Halászból lett halasgazda Géza

– Gyerekkoromban a felgyői Vidrapart mellett állt a tanyánk, így korán szerelmese lettem a víznek. Felnőttként Csongrádra, itt is a holtág mellé költöztem – mondta [namelink name="Győri Géza"], a kisváros egyetlen őstermelő halásza. Amikor beköltözött a városba, elhatározta, hogy halakkal kezd foglalkozni, annak ellenére, hogy géplakatos az alapszakmája.

– Éveken át vágytam saját halastóra, ám a kiszemelt területek vagy nem voltak eladók, vagy más probléma akadt. A legfőbb gond azonban mindig az volt, hogy én olyan halastavat akartam, amelynek a vizét le lehet engedni. Végül megtaláltuk azt a tavat, amit sikerült megvennem – mondta a halasgazda. A 24 hektárnyi vízfelületből 16 felett rendelkezik, ide telepíti a kárászokat, pontyokat és a többi halat. – Van velük rendesen elfoglaltságom, hajnalban szoktam kimenni, letenni a varsákat, és rendesen oda kell figyelni a rabsicok miatt. Mindebben többen is segítenek. Az a célom, hogy megéljünk a halastóból, de hol nyerünk, hol meg bukunk rajta – tette hozzá.

Győri Géza egy négykilós ponttyal.
A szerző felvétele
Győri Géza azt mondta, hogy a csongrádiak nem nagyon szeretik a halat, vagy maguk fogják meg maguknak. A legnagyobb vásárlói ugyanis a kínaiak. – Minden telepítéssel sok a gond, kukoricával és búzával vagy éppen búzaocsúval etetem a halakat, de inkább azt fogyasztják, amit a természet nyújt nekik – magyarázta.

A gazda naponta 20–30 kilót fog ki. Lehalászáskor volt, hogy 50 mázsa kárászt vagy 20–30 mázsa pontyot is kivett a vízből.

– Amikor kimegyek dolgozni, 2000 vadkacsát látok, 50-féle más vadmadarat, vagy azt a fekete gólyát, amelyből itt is csak egyetlen egy van – villantotta meg munkája másik oldalát Győri Géza.