Tévhit, hogy Csongrádon lassabban telik az idő

Hogyan mérik a pincér sebességét? A debreceni Aranybika szálló vendéglőjében minden asztalon volt homokóra. Megfordították, amikor a vendég megrendelte a sört, és ha a homok lepergett, mielőtt odaért volna a teli korsó, nem kellett kifizetni az árát. A legenda hihetetlen – viszont a csongrádi Zöldkert utcában lakó [namelink name="Dózsa Lajosné Fodor Irén"] őriz egy ilyen debreceni homokórát, amely a nagyvonalú magyar vendéglátás szép rekvizítuma. A homokóra-múzeum a család régi polgárházának előszobájában látható. Kívül tábla hirdeti a gyűjteményt, amelyet jellemzően nem a helybeliek, hanem a turisták látogatnak sűrűbben. A család fogadott már finnországi csoportot is a vendégkönyv tanúsága szerint. Irénke nem tett mást, csak amit Dunántúlon jó néhány, turizmusból élő településen megléptek az extrém gyűjtemények gazdái – többnyire a helyi önkormányzat segítségével –, bemutathatóvá tette kincseit. Nem hivatalos múzeum ez, például teremőr sincs. Ám annak, aki a Tiszához vezető csöndes utcán sétálgat, és betér ide, szép élményben lehet része a hangulat, valamint a művészi kivitelű és tömeggyártott holmik kavalkádja miatt.

Látható itt orvosi segédeszköznek használt, NDK-ból való homokóra. Olyan, amelyet akkor vezettek be nálunk, amikor a tantusszal már nem lehetett korlátlan ideig telefonálni, és jól volt tudni, mikor jár le a három perc. Gyártottak tojásfőzéshez használatos segédeszközt, újabban pedig gyerekeknek készítenek olyat, amely mutatja, meddig kell mosni a fogat. Ezeken túl Dózsa Lajosné őriz egyet – az unokáktól szigorúan elzárva –, amely az ideális szeretkezés hosszát mutatja. Ez nem 3 perces. Vagyis látszik, hogy a titokzatos időmérő eszköz ajándéktárggyá lényegülve megél az atomórák és mobiltelefonok korában.

Dózsa Lajosné és magángyűjteménye. Fogadott már finnországi vendégeket is.
Fotó: Králik Emese
Amikor 16 évvel ezelőtt a gyűjtemény megnyílt, Dózsa Lajosnéról írt az újság. Meghívták a Magyar Televízió műsorába, a Napközibe, ahol Bárdos András volt a beszélgetőpartnere. A műsor díszletének legfőbb eleme, egy méretes homokóra is a csongrádi kiállítás részévé vált. Látható még egy kép, amelyen a Homokóra című sláger énekese, Záray Márta látható férjével, Vámosi Jánossal. – Neki is volt homokóra-gyűjteménye, nem akkora, mint az enyém. Amikor itt jártak, adtam neki egyet ajándékba, ők pedig ezzel a képpel viszonozták. Sajnálom, hogy már nem élnek – mondja Irénke.

A gyűjtemény most 960 darabból áll. Egy részét ő vásárolta, és sokat hoztak a családtagok, ismerősök az elmúlt öt évtizedben. Vett egy üreset is: ezzel kapcsolatban közjegyző által hitelesített végrendelete van, ami a hamvairól és a Tiszáról szól. Megilletődve hallgatjuk, de ő magától értetődő természetességgel, derűvel magyarázza, miért szeretné, hogy ez majd így történjen.

Csongrádon mintha lassabban telne az idő – ezt a helybeliek és az itt nyaralók is mondják, persze különböző indíttatásból. A téma igazi szakértője, Irénke szerint azonban az idő mindenütt kegyetlenül és szeszélyesen telik, és attól, hogy mérjük, még nem lesz hozzánk kedvesebb.