Király Dániel - Kevin a képernyőre termett

Második évadával jelentkezik az örökbefogadást népszerűsítő kutyás realitymagazin az RTL Klubon. A Pacsi! című műsorban Király Dániel, a Vígszínház művésze narrátorként vesz részt, őt kérdeztük most Kevinről, színházról.

Pacsi!, RTL Klub, szombat, 11.55

– Honnan ismeri Kevint?
– A műsorvezető Molnár Karesz korábban a Vígszínház sajtófőnökeként dolgozott, és végigkövettem a folyamatot, ahogy örökbe fogadták Kevint. Aki aztán a színházba is többször belátogatott, a büfében jóban lettünk. Szerintem Kevin nagyon a képernyőre termett.

– Követte a műsor előző évadát?
– Nem láttam minden epizódot, de amikor néztem, arra gondoltam, ha lenne egy kutyám, akkor biztosan nagyon szeretném, sokat foglalkoznék vele. Ugyan otthon, Ajkán egy macskánk van, mindig is úgy gondoltam, hogy én inkább kutyás vagyok, de lakásban sosem akartam ebet tartani.

– Örökbe fogadna egy kutyát, ha például kertes háza lenne?
– Igen, azt gondolom. Már csak a Pacsi! hatására is egyébként, mert amióta narrátorként részt veszek a műsorban, egyre jobban érlelődik bennem a gondolat, csak tényleg kellene egy olyan hely, ahol szaladgálni tud a kutyus.

Fotó: Vizslafotózás/Göblyös Péter
Fotó: Vizslafotózás/Göblyös Péter

– Az időbeosztása nem jelentene akadályt?
– Színházi kutya lenne belőle, az biztos… Egyébként a Vígben egyre több a gazdi, a második emeleti folyosó szinte a négylábúak játszóterévé vált, én ennek csak örülök, és szerencsére mindenki eléggé toleráns.
– Nem unatkozik az új évadban sem, a színház honlapján úgy láttam, hogy kilenc előadása fut ősszel.

– Az meglehet.

– Nem tartja számon? 
– Kútvölgyi Erzsébet mesélte egyszer, hogy volt egy olyan időszaka a színházban, amikor mindennap előadás várta, és már nem is nézte meg előre, hogy aznap mi lesz, hanem bement a Vígbe hat órára, ránézett a jelmezére, és abból tudta, mit fog játszani aznap este. Azért én itt még nem tartok, de valóban elég sokat játszom. Van, amelyik darab ritkábban, van, amelyik gyakrabban megy, ez attól is függ, milyen régóta vannak műsoron. Most még bírom egyébként, de tény, hogy az Egynyári kaland című sorozat forgatása miatt pár éve már összeér a két évad, a június és a szeptember szinte egybefolyik, ami azért megterhelő. Ettől függetlenül igyekszem a lehető legtöbbet kihozni az aktuális darabból, most éppen A diktátort próbáljuk. Ugyan a szerepem meghatározó benne, kevés időt töltök a színpadon, így kevesebbet is próbálok, ami most jólesik. Amellett, hogy mindig vágyom az új kihívásokra, néha nem árt pihenni.

– Milyen elfoglaltsággal kapcsolódik ki?
– Leginkább az utazás, ami teljesen feltölt, de természetesen próbaidőszakban nem tehetem meg, hogy elmegyek, így ilyenkor általában filmeket, sorozatokat nézek, kitalálok magamnak mindenféle kreatív feladatokat. Most például éppen azzal foglalatoskodtam, hogy hangosan olvastam fel magamnak a Harry Potter-könyvből. Így kicsit „edzem” is magam a szinkronmunkákra, mert ez is nagyon érdekel.

– Jó nagyot ugrok vissza az időben: hogyan került a színészi pályára?
– A szakdolgozatomban tulajdonképpen én is azzal a kérdéssel foglalkoztam, hogy miért vagyok színész. Nagyon kicsi korom óta ez a hivatás volt a válaszom a „mi leszel, ha nagy leszel” kérdésekre. Akkor még nyilván nem a színház mozgatott, gyerekként keveset jártam oda, valószínűleg inkább filmszínész akartam lenni. Aztán persze, ahogy elindultam ezen a pályán, kiderült, hogy ez nem teljesen úgy működik, ahogy elképzeltem. Most is érdekel a filmezés, de a színház nagy szerelem lett. Egyébként viszonylag hamar: amikor tizen-egynéhány évesen színjátszózni kezdtem, akkor már egyértelművé vált, hogy nekem ez lesz az utam.

– Ki a legnagyobb kritikusa?
– Akinek a véleménye talán a legfontosabb számomra, és akitől mindig megkérdezem, hogy milyen voltam a színpadon, ő a szerelmem, Piti Emőke. Mivel ő is színész, szakmailag is hozzá tud szólni a látottakhoz, és szerencsére el is mondja a véleményét. Ő az egyetlen ember az életemben, aki külön drukkot vált ki belőlem, ha tudom, hogy ott van a nézőtéren.
 

Az új évad újdonságai
„Missziónk továbbra is változatlan Kevinnel, szeretnénk, ha hozzá hasonlóan új otthonra lelnének a gazdátlan kutyusok” – mondta a műsorvezető, Molnár Karesz. „Nagy öröm, hogy az első évad után számos olyan visszajelzést kaptunk alapítványoktól és menhelyektől, hogy több örökbefogadójuk a műsor hatására döntött úgy, hogy új, boldog életet ad egy kidobott, sérült lelkű kutyának. Persze nagy még a munka, tele az összes menhely, számos kutya még mindig az utcán kóborol, rengeteg egészséges kutyust pedig egyszerűen elaltatnak.”
A műsorban nemcsak beszélnek az örökbefogadásról, a nézők az új gazdikkal együtt élhetik át a nagy találkozás első, megható pillanatait. Emellett számos hasznos tanáccsal szolgálnak a már kutyás családoknak, az új évadban pedig megszólalnak az Eötvös Loránd Tudományegyetem etológiai tanszékének kutatói is. A szakemberekkel olyan izgalmas témákat járhatunk körbe, mint a gazdához való kötődés kialakulása, a dominancia kérdése, vagy éppen az, hogy vizsgálható-e a kutyánk személyisége.