Életstílus

2014.08.07. 20:02

Bochkoréknál Nóri az első: kislánya kilakkozta és hajcsatot is rakott a hajába

Szabadidő - Bochkor Gábor és kislánya, Nóra folyton ugratja egymást, számukra a mindennapok része a mókázás. A család nemrégiben jött haza törökországi nyaralásából, és már javában folyik a készülődés, hiszen a rádiós műsorvezető hétéves lánya iskolába megy az idén.

Kancsár Tímea

– Miért vesz részt mint kapus egy jótékonyság céljából verbuválódott baráti futballmérkőzésen Szegeden? Szeret focizni?

– Egyáltalán nem szeretek, de a barátom és kollégám, Tamás Ákos felkért, hogy én is vegyek részt a Csemete Alapítvány segítése érdekében a meccsen. Tizennégy éves koromig nagyon lelkesen futballoztam – akkoriban valóban kapuskodtam –, gyerekkori szerelem volt. Figyelmeztettem Ákost, hogy alkalmatlan vagyok, de lementünk egy füves pályára picit kapura rúgni, és azt mondta, tökéletes. Így vett rá, meg a narancssárga ruhára is.

– Egyébként hogy viszonyul a sportokhoz?

– Szórakozásból aktívan nem sportolok, edzőterembe járunk Andival, hogy kicsit formában tartsuk magunkat. Személyi edző foglalkozik velünk, nagyjából hetente kétszer.

– Szeretnek utazni, korábban nem látogatott városokat, országokat felfedezni? Vagy a megszokott, jól bevált úti célokhoz ragaszkodnak?

– Teljesen vegyes. Ha nyaralni megyünk, mindig úgy választjuk ki az úti célt és a szállást, hogy a lányunknak, Nórinak is megfelelő legyen, és azt is megszervezzük, hogy azokban az időszakokban, amikor mondjuk ő alszik, mi se a négy fal között töltsük az időt. Ezért nagyon gyakran megyünk baráti társasággal nyaralni. Esténként van, hogy az anyukák vonulnak vissza a gyerekekkel, mi, férfiak még tudunk programot szervezni. Máskor az anyukák pihennek, és mi játszunk a gyerekekkel. Idén másodjára voltunk így Törökországban, egy szállodában, all inclusive ellátással. Nem a kedvencünk ez a fajta kötöttebb nyaralás, de mégis, a gyerek szempontjából ideális. Nem kell nézni, hogy mibe kerül a fagyi vagy a csúszda, mindent szabadon lehet használni, rengeteg a gyerek, és ha kell, foglalkoznak is velük. Azelőtt Toscanában béreltünk egy nagyon szép házat, még medence is volt hozzá. Öt családdal utaztunk együtt – mint egy nagy olasz család, úgy éltünk ott. Bejártunk Firenzébe, megnéztük a környéket, még a gyerekek is élvezték a városlátogatást.

– Olykor külön utakat is járnak Andival?

– Utazás szempontjából nagy szabadságot engedünk egymásnak. Én régebben a munkám során beutaztam a világot, nem annyira igénylem már, hogy felüljek egy repülőre, és utazzak valahova tizenhárom órát, Andinak viszont mániája például Venezuela. Az is előfordul, hogy néha külön elmegyünk egy három-négy napos várostúrára, és Nórit itthon hagyjuk. Olyanra is volt már többször példa, hogy Andi ment el nélkülünk nyaralni. Áprilisban így utaztak más gyerekes anyukákkal Dominikára. Én a barátaimmal Kubában voltam. Lazán elengedjük egymást, de nyáron mindig a gyereken van a hangsúly.

– Most, hogy Andrea beiratkozott a Szegedi Tudományegyetem pszichológia szakára, és újra visszaült az iskolapadba, több feladat hárul önre otthon?

– Mostanában egy kicsit több időm van, a médiaszereplésem szünetel. Amúgy is mindig én főzök, szívesen csinálom, porszívózni viszont nem szoktam. Amikor dolgoztam, én hajnaloztam, Andi estézik, emiatt délután, este én voltam a gyerekkel. Azért sokszor vesszük igénybe bébiszitter segítséget is. Ilyenkor általában én is jelen vagyok, de közben el tudok intézni néhány e-mailt, telefont. Közben pedig Nórival is foglalkozik valaki, és nincs leültetve a tévé elé, szerintem ez nagyon fontos. Élvezek a gyerekkel lenni, nekem ez nem nyűg.

Bochkor Gábort barátja vette rá a futballmérkőzésre, meg a narancssárga ruhára. Fotó: Schmidt Andrea

Bochkor Gábort barátja vette rá a futballmérkőzésre, meg a narancssárga ruhára. Fotó: Schmidt Andrea
– Állandóan viccelődő, mókázó apukának képzelem.

– Nóri mondja is, hogy mi vagyunk a mókások. Állandóan a hülyeség jár a fejében. Folyton ugratjuk egymást. Mindig találunk vicces verseket, dalokat, nekem nyugodtan befonhatja a hajamat, én meg kifestem az arcát. És tényleg, ez nálunk napi szinten megy így. Néha Andit is belevonjuk, bár ő ennél egy picit komolyabb. Szóval kimondottan sokat hülyéskedünk.

– Nóri körmét is kifestette már?

– Én az övét nem, de ő az enyémet igen, metálkékre. Megfeledkeztem róla, és másnap a benzinkúton vettem észre, amikor vettem elő a pénzt a tárcámból, hogy fizessek. Egyszer egy hajcsattal csinált nekem egy copfot a fejem tetejére. Megfeledkeztem róla, és csak órákkal később jutott újra eszembe, majdnem úgy mentem ki a házból.

– A humor a problémák megoldásában is segít?

– Nálunk mindenképpen. Bár másfajta humora van egy hétéves gyereknek, mint egy felnőttnek, de azt vettem észre, hogy Nóri nagyon humoros. Iszonyatosan meg tud nevettetni, és próbálkozik is. Andinak olykor cinikusan válaszolok – ilyen a természetem –, és mostanában Nóri is ezt csinálja: átvette a cinizmusom.

– Most szeptemberben kezdi az iskolát. Várja?

– Tulajdonképpen várja, bár még nem tudja, mire vár. Most, hogy hazajöttünk a nyaralásból, Andi elkezdte beszerezni a dolgokat, felkészülünk rá. Hál’ istennek egy nagyon jó sulit választottunk, még szeptember előtt találkozunk az osztályfőnökkel és a többi szülővel. Nóriban is próbáljuk tudatosítani, hogy most ez egy másfajta életvitelt jelent. Pontosságot, feladatokat igényel. Szerencsére egy osztályba jár majd egy óvodás csoporttársával, mégsem lesz számára mindenki idegen, az egy gyereknek nagyon szörnyű.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!