Kiégés: a pedagógusok betegsége

Minden szakmára érvényes lehet, csak más módokon mutatkozik meg és kezelhető a burnout, azaz kiégés-szindróma. Hivatásfüggő azonban annyiban, hogy az olyan humánsegítő szakmákban, mint például az orvoslás, a pedagógia, a pszichológia vagy a gyógypedagógia – ahol valaki más emberekkel foglalkozik –, sokkal nagyobb a kialakulásának veszélye, hiszen ezekben az esetekben a személyiség munkaeszköz. Nem beszélve arról, hogy manapság a szülők napi teendőik miatt kisebb időt tudnak a nevelésre fordítani, ezért rengeteg feladat terheli a pedagógusokat, még nagyobb felelősségük van a gyermek érzelmi fejlődésének kialakulásában. Folytatják az iskolában azt, amit a szülő nem tudott elvégezni, inkább lepasszol, ezért a pedagógusok többnyire túlterheltek. Az állandó kölcsönhatások okozta feszültség sokszorosan terheli az idegrendszert. Amerikában pont emiatt vezették be az úgynevezett „hetedik szabad évet", azaz a humán területeken dolgozók egy teljes évre fizetett szabadságra mehetnek – természetesen a bérkalkuláció ehhez előzetesen megteremti a feltételeket. Hazánkban nagy valószínűséggel ez csak álom marad, nincsenek meg a társadalmilag biztosított eszközök hasonló stratégia kidolgozására. Kis lépésekben azonban, az egyén, illetve a közösség kiégésének megelőzésére és kezelésére léteznek pszichológiai módszerek.

Az állandó kölcsönhatások okozta feszültség sokszorosan terheli az idegrendszert.

A Németországban született, amerikai pszichoanalitikus, Herbert J. Freudenberger írta le először, és nevezte kiégésnek azt a folyamatot, amely mély lefáradásban, energiátlanságban és depresszióban mutatkozó magatartásforma, és a betegség szintjét is elérheti. Következtében az illető saját hivatásának gyakorlására lelkileg szinte teljesen képtelenné válik. Egy folyamat során alakul ki, beszélhetünk egyéni és közösségi kiégési spirálról. Utóbbi szinte minden egyes pedagógiai közösségben fenyegető lehet.

Elbizonytalanodik a saját feladatával kapcsolatban

Az egyéni kiégési spirál normál szintje az, amikor a szakember még kedvel végzi a munkáját, amikor a kifáradási jelek még csak megmutatkoznak. A telítődési jelenség a monotonitásból adódik, tulajdonképpen a pedagógus elkezdi unni azt, amit csinál. A kiégés kibontakozási fázisára azonban már az jellemző, hogy az illető olyan töménytelen mennyiségű feladatot kap – nem az általa szeretet pedagógiai munkájának a területéről, hanem például adminisztratív feladatokat –, amelyeket nem képes kezelni. Ezen túl egy pedagógus rengeteg emberi kapcsolatban dolgozik, fokozott interakciónak van kitéve. Rengeteget kommunikál, és ez olyan lefáradásokat eredményez, amelynek az lehet a vége, hogy teljesen besokall – magyarázta [namelink name="Bagdy Emőke"]. A pszichológustól megtudtuk, hogy létezik egy másik véglet is, paradoxon a pedagógus létben. Ez a mesterség magányos foglalkozás.

Az egyén egészségének megtartása

Ha segítünk olyan emberen, aki nálunk is nagyobb problémákkal küzd, akkor a mi helyzetünk is javulni fog általa, ezért is nagyon jók a már említett lefektet szabályok szerinti beszélgetések. Az egyértelműen gyógyulási mód lehet, ha kiszáll a pedagógus a verkliből, és valami olyat csinál, ami valóban boldoggá teszi. Ilyen lehet például a családdal töltött idő. A pszichológia azt mondja, nincs olyan dolog, ami a családi élet örömeinél hedonisztikusabb. Mindig tudunk örömöt lelni ezekben a tevékenységekben, egy jó ebéd megfőzésében vagy egy közös kirándulásban. Kutatók azt is nemrégiben igazolták, hogy a meditáció növeli a szervezetben a telomeráz enzim – örök élet enzimje – szintjét. Ezzel a néhány perces önsegítéssel sokkal jobb lelki állapotba juthatunk, egy kicsit befelé is tekintünk. A kiégés, az alulmotiváltság veszélyei ellen harcol Bagdy Emőke a Független Pedagógiai Intézetben a Pedagógus Akadémia keretei között. A pszichológus felszólítja a pedagógusokat az önkarbantartás fontosságára. Hasonló célból hívta életre egyébként a szülők iskoláját is.

Amikor a tanár bemegy a tanterembe, teljesen mindegy, hogy milyen problémái vannak a magánéletben, neki akkor is helyt kell állnia, teljesítenie kell azt, amit tőle szakmailag elvárnak. Ebből adódik egy általános pedagógusbetegség is, mégpedig a perfekcionizmus, azaz hogy soha semmi nem elég, állandó tökéletességre törekszik. Ennek az az oka, hogy nincs egészséges visszacsatolás a pedagógus részére, nem tudja mihez mérni, hogy jól végzi-e a dolgát. Elbizonytalanodik a saját feladatait illetően.

– Ha az említett tényezők kialakulnak, és egymással szövődnek, akkor alakul ki az a pillanat, amikor a pedagógusnak már nincsen kedve bemenni tanítani, és itt kezdődik a kimerülés fázisa, rengeteg frusztrációval a háttérben. Demotivált, kedvetlen lesz, egyre rövidebb idő alatt kimerül. Hosszabb időt tölt, rosszabb hatásfokkal feladatainak elvégzéséhez. Ez abban is megnyilvánulhat például, amikor valaki hazaviszi a munkát hétvégére, de hozzá sem nyúl. Az el nem végzett munka terhe nyomja, viszont ahhoz sincs lelki ereje, hogy hozzáfogjon. Ördögi kör, olyan csapda amely szintén a kiégéshez vezet, az pedig teljes depresszióhoz – részletezte a szakember.

A munkahelyi egészség a magánéletben is megmutatkozik Wolfgang Schmidbauer írta le, hogy a pedagógus mesterség olyan erővel bír, amely rajtahagyja lenyomatát a személyiségen. Ő szedte össze azokat a betegségeket, negatív magatartási formákat, amelyek a mesterség kapcsán megmutatkozhatnak. Ilyen az is, amikor valaki a foglakozás áldozata. Túl lelkesen kezdi a pályát, ezért rápakolnak minden lehetséges munkát. Egy idő után azt veszi észre, hogy a magánélete egy nulla, megharagszanak a kollégái, hogy többet nem vállal. Így esik a kiégés csapdájába. Vagy ilyen például a hasító magatartásforma: az olyan pedagógusra szokták ezt mondani, aki otthon fáradt a saját gyerekei neveléséhez, de a pedagógiai munkáját egészen jól ellátja. Ezek azok a nők, akik kettős szerepük miatt túl vannak terhelve – Magyarországon egyébként is elnőiesedett a pedagógus pálya. Ez a típusú pedagógus eldönti, hogy egyik helyen nem bírja. És többek között ilyen kategória például a munka alkoholista, kialakulásának előzménye a perfekcionizmus, állandóan hajtja magát. Negatív érzelmeit beleviszi a magánéletébe is, amit ezáltal előbb-utóbb felmorzsol.

Bagdy EmőkeDe nem csak egyéni, közösségi kiégésről is beszélhetünk. Ennek fokozatai: lelkesedés, stagnálás, frusztráció, apátia és végül a depresszió. A kiéget munkavállaló akár akarja, akár nem hatással van a kollégáira is. Tudtán kívül létrehoz egy nem verbális kommunikációt, a másik akkor is veszi az általa közvetítetteket, ha nem akarja. Ennek nagyon egyszerű módja például, amikor panaszkodunk. Másképpen szellemi környezetszennyezésnek nevezi ezt a pszichológia. A másikat beletaszítjuk abba a gondolkodásba, amely kapcsán ő is negatívabban foglalkozik majd a saját dolgaival.

Szervmenedzsment és öngondoskodás

A közösség együtt is tehet azért, hogy elkerülje vagy megállítsa a kiégés folyamatát, szakembert, team supervisort is segítségül hívhat a tantestület. Először is közmegállapodás alapján egy perselyt állítanak, és az a kolléga, aki elkezd panaszkodni, pénzt kell, hogy dobjon bele. Természetesen előre megállapodnak abban, hogy mire költik az összeget. Mindezek után persze nem hagyják a másikat nehéz helyzetben: az aki ilyen problémákkal küzd megbeszéli valamelyik jó barátjával vagy akár a kollégájával, hogy hetente egyszer találkoznak mentális takarítás céljából. Fél órát beszél az egyik fél a bajairól, fél órát a másik. Azért nem szabad tovább folytatni a panaszkodást, mert hosszabb idő alatt nagyon felpörög az ember. Ennyi viszont elég ahhoz, hogy kiszellőztesse, „ventilálja" valaki a lelkét. – Az ember társas lény, megértésre, meghallgatásra vágyik, és nem kiokosításra, tanácsokra van szüksége. Soha nem szabad tanácsot adni, meghallgatni kell! Sokat segít ugyanis, ha hangosan kimondjuk, ami gondolatok formájában örvénylik bennünk. Mint ahogyan a lakásunkat kitakarítjuk, szellőztetünk, a lélek házával is megtesszük ugyanezt. Kiürítjük azt a sok mindent, amit kívülről beszívunk, és megbetegítik a sejtjeinket. Ma már tudjuk, orvosilag bizonyított tény, hogy a gondok biokémiai folyamatok során konkrétan képesek testi sejteket megbetegíteni – mondta Bagdy Emőke.