2014.09.05. 08:45
Akkora öröm volt, hogy pucéron megfürödtek az utcán
DélmagyArchív 1926: Senki sem tudta, petróleum lesz, földgáz, gyógyvíz vagy hideg víz. Az Anna-kút Annája tavaly halt meg Torontóban.
1925. szeptember 15-én írt először a Délmagyarország arról, hogy a városi gőzfürdő 1000 méter mély új ártézi kutat készül fúratni.
A szegedi utca alatt gyógyvíznek kell lennie
1926 áprilisában már hónapok óta jártak a hírek, hogy Szeged alatt nincs is meleg víz, nincs földgáz, és az egész bedugult. A terv mégis haladt, hiszen Pávai-Vajna Ferenc geológust bízták meg a feltárással, ő pedig megállapította, hogy érdemes fúrni, mert Szeged alatt két „geológiai redőzet vonul el, és ezek a Rókusi állomás alatt találkoznak".
A választás a gőzfürdő előtti helyre esett, a Tisza Lajos körút és Kossuth Lajos sugárút sarkánál, ahol akkor az első szegedi ártézi kút állott.
Azért az utcára, mert a gőzfürdő udvarán nem fért volna el a fúróberendezés. Ennyin múlott, hogy ma is az utca dísze és ajándéka az Anna-víz forrása.
De ne siessünk előre. 1927 márciusára épült meg az „Eiffel-torony-szerű" gerendaállványzat a sarkon. Körülötte jókora csövek, titokzatos gépek készülődtek, és persze a városi gyerekhad kíváncsi volt. A város ekkor már bizakodóbb volt, mint egy évvel korábban, mivel időközben Hajdúszoboszlón fúrtak egy hasonló mélységű kutat, és 70 fokos forró vizet találtak.
Érdemes felidézni Somogyi Szilveszter polgármester bizakodó, önvigasztaló nyilatkozatát:
Találhatunk petróleumot is - mondotta ábrándozva a polgármester -, de a földgázzal sem járnánk rosszul. Én a magam részéről megelégednék forró vízzel is, ha gyógyvizet ad majd a kút, annak még jobban örülnék, a városi gőzfürdő mindenképen rengeteget takaríthatna meg a feleslegessé váló szénen. Ha csak hideg vizet kapunk, abba is belenyugszom, bár kissé drága lesz ez a hideg víz, de ki kell próbálni a város szerencséjét.
Június elején eljutottak 438 méterig, ahol a fúrószár beszorult a homokrétegbe. A csöveket óvatosan felhúzták, majd a kisebb átmérőjű csöveket visszaeresztették, és így folytatódhatott a fúrás.
Feltört a forró víz, nagy volt az öröm
Őszre nagy hír jött a fúróállomásról. A fúrás elérte a 944 méteres mélységet, ahonnan 58 fokos víz tört fel. Az előző napokban egy téves hőmérés borzolta a kedélyeket, így amikor október 11-én kiderült, hogy odalent a víz majdnem hatvan fokos, mindenki boldog volt.
A polgármester kilátogatott a helyszínre, a munkások pedig pőrére vetkőzve lubickoltak a föld szintje alatti gőzölgő medencében, ahol a felszínre hozott víz 40 fok körüli volt. A távoli jövőben pedig kirajzolódtak a világfürdő Szeged képei.
A kutat ekkor tovább akarták fúrni, de nemsokára minden rosszabbra fordult. A fúrást nem a meleg víz hiánya, hanem csőhiány miatt hagyták abba. Magyarországon nem gyártottak megfelelő csöveket, a külföldi megrendelés pedig hosszú időbe telt volna. A városi tanács ezért eldöntötte, hogy a 944 méteren talált vizet vezetik be a gőzfürdőbe. Ezt a vizet használjuk ma is.
A gyógyvíz hírére egész Európából jelentkeztek érdeklődők. Egy német cég a víz vegyi összetételére volt kíváncsi, hogy kedvező eredmény esetén nagyobb beruházással gyógyfürdőt építsen Szegeden.
Egy másik német ajánlat föld alatti rádióantennának akarta használni a mélykút csövét, mivel ez elpusztíthatatlan és még a háborús ágyútűz sem árthat neki. (Ez az ötlet sajnos önbeteljesítő jóslat volt Szeged számára, hiszen 1944. szeptember 3-án a brit-amerikai légierő azért bombázta szét a szegedi Csillag tér környékének kis házait, mert azok egyikében rejtőzött a Balkán felé sugárzó német rádióátjátszó. Alighanem erre a sorsra jutott volna a szegedi mélykút is.)
Novemberben a város is elkezdte szövögetni fürdőbővítési terveit.
Hamarosan kiderült, hogy a vízben „olyan nagy mennyiségű és gyógyhatású ásványi anyagot találtak, amely elsőrendű gyógyvízzé teszi".
A kút persze izgalomban tartotta a szegedieket. A kerítés körül állandóan kíváncsiak álltak, és a kifolyó csatornából a gyerekek lábasokban, kannákban merték a vizet.
Földgáz ugyan nem tört fel, de a víz tartalmazott annyit belőle, hogy a helyszínen ezzel világítottak. A „gázgyári" berendezés elmés volt, bár semmivel sem fejlettebb, mint a gyerekeké. Egy hordóba emelték a vizet, fölé pléhfazekat tettek, amely felfogta a gázt, amit gumicsövön egy Auer-égőhöz vezettek, ez pedig folyamatosan világított.
A meleg vizet egyelőre csak az ingyenpublikum élvezhette. A viz ugyanis mély betonmedencékben gyűlt össze, amelyben éjszakánként a kávéházakból, vendéglőkből szabaduló muzsikus cigányok lubickoltak - írta a lap.
A szegedi csodavíz
Még 1927 az őszén legendák szövődtek a szegedi csodakút vize körül.
Írja a Délmagyarország, hogy két asszony naponta megjelent, és vittek a vízből. Amikor megkérdezték tőlük, mire használják, azt felelték, ágyban fekvő idős apjuknak viszi, aki e fürdőtől reméli a győgyulását. Miután az öreg ünnepélyesen megfürdött, kijelentette: jobban érzi magát. Azóta mindennapos lett a fürdő, és az erősödése is. A csoda pedig terjedni kezdett, és a hit erejével legalábbis elkezdett gyógyítani a szegedi víz.
Végre, 1927. december 3-án, szombaton eljött a csudavíz premierje a gőzfürdőben. A pénztár alig bírta jegyekkel, annyi volt a látogató. A medencébe végül 28 fokos víz került, ehhez mesterségesen lehűtötték az ártézi vizet.
A régi ártézi kút helyén ekkor csapot ütöttek a mélykút csövén, és ezen át ingyenes használatra bocsátották az Anna-kút elődjét. A csapon percenként 15 liter víz folyt ki a szabadba. A kifolyónál már ekkor reggeltől estig álltak az emberek, sőt a hetivásárok napján a Szeged-környékiek is vittek a vízből.
Ivócsarnok, palackozott ásványvíz
1931. májusában újabb csapot szereltettek a meglehetősen vékonyan folyó régi mellé, mivel reggelente akkora torlódás volt a kútnál.
A város sokat foglalkozott az elfolyó meleg víz felhasználásával. Volt ötlet városi sportuszoda építésére, a hajléktalanoknak nyitott melegedő fűtésére, sőt Klebelsberg Kuno még trópusi medencét is szeretett volna a Széchenyi térre a városháza előtti bazinba.
Végre akadt egy vállalkozó, Patzauer Dezső szegedi italnagykereskedő személyében, aki megvizsgáltatta a vizet, és kiderült, hogy ivókúrára is kiváló gyógyvíz. A vállalkozó ajánlatot tett a városnak, terve az volt, hogy a vizet palackozzák és forgalomba hozzák.
1937 októberéig kellett várni, hogy a kút vizét hivatalosan is gyógyvízzé nyilvánítsák. Patzauer Dezső 25 évre kapta meg a víz értékesítési jogát, és vállalta, hogy a csúf bódé helyén művészi kivitelű ivócsarnokot nyit. Az üvegfalú helyiségben egy-két fillérért poharanként árusították a gyógyvizet.
De kicsoda volt Patzauer Anna?
Patzauer Dezső a szegedi hőforrás gyógyvizét Anna nevű lányáról Anna ásványvíznek nevezte el. Két formában, természetes gyógyvízként és szénsavas üdítővízként hozta forgalomba. A Délmagyarországban 1938. február 23-tól kezdték hirdetni.
Patzauer Annáról két említés van a Délmagyarországban: 1940 májusában helyezett lett egy iskolaközi gyorsíróversenyen, decemberben pedig a lánygimnázium Vöröskereszt Egyesületének karácsonyi hangversenyén hegedült.
A zsidótörvények életbelépése után Patzauer Dezső kénytelen volt megválni a vállalkozástól.
Patzauer Anna Torontóban élte le életét, híres kutatóorvos vált belőle. 2013-ban, 87 éves korában halt meg.