Életstílus

2014.07.11. 20:21

Vegyük észre, hogy segíthetünk!

Hétköznapi hősök - A magyarok 84 százaléka gondolja azt, hogy senki sem törődik a másikkal ebben az országban: a kutatások eredménye önbeteljesítő jóslatként is működhet. A pesszimista, közömbös hozzáálláson változtatna a Hősök Tere kezdeményezés, amelynek két alapítójával beszélgettünk.

Farkas Judit

Halászok, halászok! – kiabál a fuldokló a vízben. Mi is, csak csendesebben! – jön a „segítőkész" válasz: ugye emlékeznek a régi viccre? Vajon hányan mennek el nap mint nap a földön fekvő, szegényesen öltözött ember mellett, mondván, részeg hajléktalan, hallgatnak, amikor békés embertársukba belekötnek a megállóban – és háborodtak fel, amikor a saját bőrükön érzik a közönyt? Felmérések szerint a magyarok 84 százaléka gondolja azt, hogy senki sem törődik a másik emberrel, és ez a gondolkodásmód ragályos: ha ez a norma, ehhez igazodnak. Egy új kezdeményezés szerint azonban megváltoztatható a legendás „hungaropesszimizmus".

A gondolat hatalma

A pesszimizmushoz az is hozzájárul, hogy sokan érzik úgy: nemcsak a körülöttük lévő világon, hanem saját magukon, a tudásukon, helyzetükön sem képesek változtatni. [namelink name="Carol Dweck"], a Stanford Egyetem pszichológusa arra jutott: a vélekedés, hogy mennyire tudom megváltoztatni a saját képességeimet, tehetségemet, intelligenciámat, alapvető hatással van arra, mennyi erőfeszítést teszek, és hogyan fogok végül teljesíteni. Középiskolás és egyetemista diákokkal végeztettek el egy 45 perces tréninget, amely ezt a vélekedést hivatott átalakítani azáltal, hogy tudatosítja bennük: erőfeszítések árán képesek fejleszteni az intelligenciájukat. Később azt tapasztalták, hogy a kurzus elvégzői között átlagban 3-4 százalékkal csökkent a kibukási ráta – a fekete diákoknál tíz százalékkal –, pusztán azáltal, hogy a vélekedésüket átalakították.
Milyen társadalom a magyar? – tettük fel a kérdést [namelink name="Orosz Gábor"] pszichológusnak, a Magyar Tudományos Akadémia kutatójának. – Sok értéktanulmány készült ezzel kapcsolatban, amely azt mutatja, hogy viszonylag individualisták vagyunk, kevéssé szeretünk kockázatot vállalni. Joseph Paul Forgas (született Forgács József) szociálpszichológus, az ausztrál University of New South Wales professzora szerint zárt a gondolkodásunk, értékvesztett állapotban vagyunk. Úgy gondoljuk például, hogy a tisztességtelenség által lehet sikert elérni, nem erőfeszítésekkel – foglalta össze a szakértő. Azt viszont ki kell hangsúlyozni: az értékkutatások azt mutatják meg, általánosságban mit gondolnak az emberek, ez nem feltétlenül áll szoros összefüggésben a viselkedésükkel. Az emberek, akik e sok negatívumot olvassák a médiában, könnyen azonosulnak a borús képpel – ráadásul azt hiszik, nem is tudják megváltoztatni az irányt.

Pedig lehet változtatni, és az sem igaz, hogy nincsenek köztünk hétköznapi hősök: ezt mutatná meg a Hősök Tere kezdeményezés. Vannak, csak éppen sokszor egy lépés választja el őket attól, hogy segítsenek egy földön fekvő emberen, kimondják az igazukat az igazságtalan tanárral vagy vezetővel szemben, közbelépjenek egy olyan helyzetben, ahol mások passzívak. A Hősök Tere kezdeményezés azt segítené, hogy a negatív gondolatok átalakuljanak az emberek fejében – mondja a pszichológus, aki alapítóként vesz részt a projekt munkájában.
Nagyszabású kísérlet

A kezdeményezés alapítói közt van [namelink name="Orosz Györgyi"] közösségépítő, kommunikációs tanácsadó, (a Hősök Tere kezdeményezés CEO-ja), valamint [namelink name="Philip George Zimbardo"] szociálpszichológus, a Stanford Egyetem professzora. „Jelenleg – alapítóként és igazgatóként – a Heroic Imagination Projectet (HIP) vezetem, egy nonprofit szervezetet, amely a hétköznapi hősiesség és hétköznapi hősök elkötelezett támogatója" – mondja magáról a neves professzor a Hősök Tere honlapján: stanfordi börtönkísérletét a világ tíz legismertebb kísérlete közé sorolják.

– A HIP elsősorban oktatással foglalkozik, a Hősök Tere kezdeményezés ennél bővebb, egy társadalmi vállalkozásba fogtunk – mesélte Orosz Györgyi: a Magyarországon élő emberek attitűdjét, hozzáállását szeretnék megváltoztatni. Az eredményt a professzor is kíváncsian várja, mert ilyen nagyszabású kezdeményezésen még nem dolgozott. – Azt szeretnénk elérni, hogy minél több ember merjen kiállni és tenni másokért a hétköznapokban. Nagyon komoly igény van erre, és először elég csak megértenünk, hogyan működünk, hogyan hat ránk a környezetünk – magyarázta Orosz Györgyi. Ha megértettük, már könnyebb észrevenni azt a helyzetet, amikor tehetünk másokért és azt, hogy az a helyzet, ami az utcán történik, ránk is tartozik – mondja a kommunikációs szakértő, aki saját motivációiról is beszélt: – Azért fogtam bele a kezdeményezésbe, mert ebben az országban akarok élni. Ezért is teszek. Nem várunk másra. Meg akarjuk változtatni az emberek gondolkodásmódját. Ezt csak úgy lehet elérni, hogy teszünk érte.
a helyzet ereje

– Amikor egy ember viselkedését magyarázzuk, hajlamosak vagyunk azt belső tulajdonsághoz kapcsolni. Azért cselekedett így, mert bizonyos személyiségjeggyel rendelkezik, vagy valamilyen állapotban van, mondjuk aljas vagy kétségbeesett. Ezt hívják alapvető attribúciós hibának. Pedig nem csak az erkölcsi beállítódásával függ össze, hogy valaki közömbös marad, vagy segít. Hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni a helyzet erejét – fejtette ki Orosz Gábor.

Gyakran nem abból fakad, hogy nem segítünk, hogy rossz emberek vagyunk – hanem abból, hogy milyen helyzetben vagyunk. Ha nagyon sietünk, nehezebben vesszük észre, hogy valaki segítségre szorul. Ha azt látjuk, hogy mások sem segítenek egy földön fekvő embernek, vagy a munkahelyen nem az a norma, hogy segítséget nyújtunk a másiknak, hajlamosak vagyunk követni a normákat. Van, hogy azért nem segítünk, úgy érezzük, minden szem ránk szegeződik majd: ezt hívják reflektorfényhatásnak. Ha pedig többen állunk egy földön fekvő mellett, minél többen vagyunk, annál inkább megoszlik a felelősség. Miért én, miért nem ő lép közbe? – nézünk a mellettünk ácsorgókra, akik ugyanezt teszik. Ezek a hatások sokkal több helyzetben befolyásolják, hogyan cselekszünk, mint gondolnánk.

Ha az a norma, hogy nem állunk ki egymásért és magunkért, és az ember normakövető, máris patthelyzetbe kerültünk. Hogyan lehet kilépni a körből? – kérdeztük a szakértőt. – Ha tudatában vagyunk annak, hogy a környezetünk, az aktuális helyzetünk hat arra, ahogyan cselekszünk, hátrébb tudunk lépni, hogy rálássunk a saját viselkedésünkre, és arra a helyzetre, amelyben vagyunk. Éppen ezt tanítjuk a Hősök Tere tréningjein: ha tudjuk, mi miért történhet, képesek vagyunk megtörni a rossz normát. Ha pedig egy ember megtöri, mások is jobban felhatalmazva érzik magukat, hogy segítsenek – magyarázta a pszichológus.

Hétköznapi hősök

Ha változást akarunk elérni egy egész ország gondolkodásmódjában, hatékony, ha vannak olyan szerepmodellek, példaképek, vezetők, akikre az emberek felnéznek, és képviselnek egy jó ügyet – a munkahelyen, a családban, egy tanár az iskolában. Ha azt látják az emberek, hogy hatékony a viselkedése, a gondolkodásmódja, hajlamosak átvenni a már bevált „módszert", ami működik. Követni fogják a véleményvezéreket, akikre felnéznek – de ha olyan ember mondja meg felülről, mit kellene tenni, aki nem túl hiteles, a visszájára fordulhat a dolog! A Hősök Tere Projektben egyelőre elsősorban pedagógusoknak – mellette vállalatoknak – tartanak tréningeket, mert a gyerekek hatással vannak a szüleikre: ha megtanulják, hogy képesek átalakítani a saját gondolkodásukat, tehetségüket, képességeiket, erről otthon is beszélnek, ezáltal a szülő gondolkodásába is beszivárognak a fontos gondolatok. Ha kezdetnek néhány emberben sikerül elültetni ezeket, belőlük modellek válhatnak – a változásban hosszú távon érdemes gondolkodni, még ha ez manapság nem is túl „divatos".

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!