Egyre több tini lesz öngyilkos

Illusztráció: MTIAz egyik vezető halálokká vált a tizenhat-huszonnégy éveseknél az öngyilkosság Magyarországon – miközben a felnőttek körében évek óta csökken. A háttérben sokszor az áll: a fiatalok látják a felnőttek körében általánossá vált, „mindenki harca mindenki ellen" – jelenséget, és kilátástalannak érzik a rájuk váró küzdelmeket, céltalannak a jövőt. A szülők sokszor épp azért nem segítenek nekik átjutni ezen, mert saját túlélésükkel vannak elfoglalva, mely a család fönnmaradásának záloga – legalábbis annak kellene lennie. A 22-es csapdája helyzet ez.

Emelkedik az utóbbi években az öngyilkosságok, illetve az öngyilkossági kísérletek száma a fiatalok között. A tizenhat-huszonnégy évesek körében az öngyilkosság az egyik vezető halálokká vált – mondja a statisztikai adatok ismeretében dr. Szalma Ibolya klinikai szakpszichológus.

A jelenség oka összetett, nagyon nagy részben annak is tulajdonítható, hogy napjaink immár leplezetlen, nyers túlélőshow-kká váltak, és a fiatalok, a felnőtt életkor küszöbére érkezve, mindezt nem tudják kezelni.
A serdülőkor egyébként is egyfajta krízis, aminek átvészelésében a felnőttek segíthetnek – most azonban ők sem. A szülők sokszor a család elemi szükségleteinek kielégítéséért, a keresőképesség fönntartásáért küzdenek, és nem veszik észre, hogy a gyereknek nagyon nagy szüksége lenne – mire is? Akár csak arra, hogy esténként együttesen megbeszéljék a gondokat-örömöket, „helyrerakva a dolgokat".

Szaddám akasztása

Egy tízéves texasi fiú valószínűleg Szaddám Huszein volt iraki diktátor akasztását utánozta, és akaratlanul megölte magát – jelentette a Houston Chronicle című helyi lap. Az ötödik osztályos Sergio Pelicót saját szobájában szilveszter napján találták meg, az emeletes ágyára rögzített kötélen lógott. Vélhetően ki akarta próbálni magán az akasztást, előzőleg ugyanis a Szaddám Huszein kivégzéséről sugárzott képsorokat látta a tévében – mondták el a családtagok és a rendőrök a déli kisvárosban, a néhány ezer fős Websterben. – Rögtön arra gondoltunk, hogy kísérletezett – nyilatkozott Tom Claunch rendőr hadnagy. Julio Gustavo, az áldozat nagybátyja szerint Sergio vidám és kíváncsi fiú volt. Elmondta, hogy együtt nézték a tudósítást Huszein kivégzéséről, és Sergio a diktátor haláláról kérdezősködött. Másik nagybátyja azt mondta a fiúnak, azért ölték meg Huszeint, mert nagyon rossz ember volt, amire Sergio csak annyit válaszolt, „oké".
Mint arról az MTI már beszámolt, Szaddám Huszein akasztását utánozta játékból két gyerek Pakisztánban is, és ebbe egyikük – a „kivégzendő" – belehalt. Az áldozat egy 9 éves fiú volt, aki 10 esztendős nővérével mímelte otthon a tévében látott akasztás előkészületeit, a kötelet a mennyezeten lévő ventilátorra kötötték. A lányka rögtön elszaladt segítségért, amint látta, hogy öccse fuldoklik, ám a gyerekek anyja és nagynénje már későn érkezett.

De előfordul, hogy a szülők azért sem tudnak segíteni, mert amit tapasztalnak, nekik is új. A szülőket is sújtja, ami a gyermekeket: nincsenek érvényes szabályok, felborultak az értékek. A küzdelem tétje egyszerre nagyon sok és egyszerre nagyon kevés, a gyerekek észlelik: a puszta túlélés, az elemi igények kielégítése is eredmény. Ezt látják környezetükben, ezt mutatja a minden estét betöltő tévé, ezt sugallják az erőszak mítoszát leplezetlenül terjesztő számítógépes játékok. És a
fiataloknak „az élet célja a küzdés maga" szemlélet nem mindig kell, más életcélt pedig nem találnak, mert nincs minta. Vagy ha van is életcéljuk, nem látják a megvalósíthatóságot – a mindennapi küzdelmek és a távoli életcél között nincs átjárhatóság. És ekkor jön a romboló düh, az agresszió, vagy annak önmaga ellen fordított változata: az öngyilkosság.

– Ami azért is nagyon veszélyes, mert öngerjesztő folyamatról van szó: minden egyes öngyilkosság mintává válhat. Néhány éve volt egy öngyilkosság egy szegedi kollégiumban, és ezt sorozatban hasonlók követték – hívja föl a figyelmet a szakpszichológus. Egyébként, hogy valaki serdülőkorra eljut az öngyilkosság gondolatáig, annak gyökere sokszor a korai gyermekkorban keresendő.

– Megdöbbentő, de egyre több szülőnek kell fölhívni a figyelmét: már egészen kis korban is szeretni kell a gyermeket – teszi hozzá. Mert mind többször előfordul: a gyermek nem tapasztalja meg, hogy létezik egyfajta feltétlen szeretet, nem alakul ki benne egy olyan fajta ősbizalom, hogy neki nem lehet baja az életben.

Egyre gyakoribb a gyermekkori depresszió, s mire a gyermek elérkezik a tizenéves korba, szinte magától értetődően nyúl a kortárs közösségben sokszor föllelhető droghoz, alkoholhoz; ezt a serdülőkort jellemző kockázatkereső magatartás is megkönnyíti. A már kezdetben is labilis lelkiállapot még labilisabbá válik, és ha ehhez a külvilág negatív hatásai is hozzájárulnak, egyre kedvezőbbé válik a helyzet a fiatalkori öngyilkossághoz.

A szülő, a pedagógus észrevétetheti, tudatosíthatja a gyermekkel a benne lévő pozitív tulajdonságokat, amelyeket eddig talán észre sem vett, de amelyek, tovább fejlesztve, rengeteget segíthetnek az önfelépítésben.