Érdemes neked öltözködni, Géza!?

1926 áprilisában egy szegedi rendőrtiszthelyettes néhány napra szalmaözvegy lett. A feleség elutazott, és a komoly férfiú, aki azelőtt csak hivatásának élt, egyszerre a szabadság kellős közepén találta magát, vendéglői étkezéssel és mértékletes borozgatással.

Hanem, ahogy az lenni szokott, a szabadság bentebb csalogat, és a szigorú erkölcsű rendőr egy este megismerkedett egy ismeretlen hölggyel, aki fel is ment a lakására.

Ezért kell figyelni és dicsérni a hölgyek ruháit! Délmagyarország 1926. április 16.

A józan reggelen azonban emberünk nem figyelt fel arra, hogy a hölgynek megtetszettek az asszony szépruhái és aranyékszerei. A nő kipakolta a szekrényt meg a fiókokat, a gyűrűket ujjára húzta, a ruhákat pedig magára vette, úgy indult el a férfi mellett.

A derék rendőr egyáltalán nem vette észre, hogy a szerető a feleség ruhájában lép ki vele lakásukból. Erre, ugyebár, nincs magyarázat. Este nem figyelte meg az ismeretlen nő ruháját, reggel pedig nem ismerte fel a feleség ruháját.

Ennek ellenére a szerető úgy gondolta, hogy érdemes öltözködni. Még aznap betért a Széchenyi téri ruhaszalomba és a rendőrtiszthelyettes nevében alaposan bevásárolt.

Az egésznek a tetejében, még a feleség is hamarabb megérkezett. Ahogy a lakásba lépett, megérzett valamit, és nem is maradt sokáig bizonytalanságban. Az ágy alatt levetett női ruhadarabokat talált. A férj még dadogott és tagadott, amikor kiderült, hogy a ruhásszekrény és az ékszeres láda is üres.

Feljelentés lett a dologból, s a kollégák hamar előállították az ismeretlen nőt, aki még az asszony ruháit viselte. A hölgy ment a fogházba, arról azonban már a korabeli Délmagyarországnak nem volt információja, hogy a rend őrének megbocsátott-e az asszony.