Versenytársak a pályán, barátok a pálya szélén - 30 éves évfordulót is lehet ünnepelni a lovasnapon

A korlátok mellett kevesen tá­­maszkodnak, de a fedett, árnyékos helyek mind megteltek szurkolókkal és érdeklődőkkel az egykor szebb napokat is látott bokrosi focipályán. Ragyog a nap, igazi nyárdereki hőség várta a hajtókat és a nézőket a XI. Bokrosi Fogathajtó Verse­nyen. A lovak rúgják a port, ve­­szedelmes sebességgel köz­lekednek a szűk pályán. Itt inkább a technikás hajtók ér­vényesülnek, akik páratlan összhangban vannak a lovakkal: az állatok szinte kitalálják gazdáik gondolatát, és a lehető legkisebb ívben veszik be a ka­­nyarokat. A nézők persze tapssal jutalmazzák a produkciókat: nagy igény van a lovasnapra Bokroson, errefelé nem túl gazdag a programnaptár. Az év másik legjobban várt eseménye a szüreti bál, a sörsátor alatt beszélgetve szóba kerül az is: a helyiek kicsit kétkedve méregetik a készülő művelődési házat, leginkább az foglalkoztatja őket, befejeződik-e a felújítás, mire jön a bál.

Míg a nézők a ház sorsát la­­tolgatják, addig a kocsikerekek hasítják a gyepet, a hajtók pattogó vezényszavakkal irányítják a lovakat. Délelőtt és délután is rendeztek futamokat, szép számmal jöttek versenyzők a környékről, vannak bugaci, orgoványi, kiskunfélegyházi, hódmezővásárhelyi indulók is. – Idén negyvenkét hajtónk van, a verseny Csongrád megyei és délkelet-magyarországi bajnoki pontszerző forduló is. Elégedett vagyok ezzel a számmal, úgy gondolom, hogy a tizenegy év alatt szépen kinőtte magát a verseny. A fogatosok kilencven szá­zaléka visszajár, de minden év­­ben vannak újak is. Ez egy nagy baráti kör, visszahívjuk egymást a versenyeinkre. Versenytársak vagyunk a pályán, de barátok a pálya szélén – mondta el Bodor Ádám szervező.

A tiszakécskei Józsa László Dávid is egyike azoknak, akik a verseny kezdete óta visszajárnak Bokrosra, a hajtó szereti is ezt a pályát. – Szeretek Bok­rosra jönni, nagyon jó kis pá­­lya van itt, és barátságos a környezet. Ádámmal is jó barátok vagyunk, a háromnapos versenyeken ő szokott lenni a segédhajtóm, úgyhogy mindenképp itt a helyem. A pálya szűk, hirtelen fordulók vannak benne, ezért nagyon technikás, számít, hogy jól forduljanak a lo­­vak. Azoknak a hajtóknak fekszik ez igazán, akiknek a lovai szeretik a szűk akadályokat, jól vannak idomítva és jól fordulnak – beszélt a versenyről és a pályáról a tiszakécskei fogatos.

Míg beszélgetünk, a lovak fá­­radhatatlanul róják a köröket, náluk jobban csak a gye­­rekek bírják a hőséget. A ki­­csiket ki sem lehet robbantani az ingyenes ugrálóvárból és a gladiátorjáték mellől, a békésebb gyerekek pedig a kézműves sátorban találnak maguknak elfoglaltságot. A lovasnap családi programnak sem utolsó, a csongrádi Deákék például egy szép évfordulót ünnepeltek a fogathajtáson. – Régen, talán tíz éve voltunk lovasnapon. Harminc éve találkoztunk a férjemmel, most azt ünnepeljük itt, Bokroson – árulta el Deák Lászlóné. – Nagyon kellemes itt, csodálatos, hogy viselkednek a lovak, különleges, ahogy futnak és hogy mennyire összhangban vannak a gazdájukkal – folytatta.

A nap végére az utolsó kocsi is célba ért, a lovak pihenhettek, de a hajtók és a bokrosiak nem, élő zenével reggelig szólt a lovas pusztabál.