Cipő: csak a dalokhoz értek

– "Magyarország legrosszabb zenekara." Ez áll néhány borítójukon angolul. Ez csak vicc?
– Volt egy dal az első lemezünkön, a Válaszd a legrosszabbat. Erre utal. Azt mégsem írhatjuk le, hogy mi vagyunk a legjobbak.

– Pedig a sikerük erre utal. Húszéves a Republic. Hogyan kezdődött a történet?
– Hivatalosan 1990. február 23-án alakultunk, de már az előző év őszétől dolgoztunk. Az utolsó tag, Boros Csaba, a basszusgitárosunk csak 1990 februárjában lépett be, ezért akkortól van Republic. A névválasztás viszont korábbi, az már 89-ben megvolt.

– Köze van a köztársaság kikiáltásához?
– Nem volt ilyen szándékunk. Valójában én találtam ki, Tóth Zoltán, a zenekar gitárosa meg rábólintott. Egyszerűen jó kimondani ezt a nevet, és a jelentése is fontos: mi is köztársaság vagyunk, nem királyság. A Republicban működik a demokrácia, úgyhogy néha nehezen mennek a dolgok: lassan hozunk döntéseket, mindenről szavazunk.

– Ki a főnök?
– Eleinte én voltam. Én szereztem a számokat, mindig egy lemezzel előrébb jártam. Mire a többiek észbe kaptak, már megírtam. Aztán mindenki egyre többet dolgozott, a szövegeket és a zenéket sem én szerzem egyedül. A pénzt is egyenlően osztjuk el, ez mindig is így volt.

– Politizálnak?
– Nem. Játszottunk pártokhoz kapcsolható programokon, de azok településekhez és polgármesterekhez kötődtek, ráadásul mindegyik politikai oldalról. Kifejezetten pártrendezvényeken nem zenélünk, mondtunk le emiatt koncertet. Engem érdekel a politika, de az aktuálpolitika nem. Nagyon jól éreztem magam például gyerekkoromban, a gyermekeimnek is olyan világot kívánok – ha ez nevezhet politikának, akkor ezt gondolom. De ez én vagyok, és nem a zenekar. Ezért erről nem is szoktam beszélni, mert ha mondok valamit, azt a Republicra vonatkoztatják.

– Az első lemezük, a Repül a bálna a Hungarotonnál jelent meg. Két albumra volt szerződésük, de a második "csak" egy dobszóló lett. Miért?
– Amikor a Hungaroton bezárt, Bors Jenő, a cég vezérigazgatója megcsinálta a Quint kiadót. Nagyon szerettünk vele dolgozni, ezért mentünk volna tovább mi is a Quinthez. A menedzserünk és Jenő bácsi találta ki, hogy csináljunk egy ilyen albumot, s ezzel letudjuk a Hungaroton felé a "tartozásunkat" Benkő László, aki akkor a Hungaroton popszerkesztőségénél dolgozott, nem nagyon örült, de végül kiadta.

– Gyorsan befutott a zenekar?
– Az első albumból százezernél több fogyott. A második is platinalemez. Utána volt egy-két arany, de az 1994-es Disco ismét platina volt. Aztán 1995-ben jött a Szállj el kismadár. Akkortájt kezdődött a sportcsarnokkorszak, és ez ma is tart.

– Valójában mi a siker?
– A siker az, ha meg tudsz tölteni egy sportcsarnokot. Aki nem a zenéje miatt sikeres, az nem sokáig képes erre. Azért néhány trükk sem árt. Boros Lajos például engedte, hogy azt mondjuk a rádióban, amikor behívott adásba, hogy már tizenötezer fogyott a Repül a bálnából. Mindezt akkor, amikor még meg sem jelent az album. A rádióból kifele jövet meg nem győztük fogadni a gratulációkat. Imádkoztunk, hogy tényleg megjelenjen a lemez.

Nem szeretek direkt módon írni, sőt, ha politikus dalt szerzek, mindig belekeverem egy kicsit a szexualitást. Ezért sokan félreértenek bizonyos dolgokat.
Fotó: Darnay Katalin
– Felnőtt az a korosztály, amelyik a Repül a bálnán nevelkedett. Ma kikből áll a közönségük?
– Akik akkor szerettek minket, ma is velünk vannak. Az első években nagyrészt fiataloknak játszottunk. Most mindenféle korosztály jár a koncertjeinkre.

– Mi változott a húsz év alatt?
– Amikor kezdtünk, nem volt semmink. Most van lakásunk meg autónk. Megszoktuk, hogy sikeresek vagyunk.

– Sokat koncerteznek külföldön, magyarok lakta területeken. Más ott játszani, mint itthon?
– Azt várja, hogy azt mondjam, ott sokkal jobban fogadnak?

– Nem. A valóság érdekel.
– Korábban Erdélyben inkább a határhoz közeli részeken ismertek minket, de ma akárhol játszunk, van közönség. A hazai városokban is igaz volt a kettősség. Szeged nehezen jött be, Miskolcon meg rögtön sikerünk volt. Az első turné első koncertje ott volt. Eljöttek vagy ezerötszázan, a következő állomáson, Dunaújvárosban meg hárman. Nagy volt a kontraszt. De ez mára kiegyenlítődött. Ugyanazt a programot játsszuk mindenhol – itthon és külföldön –, és bejön.

– A közönség sem más?
– De, azért az más. Érdekes volt például, hogy az Érik a szőlő, hajlik a vessző dallamát, amely a Fényes utakon albumon bukkan fel, nem ismerték Erdélyben. Ez egy dunántúli népdal, úgyhogy a számot ismerték, de a benne lévő nótát nem.

– Besorolható a zenéjük valamilyen műfajba?
– Nem. Van benne punk, beat, folk meg rock and roll.

– Honnan a népzenei motívumok?
– Ez véletlen. Tóth Zoli írt egy instrumentális feldolgozást, a Kék ibolyát. Aztán én valahogy megírtam az Erdő közepébent, majd jöttek a szövegek. Ének-zene iskolába jártam Kisvárdán, ahol megtanultunk népdalokat, de a zenekarban ez nem volt tudatos. Érdekes, hogy a Varázsolj a szívemmelt diszkókban is játszották. A folk így került be a diszkókba, és mára divat lett.

– A szövegekre is igaz ez a spontaneitás? Van mögöttes tartalom, vagy kár keresgélni?
– Az "érik a narancs, ez a parancs" esetén eszembe jutott A tanú című film, de mégis azt mondom, hogy a szövegírás is ösztönös. Írtam néhány dalt tudatosan, de azokat egyértelműen fogalmaztam meg. Egyébként nem szeretek direkt módon írni, sőt, ha politikus dalt szerzek mindig belekeverem egy kicsit a szexualitást. Ezért sokan félreértenek bizonyos dolgokat.

– És miért pont kék és narancssárga?
– Amszterdam. Éppen ott voltam, és kaptam egy jó telefonhívást, amitől minden szép lett. Épp akkor volt a foci-vb, minden kék és narancssárga lufikkal volt feldíszítve. Ez ihlette a dalt.

– Mi a véleménye a magyar zenei életről?
– Sok jó zenekar van, de kevés lesz ismert. A Magna Cum Laude például jó csapat, de ma nehéz befutni, mert egy új zenekar nem tud mindenhol jelen lenni. Amikor mi kezdtük, egy kereskedelmi adó volt, abból megismert minket az ország. Most annyi média van, hogy ugyanezt lehetetlen megcsinálni. Az ország egyik fele ismerhet, a másik meg azt sem tudja, ki vagy. Az alternatív zenekarokat nem tartja el ez a kis ország. Háromszor ekkora piacon a Kispál és a Borz olyan népszerű lenne, mint a Republic, mi meg háromszor népszerűbbek. Egyébként, ha mondhatok valamit: az új Pál Utcai Fiúkalbum zseniális.

– Bródy Jánossal, Cseh Tamással, Koncz Zsuzsával, Halász Judittal is dolgoztak. Ők munkatársak vagy barátok?
– Elsősorban barátok. Furcsa érzés, hogy az ember együtt dolgozhat olyanokkal, akikért gyerekkorában rajongott. Többet ér ez, mint bármilyen díj. De dolgoztunk Fenyő Miklóssal is, amin mindenki csodálkozott. Egyszer egy koncertről hazafele jövet hajnali fél háromkor felhívtam, gondoltam, ő is megy haza valahonnan, hogy mit szólna egy másnapi fellépéshez. Kért, hogy hívjam vissza fél óra múlva. Háromko aztán megbeszéltük a találkozót, este hatkor leültünk egy presszóban, és hétkor felléptünk a Sláger Rádióban, ahol senki nem tudott erről a meglepetésről.

– Ungváron nőtt fel, mi jut eszébe a városról?
– A legszebb magyar város.

– Az a városa, vagy Kisvárda, ahova egyévesen került?
– Nehéz kérdés, nem tudok dönteni. Ha azt mondom, Kárpátalja, Ungvár, akkor a kisvárdaiak sértődnek meg. És tényleg kötődöm Kisvárdához is, hiszen 18 évig ott éltem.

– Ott alakította első zenekarát, a Cipőfűzőt?
– Igen. Januárban összeállunk egy koncertre Kisvárdán. A vendég a Republic lesz.

– Hogyan készülnek a 20 éves jubileumra?
– Most kezdünk erről beszélgetni. Aréna-koncert lesz, de még el kell döntenünk, hogy vendégekkel vagy egyedül.

– És a Puskás Stadion-koncert?
– Ha valaki még csinál ott koncertet, az vagy mi leszünk, vagy senki. De nem most, hanem a legvégén. Tíz év múlva. Vagy később. Amíg lesz olyan évünk, mint az idei volt, addig mindig lesz egy újabb évünk. Én nem is tudnék mást csinálni. Csak a dalokhoz értek, máshoz nem.

Névjegy

Született: 1965. 5. 3., Ungvár
Iskola: Bessenyei György Gimnázium (Kisvárda)
Szakmája: postai segédtiszt
Foglalkozása: zenész, dalszerző, énekes
Zenekarai: Cipőfűző (1985–1990), Republic (1990–)Albumok száma: 32
Nős, két kislánya van
Hobbi: alvás, séta