2009.07.08. 17:37
Bajai vagy szegedi halászlé? - szavazás
Baja - Csütörtökön kezdődik a Bajai Halfőző Fesztivál. Számos program mellett szombaton hat órától lesz a hivatalos tűzgyújtás. Magam is ott leszek gyufával a kezemben, amikor a polgármester felszólítja a téren lévőket, hogy kezdődhet a főzés.
Immár hetedik éve készítem a bajai halászlevet testvéremmel a főtér közepén, hatalmas vendégcsokorral az asztalunknál. Baján születtem, bajai vagyok, nekem az ottani halászlé a csúcspont. Szegedi levet egyetlenegyszer ettem, azt is csak azért, hogy ne vádolhasson senki azzal, hogy nem ismerem a kettő közötti különbséget. Ha szegedi halkedvelőkkel támad vitám, természetesen mindenki a saját főzetét isteníti, a másikét pedig a „gasztronómiai zsákutca" vagy egyéb kritikus jelzőkkel illeti.
„Főszakács" feliratú csákómmal a fejemen, halászlét ábrázoló pólómban, erőteljesen borvirágos állapotban, több szegedivel találkoztam már főterünkön, ahol este 11-kor még mindig nem főtt meg szegény Tisza-partiak halászleve. Sajnáltam őket, mert szintén erősen ittasan, passzírozójukkal a kezükben, szomorúan ültek bográcsuk mellett. Megszántuk őket, vittünk nekik a sajátunkból, hiszen tudtuk, hogy aznap mást már nem fognak fogyasztani. Mégpedig azért nem, mert a tiszai halászlé öt órán keresztül fő, lehetetlennek tűnt, hogy abban az állapotban elkészüljenek vele.
Csütörtökön kezdődik a Bajai Halfőző Fesztivál.
A bajainak maximum egy óra kell. Mindössze hal, víz, törött paprika, só, hagyma, na és persze a kihagyhatatlan gyufatészta kell hozzá. A szegedi macerásabb: alaplevet főznek, és passzíroznak is derék vetélytársaim. A tésztát hírből sem ismerik, levet, halat egyszerre fogyasztanak. A bajai levet mi külön szedjük a halhústól, egyben hagyjuk a szép szeleteket és csak a lé után fogyasztjuk. Mesébe illő élmény, amikor egy szép pontyderekat fogyasztok, amit száraz fröccsel kísérek. Ha szubjektíven nézem – amit szívesen tesz mindenki – a bajai halászlé mindent visz, a szegedit messze kerülöm.
Ha objektív akarok lenni, akkor azt mondom: mindenki azt szereti jobban, amit megszokott, amin felnőtt, nincsen ezzel semmi gond. Igazságot soha senki nem fog tenni, nem is lehet. Egy biztos: ott leszek szombaton a bajai Szentháromság téren, és bármely arra tévedő szegedinek szívesen adok egy tányérral a mi kedvencünkből, de csak ha tésztát is eszik hozzá.