Életstílus

2014.03.30. 15:23

Kozma Orsi kismamai örömökről és bűntudatokról

Nyáron adott életet két gyermekének, és bár nem tervezte, fél évvel a szülés után újra aktívan dolgozik. Már túl van több fellépésen, megkezdte a próbaidőszakot és tavasszal miniturnéra készül. Nem könnyű, mondja, sokat vívódik, de szüksége van a kikapcsolódásra.

Trogmayer Éva

– Nyáron ikerlányai születtek. Milyen az élet most Annával és Sárával?

– Röviden: nehéz, de szép. Hosszan pedig órákig tudnám ecsetelni. Igaz a mondás, hogy kis baba kis „gond", nagy baba nagy „gond". Ahogy nőnek már nem csak esznek és alszanak, egyre kíváncsibbak a világra, mindent meg akarnak fogni és rágni, már forognak is, úgyhogy lassan képesek lesznek a helyváltoztatásra. Amikor egyedül vagyok velük egész nap, akkor estére már tényleg kilóg a nyelvem, és alig várom, hogy aludhassak. Mentálisan nagyon fárasztó, ugyanakkor rengeteget kapok tőlük! Sejtettem, hogy ez nem lesz egyszerű. Úgyhogy az elejétől fogva elfogadtam minden segítséget a nagyszülőktől és a barátoktól is. Decembertől újra koncertezem – amit nem terveztünk előre, de így alakult –, a január is elég sűrű lett és a férjem is zenész, szóval ezt szervezés nélkül nem lehet megoldani.

Egyre kíváncsibbak a világra, mindent meg akarnak fogni és rágni, már forognak is

"Egyre kíváncsibbak a világra, mindent meg akarnak fogni és rágni, már forognak is"

– Mennyire nehéz otthagyni a kicsiket? Vívódik?

– Nagyon nehéz, folyamatosan harcolok a bűntudatommal. Alig több, mint fél évesek, így nem tudott átkattanni az agyam arra, hogy ne érezzek bűntudatot, pedig szükség van rá, hogy az ember néha kicsit kiszakadjon otthonról. Próbálok normálisan állni ehhez a dologhoz, ugyanis az sem jó, ha feláldozom magam, mert úgy tudok adni nekik, ha én is fel vagyok töltődve. Ha ideges vagyok, feszült, és ki vagyok facsarva, mint egy citrom, az nekik sem lesz jó. Tavaly egyszer egy zártkörű koncertet adtunk, és koncert közben tudtam csak „megérkezni" lélekben, mert annyira otthon volt még a szívem. Hazaérve pedig még a koncert hatása alatt, teljesen feltöltődve tudtam a gyerekekkel foglalkozni. Attól még nem lesz valaki rossz anya, hogy vannak álmai, vágyai, hogy tesz magáért valamit. Főleg, hogy az anyaság mellett nőnek is kell maradni, a házasságot is ápolni kell.

– Milyen új dimenziók nyíltak meg a művészetében?

– Mondhatnám, hogy teljesen megváltoztam, de azt hiszem, hogy még nem zárult le a folyamat. Az életem már nem ugyanaz, talán kicsit érettebb lett a gondolkodásom, ami hat az éneklésemre is, de nem hiszem, hogy gyerekdalok írására adnám a fejem. A céljaim és a terveim maradtak ugyanazok, mint mielőtt anyuka lettem. Engem inkább türelemre, még nagyobb odaadásra tanít az anyaság, miközben hihetetlen energiákat szabadít fel, amit később kamatoztathatok a színpadon.

– A terhességgel automatikusan megváltozik a test. A hangja változott?

– Valóban, oda kell erre figyelni, mert vannak olyan típusú énekesek, akik elveszíthetnek olyan magasságokat és színeket a hangjukban, amelyek addig megvoltak. Én a mai napig járok énektanárhoz, aki azt kérte, hogy amíg szoptatok addig ne erőltessem. Ez egy aranyszabály, ilyenkor lazábbak a szalagok és befolyásolnak a hormonok is. Aztán miután az első menstruáció megjön, fokozatosan lehet újra gyakorolni. Én érzem, hogy lustábbak a hasizmok, és, hogy arra rá kell dolgozni, de alapvetően minden megmaradt, ami megvolt.

Kozma Orsi: Nem szeretnék számot vető ember lenni, inkább előre nézek

Kozma Orsi: Nem szeretnék számot vető ember lenni, inkább előre nézek– Félt tőle, hogy elveszítheti a hangját?

– Nem féltem, mert józanul átgondoltam, és tudtam a biológiai folyamatát is a dolognak. Nem akartam siettetni semmit.

– Január közepén, a [namelink name="Dés László"] Nagy utazás koncerten újra összeállt a Jazz+Az is. Milyen volt innen visszatekinteni a múltra?

– Ez egy miniturné volt, és nem csak a Jazz+Azzal, de Kulka Jánossal is énekeltem. Őt nagyon régről ismerem: 19 évesen az Operettszínházban egy évig játszottam a Valahol Európában női főszerepét, ő pedig az Öreget alakította. Ennek a darabnak emblematikus duettje a Zene című dal, amit újra elénekelhettünk együtt. Nagyon jó érzés volt, nagyon nosztalgikus! Olyan volt, mintha tegnap váltunk volna el egymástól. A lányokkal a Jazz+Azból egyébként is tartjuk a kapcsolatot, ráadásul annyira belénk égtek a dalok és a koreográfiák, hogy alig kellett próbálnunk. Általában jó emlékek kötnek össze, és rengeteget nevettünk!

– Fordulópontoknál vet számot?

– Nem szeretnék számot vető ember lenni, inkább előre nézek. Még rengeteg dolog van, amit szeretnék megvalósítani. A múlt nagyon jó ugródeszka, és én büszke is vagyok a sajátomra, hiszen rengeteg dolgot csináltam több műfajban. De nagyon sok tervem van még, és inkább erre koncentrálok.

– Például?

– Készülök egy tavaszi miniturnéra a Vulkán című lemezemmel és lesz egy új Quartet lemez is. A többiről viszont babonából nem beszélnék még.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!