Motoros család a javából a Hell família.
– Menjetek be a műhelybe, ott jó meleg van
– fogadott Frank Yvette fotós kollégámmal a 25 éves, kisteleki ifj. Hell Pál, a legendás, többszörös csapatbajnok szegedi salakmotoros, Hell Csaba fia. Utcai és krosszmotorok gyógyításával foglalkozik. Szót fogadtunk. Lehet, hogy nagyon átfáztunk, de nem éreztük a kinti és benti hőmérséklet közötti különbséget.
A hatvanas évek
– A 60-as években érintett meg a motorozás szépsége, csapott meg a „motor füstje”
– mondta id. Hell Pál, aki túl a hetedik ikszen, közeledve a nyolcadikhoz is még aktív: autós daruval dolgozik – akárcsak Csaba fia, aki ottjártunkkor éppen vidéken tevékenykedett – és javít is darukat, amelyekhez a legkisebb alkatrészek 15-20 kilósak, ehhez kell kondi. – Bírom és bírni is kell szuflával, mert a nyugdíj mellé jól jön a kiegészítés – tette hozzá.
– Versenyszerűen nem motoroztam, inkább a rendőröknek kerestem a kenyeret. Hat évig ugyanis jogosítvány nélkül hajtottam a gépet, jó párszor elkaptak és megbüntettek
– közölte hamiskás mosollyal, vagányan Pali bácsi. Igaz, ma már jogsival, de még mindig motorozik, egy 750 köbcentis Suzukival merészkedik a forgalomba.
– Nem lehet motor nélkül élni, vagyis lehet, de nem érdemes. Nem tudok szabadulni, a gépek „betege” vagyok – jegyezte meg. Érdekes, hogy az unokának, Palinak nincs utcai járgánya, viszont imád versenyezni: ő is salakkal kezdte, most krosszozik.
Motoros dilemma: salak kontra krossz
– Apuhoz hasonlóan a salak szakágban kezdtem, ami 15-től 17 éves koromig tartott. Utána évekig nem volt motorom, majd krosszra váltottam. Az ok egyszerű: a salakmotorozás sokkal drágább, speciálisabb – például az üzemanyag metanol – a javíttatása, az alkatrész utánpótlása nehézkesebb, és az egyesületek nem támogattak.
A piacot, a kínálatot két gyár, a GM és a Jawa jelenti, míg a KTM térségi központja Kecskeméten van. Az is fontos, hogy csak Debrecenben és Algyőn gyakorolhattam salakozni, míg krosszban hatan összefogva ősszel kialakítottunk egy edzőpályát itt, Kisteleken, de található a környéken Csongrádon, Vásárhelyen, Bordányban, Kiskunfélegyházán és Mindszenten is – sorolta ifj. Hell Pál.
Első versenye a Délmagyarország-kupasorozat volt – nem lapunk a névadó –, amelyen a III. osztályban az MX2 kategóriában 2. lett – idén a II. osztályban indul –, a legjobb helyezése első volt, egyfordulós viadalokon is állt már többször dobogón. Részt vett az országos bajnokságban is, de sérülése miatt számottevő eredményt nem ért el, egy fordulót teljesített, 4. lett. Egyetlen kisteleki a mezőnyben, a közeli Balástyát Németh Attila képviseli.
A tanulómotor
– A kezdeteket Csabának 4 évesen, Palinak kicsit idősebben az a kismotor jelentette, amit magam fabrikáltam, eleinte Babetta-motor hajtotta, majd Simson-blokkot kapott. Mindketten ezen tették meg első métereiket és szerették meg a motorozást. Aztán egy szegedi versenyen tombolaként kisorsoltak egy salakmotort, addig rágtam a nyertes fülét, míg eladta nekem, Csaba ezen tanulta a sportágat, mire bekerültünk pályára, már szinte mindent tudott – elevenítette fel id. Hell Pál, aki 1972-től a rendszerváltásig, 1990-ig autószervizt vitt, majd az elsők között autóbontóra váltott, ez a húzás nagyon bejött.
– A kismotorra emlékszem, tata csinálta. Amikor 7 éves lettem, akkor került le a padlásról, azon tanultam én is, lehet, idővel 6 éves kislányom, Zsüliett is kipróbálja. Vagány, vakmerő csajszi, szereti, ha a krosszal elviszem egy-két körre
– fűzte hozzá Pali. Ekkor szóba kerültek Csaba versenyei, megmérettetései, amelyeket nemcsak az országban, külföldön is követett a család.
– Mindenhová elkísértük, sokat költöttünk erre, és akkor mégis több pénzünk volt, mint most. Nem értem…
– mondta „nevető szemmel” Pali bácsi, aki elárulta, a sebesség, az adrenalin sokat jelent számára, kikapcsolja.
Pali versenymotorjánál áll az unoka és a nagypapa. Fotó: Frank Yvette
Ebben megegyezett nagyapa és unoka. Palinak volt a salakmotoron és a krosszon kívül gokartja és quadja. – Hagyományos utcai motorom, egy Suzuki GSX-R 600-as, utoljára 18 évesen volt, és én is jogosítvány nélkül hajtottam, úgy látszik, ez is öröklődik… – célzott a nagypapa csínytevéseire ifj. Hell Pál.
Motoros törések
– Nem versenyeztem, mégis volt annyi törésem, mint Csabának, persze rossz gyereknek is számítottam. A bordáim legalább 13-szor sérültek, a jobb és bal bokám és a bal térdem is szenvedett
– mesélte id. Hell Pál. Az unoka sem sokkal marad el: neki is sérült a bal bokája kétszer, egyik alkalommal 10 centis lemezzel és 7 csavarral erősítették meg, de a hát- és lapockasérülések, a zúzódások mindennaposak a motoros sportágakban. Ezután a szürke hétköznapokra terelődött a szó: elárulták, szoktak együtt dolgozni, gondolkozni a legjobb megoldáson a motoros műhelyben.
Részt vett az országos bajnokságban is. Fotó: Frank Yvette FY Délmagyarország
– Általános iskola 5–6. osztályában már szerelgettem magamnak a kétkerekűeket, majd a gimnázium mellett OKJ-s tanfolyamot végeztem el. Apu 2012-ben felhagyott a javítással, 2015-ben indítottam újra a szervizt. Ez az életem – mondta Pali, miközben kitolták a szín alól a nagypapa Suzukiját, hogy megmutassák.
Duruzsoljon
– Szeretnék még önfeledten motorozni, hiszen még előttem az élet. Jó lenne abbahagyni végleg a munkát, kimenni az utcára, és hallgatni, ahogy duruzsol a négy henger
– mondta búcsúzáskor, már a motoron ülve Pali bácsi.
