Csongrád és környéke

2019.04.01. 12:35

A tömeg figyelmét igyekszik megragadni a slammer

Vidékről nézve valami távoli, megfoghatatlan dolognak tűnik a slam poetry, holott legalább tizenhárom városban működik slamklub a fővároson kívül. Csongrádi fellépése után arról is beszélgettünk Simon Márton költő, műfordító, slammerrel, hogy, Adyt vagy Kassák Lajost nézné meg szívesebben ebben a műfajban a színpadon.

Majzik Attila

– Már megjelent az első önálló verseskötete, amikor slammerként először színpadra állt. Hogyan kerül bele egy költő, műfordító a slam poetry vérkeringésébe?


– Szinte véletlenül. Nem nagyon ismertem a műfajt, akkoriban keveset lehetett hallani róla. 2011-ben, a huszonhetedik születésnapomon álltam színpadra először, ami nyilván nagyon rosszul is sikerült. 2012-ben, a Pilvaker után lett egyre ismertebb a dolog, azelőtt évente mondjuk négy fellépésünk volt, utána meg hetente lett tizenkettő. Beindult a slam poetry, és nem csak Pesten. Vidéken is tizenhárom vagy tizennégy klub működik önszervező módon többé-kevésbé rendszeresen.


– Ez a műfaj kötődik az irodalomhoz, de azért kifelé is kacsintgat onnan. Mit szeret legjobban a slam poetryben?


– Ez egy kötetlen, szabad forma, nagy szabadságot jelent, van benne tér. Ettől persze sokkal esetlegesebb, kiszámíthatatlanabb is. Egyébként van, aki pont emiatt nem szereti, mert változó a színvonal: egy slamesten a fantasztikustól az amatőrig bárki felléphet. Kell hozzá az érdeklődés, hogy nyitott legyél erre a műfajra. Számomra pont ez a vonzó benne. Mert ha működik, akkor hihetetlen szellemi élményt tud adni.

 


– Egy fellépésen általában előre megírt szövegekkel dolgoznak, vagy vannak rögtönzések is?


– Is-is. A szövegeket előre megírom, de mindig vannak benne „kipontozott" részek, mert mindig alkalmazkodni kell az adott környezethez. Mondják, hogy ez egy könnyebb műfaj, de szerintem ez nem így van. Igaz, hogy a slam kilóg az irodalmi hagyományból, de amikor szöveget írok, akkor annyi idők szánok rá, mint egy versemre. Sőt, bizonyos szempontból nehezebb, mert olyan szöveget kell írni, ami élő szóban történik, ott, azonnal kell hatnia. Olyat kell mondani, amire érdemes figyelni.


– Ha lenne egy időgépe, akkor melyik nagy költőnket vagy kedvencét nézné meg a színpadon slammerként?


– Ez most szentségtörésként hangozhat, de bizonyos értelemben az első slam a Nemzeti dal volt. Nagy kedvencem Petri György, róla láttam már videókat, ahogy verset olvasott, látszik, hogy benne volt az előadói véna. Adynak is voltak verses-zenés felolvasóestjei. Kassák Lajos verseit pedig felesége, Simon Jolán mondta el. Rájuk nagyon kíváncsi lennék. Azért ez nem olyan, mint a slam, de majdnem. Az alapja ezekben az esetekben is megvolt: úgy előadni, hogy rájuk figyeljenek.  Izgalmas, hogy le lehet győzni a tömeget, megnyerni a figyelmüket.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!