Hadd legyenek ők is tiszták, hősök, szentek! - Csongrádi nők kaptak emlékművet

Csongrádot is megtépázta a második világháború. Nemcsak rengeteg férfi veszett oda a fronton, de a hazánkat lerohanó szovjet csapatok az otthon maradtakat, az asszonyokat és lányokat is tönkretették, testileg és lelkileg egyaránt. Legalább kétszázhatvan nő, köztük húsz tizenéves kislány jelentette, hogy erőszak áldozata lett, nekik később a nem kívánt terhességekkel, a betegségekkel és a talán ezeknél is rosszabb emlékekkel is együtt kellett élniük. Nekik állítottak emléket Csongrádon.

Bedő Tamás polgármester elmondta, hogy a kezdeményező, Botos József a díszpolgári címe átvételekor ajánlotta fel, hogy emlékművet állít a csongrádi asszonyoknak. Csongrád polgármestere kiemelte, Máté Hunor és Losonczi Áron alkotása Európában az első ilyen emlékmű, bízik benne, hogy majd egyre több település követi a példájukat.

A kezdeményezéssel kapcsolatban Botos József lapunknak elmondta, már kevesen vannak, akik emlékeznek arra a szörnyűségre, kegyetlenségre, ami a második világháború végén rászabadult Csongrádra. – Nehéz erről beszélni, még hetvenöt évvel később is. Egyébként is az asszonyok viselték a háború terhét, de amikor a front ideért, azt a megaláztatást, erőszakot egy életen át nem lehet elfelejteni. Elmondani sem tudták, nem is lehetett. A kilencvenes évekig nem hangozhatott el a jajszavuk. Nekem kötelességem megtörni ezt a hallgatást a nevükben, és értük is. Nem azt akarjuk megidézni, ami történt, hanem azokat, akikkel történt, hadd legyenek ők is tiszták, hősök, szentek – beszélt Botos József az emlékműről. Felesége, Botos Katalin kiemelte, a nők elleni erőszakra akarják felhívni a figyelmet, amely a háború alatt nemcsak magyar–orosz probléma volt, hanem általános emberi jelenség, szinte minden oldalon. – Ezzel az emlékművel fejet hajtunk az asszonyok és az általános emberi méltóság előtt. Szent volt az áldozatuk – jelentette ki a kezdeményező felesége.

Sípos Ete Zoltán szegedi lelkipásztor nagyapja történetét mesélte el, akinek családja csodával határos módon menekült meg az erőszaktól: amikor a nagyapja a rájuk törő szovjet katonákkal dulakodott, az általa bújtatott lányok és asszonyok a „Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram…" kezdetű kilencvenedik zsoltárt kezdték el énekelni. Erre figyelt fel az arra járó katonai rendőrség, amely megfékezte a támadókat, így az asszonyok megmenekültek.