Alkat és akarat a balett titka

Billegnek, feszítenek, mozgáskultúrát tanulnak, de balerinának készülnek Hegedűs Zsuzsa balettmester kis táncosai. Fotó: Karnok Csaba– Táncosnő leszek, ha nagy leszek – jelenti ki Kevei Lili, aki barátnőjével, Farkas Fannival az egyik egyetemi gyakorló általános iskola második osztályosa. – Azt szeretném, hogy én legyek a legjobb és a legszebb a színpadon – fogalmazza meg vágyait.
– Gyönyörű a rózsaszínű ruha, amiben táncolunk. Gyönyörű a zene, amire mozgunk. A tanárnő szerint a testtartásunk is javul – fogalmazza meg annak hasznát Fanni, hogy miért járnak az iskolai balett-terembe hetente kétszer.

– Balettcipőt és tüllszoknyát kértem a szülinapomra – mutatja kincseit Lengyel Blanka. Társnői vágyakozva nézik a rózsaszínű kellékeket.
– Nagy a rüsztje – például Lilinek – néz szakértő szemmel a csöpp lány lábfejére Hegedűs Zsuzsa. A tehetségkutatással is foglalkozó balettmester a szegedi iskolákat járva nézi, „széthajtogatja" a gyerekeket, hogy kiderüljön: ki mennyire képes például tágulni, testfelépítése mennyire teszi alkalmassá a balettra. – A Tisza-parti iskolában négy lányt és szép magas fiúkat is találtam, akik sikerrel próbálkozhatnának a mozgásművészettel, de a kisfiúk körében nem túl népszerű ez a műfaj. Annak viszont örülök, hogy az esztétikus testképzésre külön gondot fordít a Juhász Gyula Tanárképző Általános és Művészeti Iskola, ahol heti kétszer másfél órában foglalkozhatom a kislányokkal.

– A jégtánc közben ismétlem az itteni mozdulatokat – közelít a hasznosság felől Irsai Zsuzsa.
– A legszebb a színház, a klasszikus balett: anyukámmal megnéztük az operaházban A diótörőt – lelkesedik Blanka. – Főszerepet táncolt, babával mozgott Zsuzsa néni egyik volt tanítványa, aki Szegedről került a balettintézetbe. Egyszerűen gyönyörű volt!

– Majdnem minden az alkaton múlik, a többi az aszkéta hajlamon, a tréningen, a munka szeretetén, illetve a lelki tűrőképességen – magyaráz Hegedűs Zsuzsa. – A balettintézetben végzett tanítványaim ugyanazt tapasztalják, mint én, még növendékkoromban: a művészi pályára készülőknek hamar meg kell tanulniuk kezelni a bántást, az irigységet. A sztárságot legalább olyan nehéz elviselni, mint a sikertelenséget.

– A hajlékonyság a legszebb a táncban – mondja Széll Zsófi.
– Szerintem meg az, hogy karcsúak maradunk, meg hogy a karunkat és a lábunkat szépen tartjuk – egészíti ki Kocsi Flóra.

– Történeteket táncolnak ki magukból a mozgással még éppen csak ismerkedő lányok is – mosolyog a tanítványai testrészeit újból és újból „balettosra" igazítva a mesternő. Elárulja: válogatott csapatot látunk: a gyerekek egy részével már ovis koruk óta foglalkozik, a többiek más szegedi iskolákból idén érkeztek. – Elégedett vagyok, ha egy táncot szerető gyerekből mondjuk balettos, néptáncos, vagy éppen a mozgást szerető és jó testtartású felnőtt válik. Magamon tapasztalom, másokon látom: a tánc öröme megszépíti a lelket! Felemelő érzés zenére mozogni! Ezért is gondoltam arra, hogy akár feszültségekkel teli, vagy éppen depresszióra hajlamos középkorú nőkből álló csoportnak is tartok szabadtánc-órákat. Mert táncolni mindenki másért jár, de senkinek sem árt.

A diótörő

Minden balettnövendék kislány álma: A diótörő gyermekfőszerepe, a Marika. A történet közismert: a táncos karácsonyi játék szereplői lenyűgözik a gyerekeket, de egy báb, a diótörő senkinek sem kell, csak Marika kéri ajándékba. A csúf-kedves diótörőt az ágyával szemben lévő karosszékbe teszi. A fények kialszanak a házban, s Marika hamarosan mély álomba merül.... Vajnonen – Csajkovszkij A diótörő című mese balettjében, a Magyar Állami Operaház színpadán Marika szerepében a múlt év decemberében, hat előadáson táncolt Hegedűs Zsuzsa egyik volt növendéke, Bíró Petra (képünkön). Fotó: Kanyó Béla