Csongrád és környéke

2014.03.03. 21:21

Csíramálé a megyei értéktárban

Csongrád - Hajnaltól estig süti a csíramálét a csongrádi Bordáné Csobán Katalin és édesanyja. A beáztatott búzából egy hét alatt lesz késztermék, ezalatt nagyon sok vele a munka. A végeredmény azonban olyan finom, hogy egyszer megették a mintadarabot az egyik hivatal munkatársai.

Králik Emese

Mindent Csongrádról

A delmagyar.hu hivatalos csongrádi Facebook-oldala, nem csak csongrádiaknak!

– Úgy tizenöt éve kezdtem, előtte kozmetikus voltam Csanyteleken. Láttam, hogy nem fog menni a mindennapi utazgatás három gyerek mellett, mondtam édesanyámnak: anyuci, avass be a készítés titkaiba – mesélte [namelink name="Bordáné Csobán Katalin"]. A csongrádi asszony csíramálét gyárt, termékét a szomszédos megyékben is ismerik, hirtelen fel sem tudja sorolni, hány településre szállítanak. Nemrég egy pályázatot nyújtott be a város, éppen az ő munkájára alapozva szerették volna felvetetni a csongrádi csíramálét a Csongrád Megyei Értéktárba. Az önkormányzat javaslatát indokoltnak találták, agrár- és élelmiszer-gazdaság kategóriába sorolták a búzából készült mézédes finomságot. Később akár hungarikum is lehet belőle.

– Családról családra szállt a tudás, én az anyósomtól tanultam. Valamikor én se tudtam, hogy csíramálét fogok sütni, gyárban dolgoztam, kellett valami kis kiegészítés. Kérdezte a zöldséges, hogy „Piroska, nem akarsz csíramálét és sült tököt készíteni?" Hogy mit küszködtünk, mire kitapasztaltuk! – mesélte nevetve Katalin édesanyja, [namelink name="Csobán Mihályné"].

A rendeléstől függ, hogy naponta mennyit sütnek, átlagosan 80 tepsivel. Szinte mindig reggel 5-kor kezdenek, és legtöbbször este 8-ig eltart a munka. Mindennap van egy olyan adag, ami akkor kezd csírázni, és egy olyan, amely aznap sül ki, a folyamat a kezdettől a végéig 7-8 napig tart. Ha nem sikerül tökéletesen a csíráztatás, „megette a fene az egészet", mert mindennek az az alapja – árulta el Piroska néni. Ha kész van, ledarálják, átmossák, a rostanyagot elválasztják a létől, az előbbit eldobják, az utóbbit liszttel sűrűre keverik, és mehet a sütőbe. Októbertől májusig készítik, nyáron nem lehet, mert „megcsiccsen a leve" a melegben, nem lesz az íze az igazi. Egy adag 3 órán át sül, sötétre és világosra is készítik, hogy minden vevő találjon az ízlésének megfelelőt.

Csíramálé a megyei értéktárban. Fotó: Králik Emese (galéria)


Az alapanyaghoz szükséges búzát a saját földjükön termelik – ahogy a két asszony mondta –, 2 hektár és 2 hold területen. Katalin férje tanár a gimnáziumban, a kiszállításban segít. Három fiuk van, egyelőre nem mutatnak érdeklődést az iránt, hogy később átvegyék az üzletet. – Talán majd ha megnősülnek, a menyeimnek átadhatom a tudást – mosolygott. Pedig nehéz munka, nem is biztos, hogy nőnek való, mert nincs megállás, néha 25, néha pedig 50 kilós zsákokat kell pakolni. Nyáron sem lazít a család, ha éppen nincs szezonja a csíramálénak, krumplit termelnek. Amiből nem hajlandók engedni, az a kéthetes üdülés minden évben, amikor a fiúkkal együtt elutaznak valahová. – Nem élünk rosszul, de amikor valaki fanyalogva beszél rólunk, azt mondom: álljon ide mellénk néhány napra, csinálja utánunk, cipekedjen, pakoljon!

A búzából készült édességet Magyarország több táján ismerik, legfeljebb másképp hívják. Azon valószínűleg több alföldi település is vitatkozni fog, kié az igazi csíramálé. Katalin azt mondja, ilyen polémiába soha nem bonyolódna bele. Ők úgy csinálják, ahogy megtanulták, mások tésztát tesznek alá, megint mások cukrozzák, majd a vevő eldönti, melyik termelőét szereti. – Attól csongrádi, hogy mi készítjük, Csongrádon – nevettek az édesanyjával.

Nemrég felhívta egy hazánkban élő iráni nő, aki sírva mesélte, hogy megkóstolta, és ők Iránban ugyanígy készítik – idézte fel Katalin. Egy másik emléket viszont csak nevetve tudott elmesélni. Időnként mintát kell küldeni vizsgálat céljából különböző hivatalokba, laborokba. Egyszer elvitték az adott intézet munkatársai. Nemsokára írtak egy levelet, hogy küldjenek már másik adagot, mert a kért mintadarab nem érkezett meg. Hogy hová tűnt, soha nem derült ki, kacagott Katalin. Arra gyanakszik: az úton nem bírtak ellenállni a csábításnak, és megették.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!