Prostituálthoz forduló nők - nekik sincs mentségük

A prostitúció töretlenül virágzik, ennek ellenére az "üzletszerű kéjelgés" még a diszkriminációtól egyre inkább mentes világunkban sem elfogadott dolog. A hatósági intézkedések, a nemi úton terjedő betegségek és a közvélemény egyértelműen negatív hozzáállása ellenére világszerte elképesztő tradícióval bírnak a pénzen vásárolt, út melletti lehajtókban, vagy éppen bordélyházakban megejtett, illegális szexuális szolgáltatások.

Bár sokan okolják mindezért a testüket áruba bocsájtó "parázna" nőket és az önmagukat lealacsonyító, "kéjenc" férfiakat, nem árt ráébredni a tényre: a nők bizonyos hányada éppúgy igényt tart a férfiak által nyújtott prostitúciós szolgáltatásokra. Az azonban talány, mi viszi rá a gyengébbik nemet, hogy az érzelmeit sutba vágva, megalázó módon fizessen a szexért. "Nekem nincs időm a párkapcsolatra, ennek ellenére igenis vágyom a rendszeres, jó szexre, arra, hogy fontos legyek és kívánatos. Van egy diszkrét partnerem, akivel akkor és annyi ideig vagyok együtt, ameddig én akarom - ad választ egy netes fórumban egy nő. - Nekem ez így jó, az pedig, hogy pénzt adok a törődéséért cserébe, a lényegen nem változtat."

Bár merész lépés lenne tömeges jelenségként skatulyázni, azt azért biztosan állíthatjuk, szép számmal vannak olyan nők, akik férfi prostituálthoz fordulnak. Az indokok tárháza persze kimeríthetetlen: a prostituáltat látogató nők egy része az egészséges kíváncsiságról beszél, mások alkalmi önbizalom-növelésre hivatkoznak, míg többségük a foghíjas, vagy éppen teljesen hiányzó szexuális életet vágyik pótolni ezzel az erkölcsileg nagyon is kétes lépéssel. Jól tudjuk, a frusztráció, a depresszív gondolatok és a folyton dübörgő nemi vágy okozta distressz csak néhány az ezernyi tünet közül, amit a kaotikus házasságban élő, vagy facér, ám a karrierépítésben és a társkeresésben elakadt nők produkálnak - de a túltengő libidó lecsapolására sokunk még legvégső esetben sem választaná ezt a megoldást. Ennek persze nem is annyira a konzervativizmus, vagy a betegségektől való félelem, hanem inkább a szégyenérzet és lelkiismeret az oka, vagyis az, hogy ha kiderül a "dolog", egy csapásra kitaszítottá, megvetendő és megszólt perszónákká válhatunk. Ez pedig senkinek sem hiányzik.

Jogosan ítéljük el

"Egyszer egy buli után poénból elmentem egy olyan pasival, akinek fizettem, hogy lefeküdjön velem. Nagy naivan beszámoltam erről egy barátnőmnek, aki már másnap továbbadta a hírt a baráti körben - emlékszik vissza a 39 éves Gabi. - A megaláztatás, a gúnyos poénok, a hátam mögött összesúgó barátok láttán arra jutottam, ha jót akarok magamnak, jobb, ha nem csinálok ilyet, vagy ha mégis, akkor legközelebb tartom a szám." Valahol nagyon is egyértelmű, hogy a normál értékrenddel bíró közvélemény hozzáállása a téma hallatán abszolút elutasító, hiszen - átlátva a cselekedet irracionalitását és veszélyeit - sem az ismerősök, sem a barátok, de még a család sem tud őszinte örömmel tapsikolni, ha kiderül: fizettünk az esti "kalandért".

A higgadtan gondolkodók ugyanis átlátják, a kockázatok és mellékhatások listáján nemcsak a nemi betegségek, a fizikai és nemi erőszak veszélye, de önmagunk megalázása, női mivoltunk lábbal tiprása és a nagyon is valószínű tény áll: egy ilyen laza, érzelmi kötelék nélküli, tisztán testi kapcsolatba belebonyolódva talán sosem leszünk képesek többé "normális", energiát és odafigyelést is igénylő párkapcsolatot kiépíteni.

A bevállalósakat azonban mindez nem riasztja el, inkább rászánják magukat a bűnös élvezet titkolására és a hazudozásra, mintsem hogy a vészkijáratot jelentő prostitúció helyett higgadtan keresnének kiutat ebből a nagyon is kétségbeejtő lelki káoszból. "Volt pár év, amíg neten lebeszélt találkák alapján férfi prostikhoz jártam - vall múltjáról szintén egy fórumozó. - Bár kezdetben jól esett a dolog, egy idő után egyre levertebb lettem, és egy nap arra ébredtem, micsoda szánalmas senki lett belőlem, hogy ilyet teszek. Fogtam magam, és egy pszichológus segítségével lezártam ezt a szakaszát az életemnek." Jól tudjuk, csupán értelmetlen energiapazarlás okoskodni, bölcsen észt osztani arról, hogy mások komplikált élethelyzetére szerintünk mi lenne a megoldás.

Azt azonban jobb, ha most kőbe véssük: utolsó utáni lehetőségként levetni női mivoltunkat, feladva méltóságunkat, magunkat és őt is megalázó módon fizetni egy sok más kuncsaftot is kiszolgáló férfinak, hogy minket is "vegyen kezelésbe" kis időre, több mint irracionális. Épp ezért-gyakorlatilag mindegy, hogy a prostitúciós "kalandon" innen vagyunk, vagy túl, saját érdekünkben inkább egy rendes párkapcsolat ügyében kell lépnünk. Ez persze jóval nehezebb feladat, mint a rövidebb utat választani, de önmagunk emberszámba vételéhez és lelki egészségünk megőrzéséhez csak ez a csapás vezet.