett a tagok között, jó néhány párnak a gyermekei is táncot tanulnak.
A Szentesről Félegyházára vezető forgalmas úton, a benzinkút közelében lévő egykori iskolaépületben éli mindennapjait az Alföld Néptáncegyüttes. Ez Forgó Edit második otthona: itt tanulta a betűvetést, sok szál fűzi ehhez a múlt század eleji hangulatot őrző helyhez. Edit nemcsak a népi tánchoz ért, hanem a varráshoz is: népi játék és kismesterség szakoktatói diplomát szerzett Pesten, Petrás Anna magániskolájában, s ehhez kapcsolódóan a nőiruha-készítő szakvizsgát tett. Sokoldalú egyéniség – ebben hasonlít Góg Jánosra, aki nagy szerepet vállalt abban, hogy a rendszerváltozás után is megmaradjon az együttes. Góg és családja továbbra is beletartozik a csongrádi táncosok nagy családjába, a külföldi turnék szervezése nélkülük elképzelhetetlen lett volna, a vezetés feladata azonban ma már Edité. [namelink name="Kovács László"]né, a művelődési központ vezetője fedezte föl Forgó Editben azt az egyéniséget, aki képes összetartani a csongrádi táncosok nagy családját. Ő beszélte rá, hogy legyen a vezetőjük.
Forgó Edit is nagy családként gondol az Alföldre: amikor egy fesztiválra készülnek, öt hónapon át minden hét végén összegyűlnek a táncosok – gyakran az ország távoli pontjáról jönnek, ahol tanulnak, vagy dolgoznak. Ilyenkor addig pihennek csak, amíg köszöntik egymást névnapjuk, születésnapjuk alkalmából. Az elmúlt harmincegy évben csaknem egytucatnyi házasság köttetett az együttes tagjai között. Sok régi alföldes táncosnak a gyereke lépett szülei nyomdokaiba.
Tavaly két célt tűztek maguk elé: az ifjúsági és a gyermekcsoport nyerje el a vándorserleget, a felnőtt csoport szerezze meg a kiváló minősítést – harmadszor is. Ez nem sikerült, az együttes vezetője őszintén bevallotta csalódottságát. A zsűri, szerinte, a hivatásos táncosokra érvényes mércével vizsgáztatta az amatőr együttest. Így aztán valóságos gyógyírként érkezett a néptáncszövetség kitüntetése, ami jó erős erkölcsi támasz, pénzt nem adnak vele, ám hitében megerősítette párjának, családjának, barátainak gratulációja, öröme.
