2015.11.15. 09:50
Káposztát a Széchenyi térre, krumplit a Rákóczi térre!
DélmagyArchív 1942: Gróf Széchenyi Istvánnak csaknem igaza lett, kiskertet terveztek a szegedi városháza elé.
1942 tavaszán a szegedi Széchenyi téren már elültették az árvácskákat és a jácintokat, amikor kiderült, hogy káposzta kerül majd a virágágyásokba. Az intézkedés nem szegedi ötlet volt, hanem a közellátási miniszter hirdette meg a háborús élelmiszerhiány miatt. A miniszter az ipari területek tulajdonosait is felhívta, hogy ültessenek zöldségeket vagy pedig parcellázzák fel a nem használt területeket a munkások között.
Pálfy József polgármester a miniszteri leirat után utasította a városi kertészetet, hogy még azon a hétvégén kezdjék meg veteményekkel beültetni a városi parkokat és üres telkeket. A Széchenyi térre a káposztát szánták, és szóba került az is, hogy az akkor füves területű Rákóczi teret krumplival ültessék be. A téren az első világháború előtt is volt már krumpliföld, akkor a közeli tűzoltólaktanya legénysége termelte ott az ellátmányt.
A gyepesített területeket másutt meghagyták, mert a későbbi visszafüvesítés többe került volna, mint a zöldségtermés, de a Rákóczi tér füve elhanyagolt volt, így oda visszaszavazták a krumplit.
Felvetődött az is, hogy a nagykörút lovaglósétányait (akkor még ilyen is volt) ültessék be veteménnyel. A főzeléktermelés szolgálatába állították az Arany János utcát, a Csongrádi sugárutat, a Pusztaszeri és Lengyel utcákat is, ahol széles volt az út menti szegély.
Szóba került még a Szent István téri víztorony környéke és Makkos-erdőnek a körtöltésen belüli helye is, amelyet nem fásítottak azóta, hogy 1919-ben a szegediek eltüzelték az erdőt.
Hamarosan világossá vált azonban, hogy a Széchenyi térre nem is érdemes káposztát ültetni, mert a talaj átformálása többe kerülne, mint a termés. Ezért Pálfy polgármester meghagyta a virágágyásokat és másfelé látott neki a vitamincsatának. Lekerült napirendről a túlságosan árnyékos nagykörúti útszegély és a Móra-park is, viszont a Boldogasszony sugárút útszegélyét a jóisten is veteményezésre teremtette, és a Partfürdőn 1941 őszén gazdag kölestermést arattak a város strandüzemének területén.
Májusban a városi kertészet kedvezményes palánták osztott azok számára, akik üres ingatlanjukat készültek vitaminkertté alakítani.
A következő évre azonban kiderült, hogy a köztéri veteményeskertek ötlete mégsem vált be mindenütt. Pedig voltak, akik már az erkélyeken is főzeléknövényeket akartak termelni. A baj az volt, hogy:
Ezért ebben az évben a város igyekezett reálisabbá tenni a köztéri kertészkedést, és csak ott vetettek ismét, ahol előző évben sikerrel jártak. A városi strandüzem például kiterjesztette mezőgazdasági területét és burgonyát, kukoricát, babot készült termelni a strandon.
Így aztán, bár közel volt, nem valósult meg Széchenyi István híres élcelődő ötlete, a Széchenyi téri krumplitermesztésről. A közkeletű történet szerint ugyanis Széchenyi 1833-as szegedi látogatása során a városháza előtti kopár, kövezetlen térről jegyezte meg keserű iróniával, hogy mennyivel okosabb volna, ha a pusztaságon kolompért termesztenének. A Délmagyarország 1926. szeptember 5-i számában Móra Ferenc idézte fel Széchenyi István szegedi látogatását, benne a kolompéros sztorival.
