Gyász: elhunyt a legendás filmrendező

A francia mozi legendás rendezője Jean-Marie Maurice Scherer néven 1920. április 4-én született a franciaországi Tulle-ben. A második világháború utáni francia új hullám filmkorszak kulcsfigurája, a Cahiers du cinéma francia filmes szaklap alapítója és 1963-ig szerkesztője volt.

Művésznevét Erich von Stroheim színész-rendezőtől és Sax Rohmer írótól, a Fu Manchu-sorozat szerzőjétől kölcsönözte. Ötven év alatt 24 játékfilmet forgatott, melyek közül az Éjszakám Maudnál (Ma nuit chez Maud) című filmjéért két Oscar-jelölést kapott, a legjobb idegen nyelvű film, valamint a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában.

Az O. márkiné (La Marquise d,O...) a Cannes-i Filmfesztivál zsűrijének nagydíját nyerte el, a Pauline a strandon (Pauline a la plage) a Berlini Filmfesztiválon a legjobb rendezőnek járó Ezüstmedve-díjat kapta. A zöld sugárért (Le Rayon vert) Aranyoroszlánt vehetett át a Velencei Filmfesztiválon.

Utolsó filmjét, az Astrée és Céladon szerelmeit 2007-ben forgatta. "Ezután a film után, azt hiszem, nyugdíjba vonulok" - mondta a film bemutatóján a Velencei Filmfesztiválon.

Rohmert gyakran nevezték rejtőzködő művésznek, aki nem szívesen lépett a nyilvánosság elé, még a civil nevét is művésznévre cserélte. Eredetileg irodalomtanárnak készült, s fiatalkorában néhány regényt is megjelentetett Gilbert Cordier álnéven.

Írói készségét az ötvenes évek elején a filmművészetről írt cikkeiben is bizonyította: megalapította a Gazette du Cinéma című filmes magazint, miközben a párizsi Latin Negyed filmklubját vezette, ahol azokkal az újságírókkal (Jean-Luc Godard, François Truffaut, Claude Chabrol vagy Jacques Rivette) találkozott, akikkel együtt később a francia új hullám legnagyobb rendezőivé váltak.

Az irodalmi képzettség és hatás filmjen is érződik, elsősorban az intellektuális tartalmú, hosszú párbeszédeiben. Látásmódja a szelíd megfigyelői pozíciójáról tanúskodik, a történet maga kevésbé volt számára lényeges.