Délmagyar logó

2019. 02. 21. csütörtök - Eleonóra 0°C | 12°C Még több cikk.

Újrakezdődnek a szabadtéri játékok - 1959

Bár a forradalomban való részvételük miatt még százak ülnek börtönben, bár még minden szavukra ügyelniük kell az embereknek, a Délmagyarország már elsősorban a mindennapokkal foglalkozik, ezen belül is Szeged életével. Ami annál is érdekesebb, mert lassan körvonalazódnak azok a tervek, melyek a város új fejlődési pályáját hivatottak megalapozni.
Lényegében kudarcnak bizonyult az a vágyálom, mely szerint Szeged fejlődése szocialista nagyipar városaként valósulhat meg. Igaz, az ipar fejlesztésére ezután is szükség volt, de előtérbe kerültek azok a nézetek, amelyek a tudományos-kulturális élettől várták a város megújulását. Ennek eredményeként újították föl a szabadtéri játékokat.

Hunyadi László és János vitéz

A július 1-jei lap arról tudósít, hogy Szegeden és környékén 32 ezer jegyet vásároltak a szabadtéri játékokra. „Az érdeklődésre jellemző, hogy Szegeden és környékén tegnapig 32 ezer jegy kelt el, úgyhogy a szombati napokra, vasárnapokra kitűzött előadásokra már jegyet alig lehet kapni. Érdekes tünet, hogy mind Szegeden, mind az ország különböző részein főleg a drágább – negyven, ötven forintos jegyeket vásárolják. Több jegyet árusító vidéki IBUSZ-fiók ismételten kért ezekből a negyven, ötven forintos jegyekből." – írja a DM.

És nemcsak a szabadtéri indult újra ebben az esztendőben, hanem a nagy hagyományú ipari vásár is, amelynek színhelye még éveken át a Horváth Mihály utca volt.

Vendégváró remények

Mindkét rendezvénytől azt várták, hogy a város idegenforgalmát is fellendíti. Ahogyan július 3-án fogalmazott a lap: „Szeged napról-napra szépül, lehányja magáról az éktelenkedő régi szereplőket, mintha külsőségekben és érzékeltetni akarná, hogy ismét elnyeri szép rangját a magyar városok között, s megnyerő arculatával is ide vonzza az ország és a szomszéd államok figyelmét. Hogy a játékok miatt? Talán igen. Ezt még ráadásként adjuk, vagy kiegészítésként az idei nyár legnagyszerűbb kulturális eseményéhez, mert tudjuk, hogy akik hozzánk eljönnek, nemcsak a Hunyadi Lászlóért, a János vitézért, vagy a szovjet balettegyüttesért jönnek, hanem egy kicsit magáért a városért is, a Tiszáért, a halászléért, kincseink, és szépségeink megismeréséért."
A július 9-i címoldalon pedig így ír a DM a vendéglátás helyzetéről: „A városi tanács felmérte a lehetőségeket, s ennek eredményeképpen Szegeden 2500 embert tudnak elhelyezni. A két szálloda, a Hungária és a Szeged Szálló 309 férőhelyes. Ez aránylag igen alacsony szám, ezért igénybe kellett venni az egyetemi és középiskolás diákotthonokat is.

Ezekben a kollégiumokban, diákszállókon 1800 ember kaphat szállást."
Minden ízében szépíteni akarták a várost, még kirakatversenyt is rendeztek, hogy kellemesebb kép fogadja a vendégeket. Erről így ír a lap július 26-án A „János vitéz" a kirakatversenyben is győzött címmel: „A szabadtéri játékok tiszteletére a KPVDSZ, a Csongrád megyei, valamint a Szeged városi tanács kereskedelmi osztálya kirakatversenyt hirdetett. A két első helyre a Tisza Állami Áruház kirakatrendezői és a szegedi Dekorációs Vállalat dolgozói kerültek, s 2–2 ezer forintos pénzjutalmat kaptak. Első díjat az áruház János vitéz és a Kiskereskedelmi Vállalat Kárász utcai ajándékboltjának porcelán kirakata nyerte el."

Mindezt július 26-án így foglalta össze a DM, Biczó György tanácselnöknek az ipari vásárt megnyitó szavait tolmácsolva: „– Jelentős események színtere lesz városunk az elkövetkezendő néhány héten – mondotta. – Huszonegy évi szünet után újra megrendezésre kerülnek a Szegedi Szabadtéri Játékok. E nagy esemény szerves részét képezi ez a kiállítás és vásár is. Ezután arról beszélt, hogy több mint tíz esztendővel ezelőtt volt utoljára Szegeden ipari vásár és vázolta, hogy mennyivel különbözik a mostani vásár a régiektől.

Mirelit és lakások

„40 fokos fagy" címmel így számol be a lap a konzervgyár
mélyhűtőüzemében tett látogatásáról: „Június 4-én hetvenöt asszony három műszakban látott neki a zöldborsó feldolgozásának. A gép hántolta, osztályozta és mosta a borsót, azután válogatták, tízkilónként tálcára tették, úgy került be az előhűtőbe. Ennek 0 fokos levegőjét még ingujjban is el lehet viselni néhány percig. A borsót tovább is ott tartották, vagy négy óra hosszán keresztül, s csak a szikkadás után vitték fel az alagút mínusz 32, sőt mínusz 40 fokos fagyába. Mire 8 óra eltelt itt, kész volt a mélyhűtött, mirelit zöldborsó."

Hová lett azóta a konzervgyár? Szerencsére van, ami valahogyan megmaradt. A július 26-i lap arról ír, hogy „Nagy, modern őszibaracktárolót építenek Szatymazon", az augusztus 13-i pedig arról, hogy a szalámigyárban „a gyár legmodernebb raktára készül itt, amelybe olyan új klimatizáló berendezést szerelnek fel, amilyen még másutt nincs."

Sokatmondó számokat tesz közzé augusztus 13-i számában a DM, amikor a város frissen elkészült lakáskataszteréről ír. Eszerint: „Szegeden összesen 24 544 lakás van. Ebből a magántulajdonban levő és közvetlenül a házigazda rendelkezése alatt álló lakások száma 14 513, az állam tulajdonában és tanácsi rendelkezés alatt viszont 10 031 lakás található. Összesen 33 004 lakószoba található a fenti lakásokban. A magántulajdonban levő 15 292 szobában mintegy 33 ezer, ellenben az állami és tanácsi rendelkezésű 17 712 szobában mintegy 60 ezer ember lakik."

A számokból egyértelműen kitűnik, hogy a nagy lakásínségben a bérlakások többsége ekkor még társbérletként működik, vagyis több család kénytelen meghúzni magát egy-egy lakásban.

(Folytatjuk)

Összeállította: Szávay István

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megtorlások és politikai enyhülés - 1957

Úgy tűnik, Schwartz Lajos halála mégsem volt hiábavaló. Mert bár a forradalom leverése után… Tovább olvasom