A Szalai

Igen, így, névelővel, a Szalai. Ő ugyanis fogalommá vált, és az is marad már, ha a magyar futballra gondolunk, a névelőt azt ki kell érdemelni. Azt nem kaphatja meg akárki, azért tenni kell valamit. És bár sohasem lesz összehasonlítható a futballtudása, mondjuk Orthéval, Puskáséval, Albertével, Göröcsével vagy Nyilasiéval – és ezzel nagyon-nagyon enyhén szólva nincsen egyedül –, a hatása összehasonlítható az övékével.

Szalai Ádámról van szó, aki szerda délután bejelentette, hogy maholnap 35 évesen, friss apaként visszavonul a válogatottságtól, és mostantól csak a klubjára, a Baselre összpontosít. A mondandója elején odaszúrt a sajtónak, mert valahogyan kiszivárgott a sajtótájékoztatójának a lényegi része, és neheztelt, mert meg is jelent, mi több, más médiumok is átvették, de ezt tudjuk be annak, hogy neki sohasem volt kiegyensúlyozott, jó viszonya a sajtóval. Ha egy újságíró nem tőle vagy mástól nagyon bizalmasan tudja meg, hogy mire készül, és nem írja meg, akkor becsapja a szakmáját és a munkaadóját – ezt nevezik érdekellentétnek.

Mindegy, nem ez számít. Sokkal fontosabb, hogy olyan futballista int búcsút a magyar labdarúgásnak – mert ne legyen kétségünk, nem jön vissza hazai klubba levezetni –, akinél keményebben még soha senki sem dolgozott meg az elismertségért, a szurkolók szeretetéért. Legyünk őszinték: volt időszak, amikor a pokolba kívánták. Mondták, lassú, körülményes, és csatár létére nem szerez gólt. A 2016-os Európa-bajnokság hozta meg a katarzist, amikor a kontinenstornán egy csodálatos támadás végén az osztrákok kapujába talált – 550 perc után.

Lehet, sokakat érdekelt ez a hosszú gólszünet, őt biztosan nem. A Bundesligában is akadtak mélypontjai. Sokan elmentek volna az adott klubból a sok mellőzés miatt, ő biztosan nem. Sokan feladták volna, amikor súlyosan megsérült, ő biztosan nem. A legtöbben sértődötten távoztak volna, amikor az edző látványosan mellőzte, sőt, el is tanácsolta, ő biztosan nem. És nem valami piti kis bajnokságban, hanem egy európai topligában, a Bundesligában.

És mindig neki lett igaza. 

 A kérlelhetetlen morális tartása, az akarata tette őt vezérré, példaképpé Németországban és itthon is. Sok pénzt keresett és keres, amit okosan befektetve használ, és jótékonykodik, aminek szintén látható az üzenetértéke. Látszólag csak egy jó futballistától búcsúzunk majd hétfőn, az olaszok elleni meccsen, de ennél többről van szó.

A legigazabb sportemberek közül érti meg valaki a kor parancsát.