Csongrád tényleg csak veszíthet?

„Miért? Mindenki csak találgat" – írta az újság 2013. december 17-én, amikor kiderült, egyik napról a másikra leváltották a csongrádi tankerület igazgatóját, Cseri Gábort. Nem a munkájával lehetett baj, és nem is nézték ki a posztját másnak, mert utódot azóta sem neveztek ki a helyére. Cserit szeretik a városban, tavaly függetlenként indulva önkormányzati képviselővé is választották, alpolgármester lett. A járási tankerületet ugyanaz a [namelink name="Molnárné Tóth Györgyi"] vezeti, aki a szentesi tankerületet is igazgatja.

A csongrádi önkormányzat szeretne többet tudni a helyi általános iskolákról, ezért nemrég kérte a szentesi tankerület-vezetőt, évente egyszer tartson tájékoztatót a képviselő-testületnek. [namelink name="Bedő Tamás"] polgármester lapunknak azt mondta, a tavalyelőtti leváltás indokairól nyilván már nem tudnak meg semmit, de Molnárné Tóth Györgyivel korrekt a kapcsolata, bármi adódik, kereshetik egymást, és az igazgató „nem zárkózott el" attól, hogy évente egyszer tájékoztassa a testületet.

A szülőotthon 1996-ban veszítette el eredeti funkcióját - 2010-ben született újjá. Fotó: Králik Emese
„A 11. században Szent István a vármegye központjává tette. A tatárok valószínűleg feldúlták 1241-ben, mert ezután IV. Béla Szegedre tette át a megyeszékhelyt" – derül ki az internetes lexikon szócikkéből, mikorra datálható Csongrád első jelentősebb presztízsvesztesége. „Szentes-Alsó" lehet előbb- utóbb Csongrádból – írta 1993- ban vitát kiváltó, keserű cikkében [namelink name="Murányi László"], aki önkormányzati képviselőként azóta is rendszeresen szóvá teszi, amikor a város érzése szerint elveszít valami fontosat. – Azóta oda a belgyógyászati osztályunk, 1996-ban bezárt a szülőotthon, így Csongrádon már hivatalosan nem lehet megszületni – mondja a képviselő.

 Vásárhelyi példa

Arról, hogy milyen a kívánatos munkakapcsolat az állami iskolarendszer és a helyi önkormányzat között, láthatták, akik figyelték a hódmezővásárhelyi közgyűlés áprilisi ülését. Az egyik képviselő oktatási témában érdeklődött, ám a tankerületi vezető, [namelink name="Tóthné Kecskeméti Katalin"] nem volt jelen. Ott volt viszont [namelink name="Lázár János"] országgyűlési képviselő, aki feltette a kérdést, az igazgatónőnek címezve: „Akarja-e folytatni a munkát? Miért nem jelenik meg az üléseken? Ha megunta, akkor kezdeményezni fogom a felmentését". A megszólított hamarosan már ott ült a díszteremben.

– A vízirendészeti kapitányságból őrs maradt, a nagy szolgáltatók évekre megszüntették a kirendeltségeiket. Azóta néhány órás ügyfélszolgálattal visszatértek. Az ivóvíz- és csatornaszolgáltató, a fahíd üzemeltetője sem helyi már. Csongrád plébániái a szentesi katolikus esperességhez tartoznak, a kereskedelmi és iparkamarának is Szentesen működik a legközelebbi kirendeltsége. Az önálló csongrádi országgyűlési választókerület megszűnt, ezáltal a járás veszített politikai súlyából, még akkor is, ha a szentesi képviselő, [namelink name="Farkas Sándor"] mindenben segít nekünk. Véletlen, de a két város közötti kerékpárút akkor készült el, amikor a szentesi nagyáruházak megnyíltak. A mi Tescónk korábban félbemaradt... A szakképzés országos átszervezésével is veszített Csongrád, már középiskolás korú fiatalok is eljárnak innen.

Murányi emlékeztet, e változások nagy részéről nem tehet a város. Mindez mégis közrejátszott abban, hogy míg az első világháború után 26 ezren, 1985-ben 21 ezer 79-en laktak itt, 2007-ben 18 ezer 329 volt Csongrád lélekszáma, a legutóbbi adat szerint pedig 16 ezer 665.

Valószínűleg egy „nyereséglistát" is össze lehetne állítani, és a város történetét nagyjából ugyanolyan mértékben jellemzi a fejlődés és a megtorpanás, mint a többi dél-alföldi település históriáját. A tankerületi vezetői poszt körül kialakult élénk vita mégis jelzi, hogy Murányi közösségi életérzést fogalmazott meg.